A magyar bankok nemzetközi, és régiós összevetésben is kiemelkedő jövedelmezőségéről, a magas kamatkülönbözetről, és ennek kapcsán a jelzáloghitelezésnél referenciakamat bevezetéséről, tehát végső soron a lakossági hiteleken magas profitot elérő bankok érdekei ellen beszélt Simor András jegybankelnök a Figyelő és a Bankárképző által közösen szervezett Második Bankár Konferencián, ahol a bankvilág – mind a kereskedelmi bankok, mind a jegybank, mind a bankokat felügyelő hatóság – prominensei adtak randevút egymásnak.
Simor szerint a kereskedelmi bankok alacsony hitelkínálata mögött nem a bankok kockázatviselő képességének, vagy a cégek likviditásának hiánya áll, hanem az alacsony kockázatvállalási hajlandóság. Ezen a problémán több kormányzati hitelgarancia vállalással lehetne segíteni – vélte.
Simor kifejtette: az állam eladósodása fölszívta a megtakarításokat, így a bankoknak nem jutott elegendő lakossági megtakarítás, ezért romlottak a hitel/betét arányok, s a bankoknak ezért kellett devizában, a bankközi piacról forrást szerezni, így azután nem is propagálták a forinthiteleket. Simor ezért, s még sok más ok miatt (erről bővebben olvashat kedd esti cikkünk második felében) elutasította a felelősségét a devizahitelek elterjedésében.
Milyen orvos Simor?
László Csaba, a Medgyessy kormány pénzügyminisztere (jelenleg a KPMG partnere) viszont egy későbbi panelbeszélgetésben fölvetette, hogy volt egy olyan időszak a jegybank politikájában, amikor kifejezetten a forint árfolyamára reagált, s a forint erősítésével igyekezett csökkenteni az inflációt, sikeresen, legalábbis rövid távon. Ezzel üzeneteket küldött a piacnak, hogy ha gyengül a forint, akkor a jegybank kamatot emel, tehát ezzel is serkentette a deviza alapon eladósodást – túl azon, hogy a magas kamat révén a nagy kamatkülönbözettel is.
Simor András azonban úgy érvelt: ennél csak akkor cselekedhetett volna rosszabbul a jegybank, ha nem emel kamatot, s hagyja elszaladni az inflációt. A kamatok akkor is magasak lettel volna utóbb, és a devizahitelezés ugyanúgy terjedt volna – érvelt Simor.
Majd a jegybankelnök László Csabához fordult, s azt mondta: ha kimész alsóneműben, trikóban a fagyba, tüdőgyulladást kapsz, az orvos fölír egy gyógyszert, és annak mellékhatása van, akkor ki a felelős? ( A komplex költői kép elemeit Simor el is magyarázta: trikóban a fagyba= állami eladósodás, tüdőgyulladás=inflációs nyomás, gyógyszer = kamatemelés, mellékhatás= devizahitelek terjedése). Mire László Csaba úgy felelt, hogy nagy a baj, ha az orvos a tüdőgyulladásra rákgyógyszert ír föl – sajnos az idő lejárta azonban itt véget vetett az egyre élesebb, és metaforákban is egyre gazdagabb vitának.
Válság forgatókönyvek
A konferencián természetesen számos más téma is szóba került, Bencsik László, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese például többek közt a válság lehetséges forgatókönyveiről beszélt. Optimális esetben szerinte a befektetők türelmesek, és az USA esetében 2014-ig várnak, amíg ott a hiány lefaragásába kezdenek. Elképzelhető – és a politikusok által leginkább vállalható – forgatókönyv az adósságok elinflálása. További lehetőség a gyors kiigazítás, ami tulajdonképpen a w alakú kilábalást jelentené, de ez a politikusok számára aligha szimpatikus – tette hozzá.
A témákat tovább lehetne sorjáztatni, hiszen azok dinamikusan követték egymást, Szapáry György, a jegybank egykori alelnöke levezető elnökként kíméletlenül betartatta az előadásokra szánt 20 – egy esetben 30 – percet.
A Második Bankár Konferencia szerdán folytatódik tovább.
