Rég nem látott dilemma gyötörheti ezekben a napokban a hazai kisbefektetőket: jegyezzenek vagy ne jegyezzenek a CIG Pannónia Életbiztosító Zrt. részvényeiből? Igaz, ilyen kérdés közel tíz évig fel sem merülhetett, mert lényegében nem volt felhozatal. Egyszerűen nem akadt olyan cég, amely kellően ismert, illetve vonzó lett volna ahhoz, hogy tömegesen megmozgassa a magánbefektetőket. A Pannónia azonban éppen erre tesz kísérletet, így az október 11-én induló jegyzés során várhatóan tízezres nagyságrendben adják majd le igényeiket azok, akik bíznak a multik babérjaira törő magyar biztosító sikerében.
A „jegyezni vagy nem jegyezni” kérdést nyilván az alapján érdemes megközelíteni, hogy a részvényben van-e felértékelődési potenciál a kibocsátási árhoz képest. Elsőként meg kellene határozni a papír fair értékét, vagy legalábbis azt a sávot, amelyben a valós érték elhelyezkedik. Csakhogy már ez sem könnyű. A Pannónia lényegében az indulása óta szárnyal, értékesítése, díjbevétele folyamatosan meghaladja a terveket, de az iparági sajátosságokból kifolyólag még évekig veszteséges marad. Persze, ha kitart a mostani lendület, akkor az előbb-utóbb busás profitot hoz. Így aztán a leendő részvényeseknek lényegében azt kell megtippelniük, fennmaradhat-e a társaság növekedési sztorija. A helyes válaszhoz nem árt ismerni a cég hátterét és a Pannónia-biznisz sajátosságait.
A kérdés az, hogy sok vagy kevés a 750 forintos kedvezményes, illetve a 938 forintos teljes jegyzési ár. A Pannónia vezetése az árazást kedvezőnek tartja, s ehhez azt az elemzési módszert hozza fel példának, amely egyszerűen a díjbevételhez arányosítja a cégértéket. Ez alapján – ha egy nemzetközi átlagot veszünk alapul – egy darab Pannónia-papír reális értéke 1100 és 1300 forint közé eshet. Ez persze csak egy számpár; könnyű azt mondani, hogy a nagy növekedési potenciál okán a Pannónia-részvény ennél magasabb árat érdemel, de azt is, hogy a jókora kockázati tényezők miatt magasabb diszkont, vagyis alacsonyabb reális ár dukál neki. Tény, hogy a menedzsment szerint az elkövetkező években még folytatódik a növekedési sztori, s a cég nagyjából hét év után fizethet először osztalékot. De az is egyértelmű, hogy a kockázatokra is oda kell figyelni.
Úgy tűnik, a Pannóniánál kitűnő szakembergárda gyűlt össze, s ráadásul a cég olyan innovatív termékeket kínál, amelyeket az ügynökök könnyen el tudnak adni. Az idei díjbevételi terv szép lassan 14-ről 20 milliárd forintra módosult, ami nem kis teljesítmény, de már ehhez árazódott a kibocsátás – vagyis aki most jegyez, már 20 milliárdos bevétel alapján fizet.
Kérdés, ez a meredeken felívelő értékesítési trend meddig tart ki. Érdekes, hogy három nappal a cég – elemzők számára tartott – prezentációja után még nem szívesen nyilatkoztak erről lapunknak a szakértők. Volt, aki azt mondta, ezt lényegében nem lehet előre jelezni. Más arra hivatkozott, hogy részletes elemzés a jegyzés megkezdésekor várható. Név nélkül nyilatkozva azonban jól elhatárolhatóan két nagy kockázati tényezőt azonosítanak a szakértők: az egyik a fő értékesítő partnerrel, a másik az egyik terméktípussal kapcsolatos.
Lapunkban korábban mindkét rizikófaktorral részletesen foglalkoztunk. Jelenleg a Pannónia díjbevételének négyötödét a Brokernet ügynökei szállítják. A biztosító szerint ahhoz, hogy a legnagyobb hazai ügynökcég minden második megkötött szerződése egy Pannónia életbiztosítás, nincs köze annak, hogy a Brokernet főtulajdonosai részvényesek a Pannóniában is.
(A cég másik veszélyes rizikófaktoráról a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában olvashat. Mint ahogy arról is, hogy a Pannonia kitűnő politikai kapcsolatokkal bíró menedzsmentje miként befolyásolhatja a részvényárakat. Megtudhatja, hogy vélhetően kiknek éri meg részvényt jegyezni, és azt is, mik a kibocsátás kondíciói.)
