Semmivé olvadt a Pannónia Rt. 390 egykori, ma már csak 171 részvényesének 75,3 millió forintnyi tőkéje. A cég egykori irányítója és mostani felszámolója viszont az okokat homlokegyenest ellentétesen látja. Az ügy szálai 1992-re nyúlnak vissza. A pécsi székhelyű Pannónia Szövetkezeti, Kereskedelmi és Ipari Rt. kukoricát szállított Ukrajnába. Az akkreditívet a Budapest Bank (BB) Rt. kezelte. Fizetett is, csak éppen az eladási árnál kevesebbet, s nem a Pannóniának, hanem az akkreditívet engedményező kft.-nek. A vita már ennél a pontnál elkezdődik. Rózsahegyi György felszámoló szerint a cég már ekkor „fülig” eladósodott. Az 1992-es kukoricaügylet előtt a társaságnak már 39 millió forint volt a felhalmozott vesztesége, saját vagyona pedig 75 millióról 34 millióra csökkent – legalábbis ezt mutatja Rózsahegyi szerint az rt. legnagyobb részvényese, Jángli Béla aláírásával benyújtott mérleg a felszámolás kezdetekor. Jángli Béla, aki a cég elnök-igazgatója is volt, s most az egykori tulajdonosokból alakult egyesület vezetője, úgy véli: a nyereséges – 1990-et 18,9, 1991-et pedig 27,5 milliós adózás előtti eredménnyel záró – rt. végét kizárólag az okozta, hogy a BB nem teljesítette a 133 milliós kötelezettségét, amelyet a Legfelsőbb Bíróság megítélt. A felszámoló szerint az iratanyagok alapján viszont csak 50 millióra rúg a kukoricaügylettel összefüggő kezességvállalás.
Az mindenesetre tény, hogy a felszámolást 1993. július 16-án kezdték meg, s a Baranya Megyei Bíróság Rózsahegyi Györgyöt, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársát jelölte ki felszámolónak. A cég teljes hitelállománya 1993-ban 280 millió forint volt. Ezzel szemben a BB ellen a Pannónia Rt. által kezdeményezett peres követelés és a cég 140 milliós leltár szerinti vagyona állt. A pert a társaság végül megnyerte, mi több, 1996. április 19-én a Legfelső Bíróság nemcsak az összeg, hanem a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfizetésére is kötelezte a BB-t. A bank ugyan a pénzt átutalta, ám a felszámoló nem juthatott hozzá, mert a bank felülvizsgálatot kért. A Legfelső Bíróság Felülvizsgálati Tanácsa 1997 januárjában végül jogerősen helyben hagyta korábbi ítéletét: a banknak valóban fizetnie kellett. Az rt. tehát végre hozzájuthatott a pénzhez. A megnyert, majd diszkont kincstárjegybe fektetett összeg mai értékét a kamatemelkedéssel együtt Rózsahegyi György felszámoló 490 millió forintra teszi. Az ezzel szemben álló kielégítetlen igények azonban 570 millióra rúgnak. A korábbi elnök-igazgató szerint viszont tavaly februárban 558 milliós bevételről és 644 milliós hitelállományról tájékoztatta őt a felszámoló. Bőven lett volna mód tehát – érvel Jángli Béla – már korábban kiegyezni a hitelezőkkel és lehetőséget adni az egyezkedésre az adósoknak. Amihez a felszámoló hozzáfűzi: ha lett volna, aki ezt az egyezséget kezdeményezi.
Időközben azonban alaposan megváltozott a hitelezők összetétele. Az egykori vezérigazgató vizsgálódására kiderült: 1996 májusa és 1997 februárja között a hitelezők egy része 17 engedményesnek adta el követelését. Méghozzá 5-30 százalék közti árfolyamon, mert – mint Jángli Béla állítja – a felszámoló nem tájékoztatta a hitelezőket a BB elleni per állásáról, s így nem tudhatták, hogy követelésük valószínűleg többet is megér, hiszen van esély a per megnyerésére. Rózsahegyi György másként látja. Mint hangoztatja: ő megfelelően tájékoztatott, arról nem is beszélve, hogy a hitelvásárlások már 1994-ben elkezdődtek, s jelenleg is kelendőek a Pannónia hitelei. Jángli Béla ezzel szemben kifejtette: úgy tudja, hogy a Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság illetékes osztálya valamennyi, hiteleit áruba bocsátó céget megkereste. A megkérdezettek egy részének válasza az egykori elnökigazgató szerint: a felszámoló, illetve megbízottja nem tájékoztatta őket arról, hogy az értékesítésig jelentősen emelkedett a kielégítés várható mértéke. Ugyanakkor – veti el a másik fél – a Baranya Megyei Bíróság egyik végzése azt állapította meg, hogy a felszámoló nem tévesztett meg senkit, s jogsértést sem követett el.
Egy, a Figyelő birtokába került dokumentumból az derül ki, hogy az ugyancsak hitelezői követeléssel bíró Magyar Államkincstár olyan tájékoztatást kapott 1996. május 24-én (egy hónappal a Legfelső Bíróság döntését követően, ám egyben néhány nappal az ítélet felfüggesztése után) a felszámolótól, hogy „a perek befolyásolják a felosztható vagyon mennyiségét… [ezért] a követelések kielégítése várhatóan kedvezőtlenül alakul.” A kincstár pedig ez után adta el követeléseit.
Néhány példa a hitelvásárlások sorából: egy pénzintézet 50 milliós követelése 18 millióért kelt el. Egy termelőszövetkezet 8 milliós követeléséért 2,5 milliót, egy szövetkezet 3,4 milliós hitelért 682 ezer forintot, egy vegyipari vállalat esetében pedig 6,4 millióért 325 ezret adtak a vevők. A jelentős aránytalanság azonban Rózsahegyi György szerint még így sem állja meg a helyét, mert ebben az időszakban a hitelezőknek legfeljebb 20 százalékos kielégítésére volt reményük például az „E” kategóriában.
A hitelvásárlók között található az 1996. március 7-én alapított Mátis és Társa Kft., a Simonyi és Társa Kft., az Ecobridge Kft., a Monetáris Központ Kft. és még további húsz cég. A Simonyi és Társa Kft.-t 1 milliós törzstőkével 1990 októberében alapították. A tulajdonosok között – a Baranya Megyei Bíróság 1997. március 10-én kelt cégmásolata szerint – 280 ezer forintnyi hányaddal maga a felszámoló, Rózsahegyi György, egyben ügyvezető is megtalálható volt. Volt, mert mint a cégbíróságtól megtudtuk, 1992 februárjában törölték a tulajdonosok közül. A felszámoló kérdésünkre elmondta: még 1992. január elsején megvált ügyvezetői tisztségétől, eladva üzletrészét. Mint mondta, fogalma sincs, hogy a Simonyi és Társa Kft. kilépését követően milyen tevékenységet folytatott és folytat, hozzátéve: a Pannónia felszámolása csak 1993 második felében indult.
A Mátis és Társa. Kft. – ugyancsak a Baranya Megyei bíróság adatai alapján – 1997. február 2-ától B+Sz Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-re változtatta a nevét. Az 1 milliós törzstőkéjű cég tulajdonosa 200 ezer forint erejéig Bősz József ügyvezető, míg a Simonyi és Társa Kft.-nek 400 ezer forint a részesedése. Kérdés azonban, hogy valóban vett-e hitelt a társaság, hiszen Bősz József, a Pannónia egykori gazdasági igazgatója megkeresésünkre kijelentette: egyetlen forintnyi követelést hitelt sem vásárolt. A hitelezők ugyan megkeresték, ám azt válaszolta nekik, hogy nem vesz, mert a Legfelső Bíróság még nem döntött a kukoricahitel ügyében.
Információink szerint egyébként Jángli Béla is ott volt azon az 1996. április 19-i bírósági ítélethirdetésen, amelyen a BB-t jogerősen fizetésre kötelezték. Tudhatták tehát mások is, hogy a hiteleket jórészt ki tudják fizetni. Innentől kezdve pedig – állítja Bősz József – naivitás a hitelezők becsapásáról beszélni. Az ügyvezető elmondta: tavaly február óta tulajdonos a Mátisban, s később tudta meg, hogy egykori cégének hiteleiből vásárolt új vállalata. Mint ahogy nem hivatalosan értesült arról is, hogy nagy kárt okozó csalás ügyében vizsgálatot folytat ellene az ügyészség. Januárban rákérdezett erre, az ügyészség válasza viszont az volt, hogy a hír nem igaz. Ám egy nappal később, a felszámolónak küldött levélből kiderült, hogy Bősz Józsefet mégis gyanúsítják csőd- és egyéb bűncselekményekkel. A Baranya Megyei Bíróság 1997. július 9-i végzéséből ugyan az tűnik ki, hogy a felszámoló foglalkoztatja őt, csak éppen – érvel Bősz József – más ügyekkel volt megbízva, a Pannóniával ekkor már egyáltalán nem.
A meglehetősen szövevényes ügyben eddig két feljelentés és hat kiegészítés készült – ugyanazon két feljelentő részéről. Az egykori tulajdonosok egyesülete feljelentését csalás alapos gyanúja miatt tette. Jángli Béla a Figyelőnek nyilatkozva még hozzátette: megkérdőjelezi a felszámoló szavahihetőségét. A másik pert a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. indította. Megkeresésünkre, a banktitokra hivatkozva, a hitelintézet elutasította a választ. A takarékszövetkezet nem erősítette meg és nem cáfolta, hogy ők adták volna el az 50 milliós hitelt 18 millióért. Ugyanakkor lapunk úgy tudja, hogy a bank megtévesztés címén pert indított a követelésvásárlók és a felszámoló ellen. A Takarékbank azt az értesülésünket sem volt hajlandó kommentálni, hogy a bírósági iktatás alapján a per tárgya – immár a kamatokkal együtt – eléri a 118 millió forintot.
Egy másik pert még 1993-ban indított a felszámoló, merthogy a Pannónia vezetése képtelen volt dokumentálni a társaság áruszállítási kapcsolatait. A felszámolással kapcsolatos feljelentésről a vizsgálati szakaszban Kovács László, a Baranya Megyei Rendőrkapitányság vizsgálati osztályának vezetője nem mondhatott semmi konkrétumot. Nagyon bonyolult ügyről van szó – tette hozzá az osztályvezető -, felelőtlenség lenne a tisztázásig bármit is nyilatkozni. A nyomozás egyébiránt 1997 májusa óta folyik (korábban a gazdaságvédelmi osztály kezében volt az ügy), s információink szerint hónapokig eltart, amíg a szakértőket kihallgathatják.
Rózsahegyi György másképpen látja a lassúság okát, mégpedig abban, hogy a feljelentésnek semmiféle alapja sincs. Például azért, mert a követelésüket eladó hitelezőknek címzett 80 körlevélből csak egyetlen egy válasz tartalmazott elmarasztalást Bősz József ellen. (A felszámoló ellen pedig egy sem.) Ráadásul az érintett cég, egy termelőszövetkezet azóta visszavonta vádjait, azaz nem igaz, hogy Bősz József nem tájékoztatta korábban őket. Mégis, a felszámoló úgy tudja, hogy a rendőrség ezen nyilatkozat alapján nyomoz tovább. A körlevelek elküldése után egyébként a megyei bíróság magához vonta a felszámolást, a felszámolót maga alá rendelte. Ezután újabb körlevelek, s azokra hasonló válaszok születtek.
A Baranya Megyei Egészségbiztosítási Pénztár és az Apeh Baranya Megyei igazgatósága nem kívánta kommentálni a történteket. Ugyanakkor a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma egyszer már elutasította a Pannónia volt tulajdonosainak kérelmét. Merthogy – idézi a kollégiumot Rózsahegyi György – az állítások alaptalanok voltak, s a bizonyítékok nem támasztották alá a vádakat. Hasonlóan vélekedett a megyei Felszámolói Bíróság is, kijelentve, hogy a felszámoló korrekt és pontos munkát végzett. Lezárult tavaly októberben az Apeh felszámolási záróvizsgálata is, nem találva semmi kivetnivalót Rózsahegyi György tevékenységében. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a Baranya Megyei Bíróság több esetben jelentéktelen eltérésre lelt a felszámoló által megállapított vagyonfelosztásban. Mindezen tényeket a felszámoló a következőképpen véleményezte: az igazgató-tulajdonos vádjai egy rendkívül csökönyös, jogban járatlan ember állításai, aki felhasználja a megyében meglévő „igen kiterjedt” kapcsolatrendszerét. Ezt bizonyítja szerinte az is, hogy egy éve híre-hamva sincs a Pannónia Rt. cégbírósági iratanyagának, holott a felszámolás kezdetekor még rendelkezésre állt. Megmaradt viszont a számítógépes nyilvántartás, melyből – állítja a felszámoló – egyértelműen kiderül, hogy Jángli Béla megbízatása 1994. január elsejével lejárt. Azaz – áll úgyszintén a Baranya Megyei Bíróság egy másik végzésében – nem képviselője többé a volt cégnek, s így nincs joga fellépni az rt. ügyeiben.
Az ügy azért fajult bírósági perig, mert nem engedtem sem a zsarolásnak, sem a fenyegetéseknek – tette hozzá Rózsahegyi György. A felszámoló végre el akarja érni az egy éve elkészült zárómérleg elfogadtatását, befejezni a munkát, s lezárva látni a rendőrségi vizsgálatot.
Körmönfont módon kitervelt akció keretében vagyonunkból teljesen kifosztottak, enyhén szólva átvertek bennünket – érvel vele szemben Jángli Béla. Nevetségesnek tartja, hogy megyei „hatalmat” tulajdonítanak neki, hisz jelenleg nyugdíjas, 17 évi munkával szerzett vagyona semmivé vált. Az irateltűnést elutasítja azzal, hogy a felszámoló ügyvédként alkalmazza azt az embert, aki korábban a megyei cégbíróságon volt gyakornok. (A felszámoló ezzel kapcsolatban azt válaszolta kérdésünkre: nem alkalmaz ügyvédet, az eseti megbízásoknál eljáró ügyvédek pedig budapestiek.) A csökönyösség vádját viszont vállalja az egykori elnökigazgató, szerinte 390 tulajdonostársa nevében. Az ő kárpótlásuk azonban Rózsahegyi György szerint a lehetetlennel egyenértékű: a csődtörvény és az összes vonatkozó jogszabály előbbre teszi a hitelezők kielégítését, s csak őket követi a maradék vagyon tulajdonosok közötti felosztása.
Az egykori elnök-igazgató segítséget kért Baranya megye két országgyűlési képviselőjétől – választ eddig nem kapott -, s megkereste a Pénzügyminisztériumot is. A tárca válasza elutasító volt. Legutoljára, ez év január 26.-án, Gönczöl Katalinhoz, az állampolgári jogok biztosához fordult. A reagálás azóta megszületett: „foglalkoznak az üggyel”.
