Múlt évi határidős, illetve más tőzsdei ügyleteik adóelszámolását a magánszemélyeknek az 1998-as évre vonatkozó bevallásukba kell beleilleszteniük; e kötelezettségnek általános szabályként 1999. március 22-ig kell eleget tenni. Kivételt képeznek ez alól az egyéni vállalkozók és az egyébként általános forgalmi adó (áfa) körbe bejelentkezettek, számukra február 15-e volt a bevallás benyújtási határideje. A tőzsdei ügyletek utáni adózás rejtelmeiben a Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda adótanácsadója, Grmela Zoltán segítségével próbálunk eligazítást adni.
Az adózás szempontjából alapvetően három jogi kategóriába kell besorolni a tőzsdén szerzett jövedelmeket. Az elsőbe a tőzsdei határidős és opciós ügyletek tartoznak, az ilyenekből származó nyereségek csökkenthetők az ugyanebből a körből eredő esetleges veszteségekkel. Többeket érinthet az az új szabály, miszerint 1998. január elseje óta a magánbefektetők visszaigényelhetik az általuk befizetett jövedelemadó azon részét, melyet más határidős tranzakciók során elvesztettek. (Korábban csak az úgynevezett spread ügyletek esetében volt erre lehetőség.) A visszaigényelhető összeg nagyságát úgy kaphatjuk meg, hogy a tárgyév időtartama alatt megszerzett határidős nyereségek összegéből levonjuk az azonos időszak alatt felmerült veszteségeket, illetve az adott tranzakciókhoz kapcsolódó díjakat és jutalékokat, majd az így kapott összeg – az adott évi tényleges nyereség – 20 százalékát levonjuk a korábban befizetett adóelőlegekből (ez utóbbiakat a nyereség realizálásakor vonták le). Az eredményül kapott értéket igényelhetjük vissza, ha az a nullát meghaladja. A számításba vehető konstrukciók a tőzsdén kötött határidős BUX-, deviza-, részvény- vagy akár az opciós ügyletek. Fontos főszabály, hogy csak a tőzsdén szerzett jövedelmek és veszteségek számolhatók el ezen tételek között. Más tranzakciók, mint például a tőzsdén kívüli opciós kereskedelem (Figyelő, 1999/5. szám) hozadéka az egyéb jövedelmek közé sorolandó, s az összevont jövedelem általános szabályai szerint adózik. Ez azt is jelenti, hogy ilyenkor nincs lehetőség a veszteségek elszámolására.
A második kategóriába az árfolyamnyereség címén szerzett, s a fentiektől szigorúan elkülönítetten kezelendő jövedelmek tartoznak. Ezeknél főszabályként szintén a fenti eljárás alapján kell adózni, itt azonban a különböző jutalékok és díjak nem csökkentik a nyereséget. E körbe tartoznak a nyilvánosan kibocsátott és forgalmazott értékpapírokkal végrehajtott tranzakciók, vagyis mind a tőzsdei, mind a tőzsdén kívüli értékpapírügyletek. A zárt körben kibocsátott értékpapírok nyereségei viszont a tőzsdén kívüli derivatívokkal azonos módon adóznak, azaz az összevont jövedelmet gyarapítják. Jelentős különbség a származékos termékek adózásához képest, hogy itt a 20 százalékos mellett létezik egy 0 százalékos adókulcs is, amely a tőkeszámlára helyezett részvények esetében alkalmazható. Vagyis a tőkeszámlán elért nyereségek után a számlát vezető brókercég nem vonja le a szokásos 20 százalékos jövedelemadót. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezen jövedelmeket nem szükséges szerepeltetni az adóbevallásban. Ellenkezőleg: a magánszemélynek, ha befektetési adóhitel-állománya van, illetve először akar élni az adóhitel intézményével, még akkor is bevallást kell készítenie, ha egyébként az adott évben nem lenne arra kötelezett. Más részről több adókedvezmény is kapcsolódhat ezen jövedelmekhez. Először is a tőkeszámlán és az értékpapírszámlákon elért jövedelmek együtt adóznak, ezért ha az év során összességében nyereség képződött a tőkeszámlán, ez nem jelent adóteher-növekedést, hiszen a nyereségadó 0 százalékos kulcsa alkalmazandó. Ellenben ha a tőkeszámlán veszteség, az értékpapírszámlán pedig éves szinten nyereség keletkezett volna, a derivatívoknál ismertetett számolási eljárás szerint visszaigénylésre nyílik lehetőség. Fontos megjegyezni, hogy árfolyamveszteség elhatárolására csupán a belföldön bejegyzett részvénytársaságok részvényei nyújtanak lehetőséget. Másfelől a tőkeszámlán tartott részvények éves átlagos állományváltozása alapján – mintegy a befektetések utáni kamatmentes kölcsönként – adóhitel vehető igénybe, az éves átlagos állomány növekedésének 30 százalékáig (természetesen abszolút értékben legfeljebb csupán az adott évben felmerülő adókötelezettség mértékéig). Az 1999. évi szabályok alapján a figyelembe vehető arány 20 százalékra mérséklődik.
Végül – harmadik kategóriaként – az osztalék címén szerzett jövedelmek adóelszámolása ismét a fentiektől elkülönítve végzendő el. A 10 ezer forintot nem meghaladó osztalékjövedelmet nem kell bevallani, ha az illető nyugdíjjal, vagy egyébként csak bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelemmel rendelkezik. Az osztalékjövedelmek adózása során alapesetben a 20 százalékos kulcs alkalmazandó.
Nem kell bevallani az adózás során a hiteljogviszonyt megtestesítő értékpapírok nyereségét, például a kincstárjegy esetében.
Ha mindezek alapján valaki visszaigénylési pozícióba kerül, akkor az adóelőleg visszajáró hányadát a megfelelően kitöltött bevallás beérkezését követő 30 napon belül téríti vissza az adóhivatal.
