Az EU pénzügyi vezetői hétfő hajnalban egyezségre jutottak egy 60 milliárd eurós pénzügyi alap létrehozásáról, amely további 440 milliárd eurónyi hitelt vehet fel a nemzetközi piacokon. Így az új alap első körben 500 milliárdnyi eurót hitelezhet azoknak az országoknak, amelyek tatozásaikat már nem tudják piaci forrásból törleszteni. Ha ez sem volna elég, a Nemzetközi Valutaalap további 220 milliárd eurónyi kölcsönt nyújtana a bajba jutott adósoknak – ez első olvasatban a valutauniós országok euró-mentő csomagjának legfontosabb eleme.
Mire elég 500 milliárd?
A biztonsági hitelcsomag grandiózus méretű, ami nemcsak hogy megnyugtatta a piacokat, de azok rögvest szárnyalni is kezdtek, különös tekintettel a hangulatot általában túlreagáló pesti börzére és forintárfolyamra. A Takarékbank gyorselemzése szerint Spanyolország, Portugália, Írország és Olaszország együttes megmentése (vagyis lejáró államadósságuk finanszírozása) összesen mintegy 500 milliárd euróba kerülne, vagyis a hitelcsomagból erre is simán futná.
A BBC gazdasági szerkesztője, Robert Peston ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet, hogy az összesen 750 milliárd euró mindössze az euróövezet egyéves hiteligénye, és a valutauniós tagországok összes államadósságának 10 százaléka – innen nézve az összeg már nem is olyan nagy.
Az EKB alig felbecsülhető szerepe
Valamennyi kommentár kiemeli: legalább a hitelkeret nagyságával megegyezően fontos bejelentés az is, hogy a valutauniós jegybank, az Európai Központi Bank (EKB) szakítva korábbi gyakorlatával és eddigi törvényi kötelezettségével, hajlandó közvetlenül is államkötvényeket és magáncégek kötvényeit is felvásárolni „piaci zavarok” esetén. Ez praktikusan azt jelenti, hogy Görögország elmúlt hetekben megélt vesszőfutása más tagállammal nem eshet meg; ha a piacon nem kel el egy eurózóna-tag állampapírja, azt majd megvásárolja a valutaunós jegybank.
A Concorde gyorselemzése szerint az EKB így gyakorlatilag beindítja a pénzjegynyomdát, ahogy azt tette a válság kirobbanásakor, 2008 végén az amerikai és a brit jegybank. Az EKB ugyanakkor azt állítja, nem fog közvetlenül pénzt pumpálni a gazdaságba, hanem a megvásárolni kívánt – és a piac által alig értékelt – értékpapírok helyett újakat bocsát ki. Peston értékelése szerint bár a rendszer csavaros, ha a viszonyok nem változnak, a rosszul teljesítő valutauniós országok adóságát a jól teljesítő és fegyelmezetten gazdálkodó társaik fogják fedezni.
A hitelcsomagot és az újszerű európai jegybanki beavatkozást a világ csaknem valamennyi vezető központi bankjának összefogása tetőzi be: a Fed dollárt ad az EKB-nak, a Svájci Nemzeti Banknak és a brit jegybanknak saját devizájukért cserébe. Az így kapott dollárt ezek a jegybankok saját bankjaikon keresztül áramoltathatják a gazdaságba, amelyekben – az euró iránti bizalom megrendülése nyomán – a dollár alapú hitelek iránt keletkezett komoly, és eddig kielégítetlen kereslet.
Mindenképp nehéz idők jönnek
A hitelcsomagok és a jegybanki beavatkozások nem oldják meg a hatalmasra nőtt államadósságok problémáját, így a drasztikus állami beavatkozás a gondokat eltolta, nem pedig megoldotta – ez is a gyorselemzések egyik közös nevezője.
A derűlátóbb értékelések szerint a segítséget igénylő államok középtávon kemény kiigazításokat hajtanak végre, melyek növekedési áldozatokkal járnak, vagyis az eladósodott országok kevesebbet költenek és keményebben adóztatnak, ami a jólét és a GDP visszaesését jelenti, de a gazdasági rend és az eurózóna fennmarad.
A világgazdasági válság mértékét pontosan megjósoló Nouriel Roubini szerint az adósságok attól még fenntarthatatlanok maradnak, hogy átstrukturálják őket, és az eurózóna nagy átalakításokkal maradhat csak versenyképes. Korábban úgy vélte, hogy a drága munkaerő, az egyes országok fegyelmezetlen költségvetési politikája, és az euró 2002-től 2008-ig tartó erősödése miatt veszítette el versenyképességét az eurózóna, és ezeket a bajokat semmilyen hitelcsomag nem képes kezelni.
