Egy itteni külföldi cég vezetőjeként milyennek látja az ország helyzetét?
Ahhoz, hogy a gazdaságban minden jó irányba haladjon, időre van szükség. A csehek példáján láthattuk, hova vezet a hirtelen felfutás. A következő két három év vízválasztó lesz. Ha a kormány fenn tudja tartani az ipari fejlődés jelenlegi ütemét, képes fokozatosan visszaszorítani az inflációt és enyhíti az egyes térségek fejlettségbeli különbségeit, akkor menni fog a dolog.
Mi a véleménye a távközlési viszonyok alakulásáról?
Szerintem rendkívül bátor lépés volt, amikor a kormány annak idején kiírta a helyi koncessziós pályázatot. Ez idevonzotta a külföldi befektetőket, akiknek a közreműködésével az ország hamarosan megközelíti az európai átlagot a vezetékestelefon-ellátottságban, s az elért szolgáltatási minőséggel – a korszerű, digitális technika alkalmazásával – ugyancsak sikerült felzárkózni az öreg kontinenshez. A baj az, hogy a fő lépés megtétele után gyakorlatilag semmi sem történt: egyáltalán nem alakult ki távközlési verseny, mert a magánkézben lévő cégek mind monopolhelyzetben vannak. A védelem persze jól jött a beruházások befejezéséig, de most már itt lenne az ideje a piacszerű működésnek.
A versenyre való felkészülést az Európai Unió országaiban a szabályozás – elsősorban a hálózatok összekapcsolásáért fizetendő díj – rendezése, illetve az alternatív szolgáltatók megalakulása jelentette.
A szaktárca szerintem túlságosan is a deregulációra összpontosítja a figyelmét. Voltaképpen ma nincs is olyan politikától független szervezet, amely szabályozná a honi távközlési piacot. Ilyen értelemben az ország nem követi az uniós irányt, s csak kullog az események után. Az új hírközlési stratégiáról hallottak alapján pedig úgy tűnik, a kormány többet törődik a mobiltelefónia jövőjével, mint a vezetékesével. Másfelől, az egyes helyi hálózatok rákapcsolódása az egyetlen országos szolgáltató Matáv hálózatára nagyon problematikus. Természetesen nem technikailag, hanem azért, mert az összekapcsolásért felszámított tarifák semmiféle költségkalkulációval nincsenek köszönő viszonyban. Amíg ezt a kérdést nem rendezi megnyugtató módon a minisztérium, addig itt nem lesz verseny, csak Matáv-diktatúra. Ami pedig az alternatív szolgáltató, a PanTel megjelenését illeti, úgy látom: attól, ahogyan ez a társaság működni fog, megint csak nem lesz igazi verseny a piacon. Két szolgáltató csak osztozni tud egymással; egészséges küzdelem ennél népesebb mezőnyben szokott kialakulni.
Ezek szerint Ön több alternatív társaság létrehozása mellett voksolna?
Igen, már csak azért is, mert az európai gyakorlat is ebbe az irányba mutat.
Milyen változást tartana el-engedhetetlennek a közeljövőben?
A kisebb falvakban az egy készülékre jutó havi átlagforgalom mindössze félezer forint. Az embereknek nincs pénzük, felteszik a telefont a polcra, a könyvek közé, és alig használják azt. Igazából tehát az életszínvonalat kellene kiegyensúlyozottabbá tenni az országban, hogy legyen kinek szolgáltatni.
Rudolf Fischer 45 éves, műszaki végzettségű szakember, osztrák állampolgár. Eddig kizárólag a távközlésben dolgozott. Magyarországra érkezése előtt az Alcatel egyik vegyes vállalatának volt az ügyvezető igazgatója. Mióta az UTI itteni érdekeltségeinek vezetését elvállalta, nemcsak a telefonvonalak száma, hanem a digitalizáltság is nőtt. Áttételesen az ő sikere is, hogy a távközlési cégek közül elsőként egyik társaságuk, a szigetszentmiklósi körzetben működő Kisduna-Com Rt. kapta meg az ISO 9002-es minősítést.
