Az optimisták arra számítottak, hogy Ázsia lesz az az erő, amely visszafordítja a nemesfém régóta tartó zuhanását. Az ázsiaiak közismerten szeretik az arany ékszereket: egyszerre tekintik azokat státusszimbólumnak és a nehéz időkben mozgósítható vagyonnak. Ám jött a valutaválság, s csupán 1997 negyedik negyedévében több mint 50 százalékkal csökkent az arany ékszerek iránti kereslet a térségben. A krach aranyeladókká tette az ázsiaiakat. Indonéziában például tavaly ősszel 80 százalékkal esett a rúpia árfolyama a dollárhoz képest, az aranyé viszont csak 15 százalékkal csökkent – vagyis az arany ékszerek ára rúpiában számottevően nőtt. Nem meglepő, hogy a pénzhiányban szenvedő indonézek azonnal zálogházba vitték karkötőiket és gyűrűiket. A 200 millió lakosú ország korábban hagyományosan havi 15-20 tonna aranyat importált, elsősorban ékszerként. Tavaly október óta viszont havi 20-25 tonna szivárgott ki az országból: nagy részét illegális aranyrudakká olvasztották össze és a szomszédos Szingapúr nemesfém-bankjaiba csempészték. Az arany híveit egy dolog vigasztalhatja ebben a történetben: az ázsiaiak számára e fém betöltötte hagyományos szerepét, azaz védelmet adott tulajdonosainak a valutaromlás idején.
Az azonban immár illuzórikusnak tetszik, hogy a közeljövőben Ázsia jelenthetné az aranykereslet újforrását.
