Egy fejlett polgári demokráciában megalapozott választási programmal, reális adócsökkentési ígérettel könnyen kormányra lehet kerülni. Nálunk azonban más szempontok dominálnak, illetve a korábbi választásokon sem sok köze volt egymáshoz a választott pártnak és az általa felvázolt programnak. Így aligha meglepő legutóbbi győztes és koalíciós partnere sem bíbelődött sokat azzal az elmúlt négy évben, hogy az ígért adórendszerbeni változtatásokat maradéktalanul végrehajtsa.
De mit is ígért a választóknak 1994 tavaszán az utóbb kormányra került két párt? Az óriási fölénnyel győztes szocialisták azt hirdették, hogy a személyi jövedelemadó rendszerében elkerülhetetlen az inflációt követő valorizálás az adósávoknál, s hogy célszerű lenne áttérni arra a szisztémára, amelyben a házastársak adóköteles jövedelmüket összeadják, majd megfelezik, s így adóznak utána. Azt is hangsúlyozták, hogy mindenképpen szükség van a személyes jövedelmeket és a vállalkozói profitot terhelő adók mérséklésére. Szó volt arról is, hogy preferálják majd a termelő és lakásberuházásokat. A szabaddemokraták programja is tartalmazott jól csengő ígéreteket. Így például azt, hogy visszaállítják a külföldiek befektetési kedvezményeit, s az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításával ismét lehetővé teszik a lakásépítők számára az áfa degresszív visszaigénylését. Ez a párt is szavát adta, hogy ha nem is 1995-ben, de később csökkenteni fogja a jövedelemadókat. Ugyanakkor az adóalap szélesítésének, az adóellenőrzés fokozásának szükségességét egyikük sem tagadta, a szocialisták pedig egyenesen a vagyongyarapodás megadóztatását tűzték zászlajukra.
A választások utáni nyilatkozatok persze sokkal visszafogottabbak lettek, s a korábbi ígéretek egy részének már híre-hamva sem volt „Az MSZP és az SZDSZ megállapodása a gazdaságpolitikai programról, illetve a kormányprogram gazdaságpolitikai irányelveiről” címet viselő dokumentumban. Ez az 1994 júniusában kelt program azonban még mindig sok olyan kedvező adórendszerbeni változást ígért, amelyek többségét aztán az évek alatt, a mindennapok forgatagában, fokozatosan elfelejtették. Itt még olyan jól hangzó mondatok szerepeltek, hogy a lakáscélú beruházások áfa-visszatérítését bizonyos értékhatáron belül vissza kell állítani, s távlati cél a központi adók szintjének csökkentése, a helyi adók szerepének növelése.
A programból kiderült az is, hogy a következő évek nem csak örömet tartogatnak az adóalanyoknak. S valóban, már az 1995 januárjától hatályba lépő adótörvény-módosítások számos szigorító rendelkezést tartalmaztak (lásd a táblázatot). Az igazi sanyarú év mégis 1996-ban, Bokros Lajos pénzügyminisztersége idején köszöntött az adóalanyokra – vállalkozókra, alkalmazottakra és gazdasági társaságokra egyaránt. A volt bankár vezetésével és irányításával a pénzügyi tárca a választásokon ígértnek éppen az ellenkezőjét dolgozta ki, amire aztán a koalíciós többség rá is bólintott a parlamentben. Ez évtől növelték a magánszemélyek és a társasági adóalanyok terhelését, s közben „fogakat” is adtak az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (Apeh). Ám még az 1997-től hatályba lépett módosításokra sem igazán lehetett azt mondani, hogy a koalíciós többség megkezdte volna az adórendszeren keresztül az osztogatást. Ugyan például az szja-ban némileg csökkentették az adóterhelést, emellett azonban sok olyan apróságnak tűnő módosítást megszavazott a parlament, amelyek később igencsak szigorú intézkedésnek bizonyultak, sok bosszúságot okozva az adóalanyoknak. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a főbb adónemek – társasági adó, szja – bevételi előirányzatai tavaly rendre túlteljesültek (erre korábban nemigen akadt példa). Ez sem ösztökélte azonban arra a koalíciós partnereket, hogy az 1994-es választási ígéreteiket legalább az 1998-as adómódosításokban megvalósítsák.
S hogy mit ígérnek most az állampolgárok voksaiért újra versengő pártok? A szocialisták és szabaddemokraták idén – felelős kormányzati pozícióban – már nem annyira „osztogatáspártiak”, mint voltak négy évvel korábban ellenzékiekként. A szocialisták programjában például alig-alig lehet valamit találni arra vonatkozólag, hogy kormányon maradásuk esetén milyen változtatásokat hajtanának végre a jelenlegi adórendszeren. S amit terveznek, azzal összefüggésben is igen óvatosan fogalmaznak. A személyi jövedelemadózással kapcsolatban például a csaknem egyetlen konkrétum, hogy rögzítik: az szja-tábla jövedelemhatárait a jövőben rendszeresen az inflációhoz kell igazítani. Indokoltnak tartják az adó alapjának szélesítését is, de hogy esetleg csökkentenék az adókulcsokat vagy az adóterhelést, arról nem szól a fáma. Sőt, inkább azt hangsúlyozzák, hogy a marginális kulcs mérséklésének természetes korlátja van, illetve meg kell fontolni az adósávok széthúzását, a kevesebb adókulcsot. Nem tartják időszerűnek a szocialisták az áfa-kulcsok lefaragását sem. A szabaddemokraták programja is nélkülözi a nagyvonalú ígéreteket; inkább csak arra szorítkozik, hogy méltassa az elmúlt években az adóalanyok érdekében hozott kedvező intézkedéseket. Ugyanakkor a jövőre vonatkozóan már azt rögzíti a program, hogy az adókulcsok csökkentését nehezíti a jövedelmek kiterjedt eltitkolása. Elismerik, hogy sok ponton túlbonyolítottak az áfa-szabályok, s a különböző rendelkezések, állásfoglalások mai dzsungele igen sérelmes a vállalkozások számára. Éppen ezért fontosnak tartanák, hogy az adótörvényekben – különösen a kisvállalkozásokat érintően – számos egyszerűsítést hajtsanak végre.
A kormánypártok óvatosságával szemben a jelenlegi ellenzéki pártok – legalábbis az ígéretek szintjén – igencsak bőkezűek. A kisgazdák szerint a „sarcszerű” elvonások valósággal gúzsba kötik a gazdaságot, a túladóztatás pedig korlátozza a költségvetési bevételeket. Éppen ezért állítják, hogy az elvonási kulcsok akár 25 százalékos mérséklése sem járna a költségvetési bevételek visszaesésével, s így szinte minden adónemben általános csökkentést hirdettek meg. Az szja-ban újra bevezetnék a 0 kulcsot, s lehetővé tennék a családi jövedelemadózást is. Az áfa 25 százalékos normál kulcsát a párt 20 százalékra csökkentené, s visszaállítaná a lakásépítés forgalmi adójának visszaigénylési lehetőségét. Ígéretet tettek a tb-járulék 10-15 százalékpontos könnyítésére is.
Kedvező adóváltozásokat ígér kormányra kerülése esetén a Fidesz-MPP is. Az szja-rendszerben például csökkentenék a jelenlegi adóterhelést, az így kieső bevételeket pedig úgy pótolnák, hogy szélesítenék az adóalapot – vagyis szűkítenék a jelenlegi adómentes jövedelmek körét -, s megnyirbálnák a kedvezményeket is. Az adótáblát úgy alakítanák át, hogy a felső kulcsot csökkentenék, nem állítanák viszont vissza a 0 adókulcsot. A családi jövedelemadózás bevezetését nem ígérik, de az szja keretein belül meg szeretnék valósítani, hogy az adórendszer az eltartottak számát valamilyen módon vegye figyelembe. A társasági adórendszerben jelentős módosításokat nem tervez a párt, ellentétben az áfa-rendszerrel, ahol viszont 3-4 százalékponttal mérsékelnék a 25 százalékos adókulcsot, s bizonyos korlátok között lehetőséget adnának arra is, hogy a lakásépítés adója visszaigényelhető legyen. Programjukban a tb-járulék csökkentése is helyet kapott.
A Magyar Demokrata Fórumnak (MDF) is kiemelt célja, hogy mérsékelje a tb-járulékot és a jövedelemadó-terheket. A párt az adórendszeren belül a jelenleginél nagyobb szerepet szán az önkormányzatoknak, amikor növelni kívánja a helyi adók súlyát. Az adózás egyszerűsítését, az adminisztrációs terhek mérséklését ez a párt is zászlajára tűzte.
Bármelyik párt is kerüljön kormányra, az igazi Kánaánt jelenthet a mikro-, a kis- és a középvállalkozások számára. Legalábbis, ha megvalósítják azokat az ígéreteket, amelyeket választási programjuk tartalmaz. A szabaddemokraták szerint például mindenképpen meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy ezen vállalkozások – a nyugati országokban már bevált módszer szerint – nálunk is kedvezményes adókat fizessenek. Ráadásul lehetőséget kell adni arra, hogy a nagyobbak számára meglévő adókedvezményeket ők is igénybe vehessék. A szocialisták is fontosnak tartják e kör versenyképességének javítását. Ezt szolgálná szerintük – az adórendszerben tervezett néhány kedvező változás mellett – a beruházási hitelek kamattámogatása, s a közbeszerzési törvény módosítása, melynek nyomán ezen réteg nagyobb szeletet kapna az állami megrendelésekből. Az MDF az átalányadózás kiterjesztését, s adminisztrációs terhek könnyítését szorgalmazza, s mérsékelné a kiegészítő tevékenységet végző vállalkozók adó- és tb-terheit is.
