Komoly kockázatai vannak a gyors gazdasági növekedésnek is. Lengyelországnak eddig – az ügyes gazdaságirányításnak és a kedvező világgazdasági feltételeknek köszönhetően – sikerült elkerülnie az igazán súlyos baleseteket. Az utóbbi három évben kimutatott átlagosan 6,5 százalékos GDP-növekedési ütem a legmagasabb volt a kelet-közép-európai posztkommunista régióban. Tavaly így a kormányzat már a túlfűtöttségi jelekre volt kénytelen reagálni: gyorsan megemelte a kamatlábakat és az adókat, s ezzel a belső kereslet visszafogásán keresztül sikerült lehűteni a gazdaságot. Továbbra is rendkívül élénk a külföldi befektetési tevékenység: varsói kormánykörök szerint a tőkebeáramlás az idén elérheti a 12,5 milliárd dollárt a tavalyi 7,5 milliárd után.
Nincs könnyű helyzetben Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter, aki fő feladatának a kézben tartott növekedés menedzselését tartja. Pártja, a liberális Szabadság Unió kisebbségi partner a jobbközép színezetű kormányban. A kabinet tagjai eddig nem tekintették szívügyüknek a Balcerowicz által szorgalmazott hajszálpontosan kiegyenlített gazdaságpolitikát. Azonban kijózanítóan hatottak a Csehországot 1995-ben, a Délkelet-Ázsiát tavaly illetve Oroszországot mostanában sújtó gazdasági megrázkódtatások, s ez javított Balcerowicz tárgyalási pozícióján.
Lengyelország számára most a fő veszélyt a külső mérlegeken mutatkozó egyensúlyhiány és a magas belső kamatlábak jelentik. Balcerowicz becslése szerint a fizetési mérleg folyó tételeinek deficitje az idén a GDP 3,5 százalékáról 4 százalékra, körülbelül 5 milliárd dollárra duzzad. A befektetési kedv serkenti az importot, s bár az export is emelkedik – különösen a Nyugat-Európába irányuló -, de azért a különbség továbbra is jelentős. E deficitet elsősorban a közvetlen külföldi tőkebefektetések ellentételezik, de egyre jobban támaszkodnak (a részben rövid távú) külföldi pénzügyi befektetésekre is.
A tavalyi 7,5 milliárd dolláros tőkebeáramlásból a London School of Economics becslése szerint körülbelül 4 milliárd volt működőtőke, 1,5 milliárd portfolióbefektetés, 2 milliárd pedig lengyel vállalatok által külföldön felvett hitel. Ha a portfolióbefektetések az idén a 3-5 milliárdos sávba emelkednének, az még elfogadható lenne, 5 milliárd dollár felett azonban a spekulatív befektetések, azaz az úgynevezett forró pénzek túl nagy volumene már gondokat okozhat. A magas kamatszint különösen kényessé teszi a helyzetet. Mivel a jegybank intervenciós rátája 21,5 százalék, a zloty pedig viszonylag stabil, a lengyel pénzügyi papírok mágnesként vonzzák a külföldi befektetőket. Noha a lengyel nemzeti bank mostanában engedett a szorításon (az év eleji 24 százalékról csökkentette az intervenciós rátát), a monetáris politika még mindig olyan szigorú, hogy még az egyébként a konzervatív jegybanki politika híveként ismert Nemzetközi Valutaalap (IMF) is figyelmeztetett: a „védőpajzs” talán vastagabb a szükségesnél. Mivel az év végére az infláció várhatóan 10 százalék alá csökken, az IMF szerint a jegybanki kamatokat 15-16 százalék körül kellene megállapítani.
Fennáll azonban annak a kockázata, hogy egy hirtelen és nagymértékű kamatcsökkenés megindítja kifelé a spekulációs tőkét, ami felbolygathatja a pénzpiacokat, különösen, ha mindez egybeesik valamilyen külső sokk-kal, például az oroszországi helyzet további romlásával. „A Lengyelországra leselkedő veszély kicsi, ám a nemzetközi tőkeáramlás soha nem kockázatmentes” – fogalmazott egy lengyel pénzügyi szaktekintély, Dariusz Rosati, aki jelenleg a jegybank monetáris politikai bizottságának tagja. A jelek így arra mutatnak, hogy Balcerowicz nem dobja el a pajzsot, nem enged a monetáris enyhítés kísértésének.
