Pontosabban: nem kapta meg a kétharmados többséget – amelyre azért lett volna szükség, mert e bővített mondattal az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényt is módosítani kellett volna. Nagy ügy, mondhatnánk, utolsó nap az országgyűlésben, ilyenkor már minden mozdulat a kampányról szól. Nem ebben a világban él, aki azt hiszi, hogy e felfokozott hangulatban egy fontos, a közélet tisztaságát alapvetően befolyásoló jogszabály érdekében majd két percre összeborulnak a pártok. Nem is tették.
De álljon itt a bukott paragrafus, mementóként. „Az országgyűlési képviselő köteles az országgyűlési felszólalása előtt közölni, amennyiben a felszólalásának tárgya vagy a vita, melynek során fel kíván szólalni, közvetlenül érinti a vagyonnyilatkozatában, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársának, valamint gyermekének a melléklet szerinti nyilatkozatában foglalt vagyoni, jövedelmi, vagy gazdasági érdekeit.”
Emlékeznek még Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselő botrányára, amely miatt ott kellett hagynia a parlamenti alelnöki posztot? Nem az volt a fő vádpont ellene, hogy ő és szűk családja több mint 200 milliós állami támogatást vett fel a kiterjedt szőlőbirtokaikra; a biztosítékot az verte ki, hogy az illetékes országgyűlési bizottság tagjaként a saját termőföldjének egy értékesebb borvidékhez való csatolását javasolta. Azaz önérdekből befolyásolta a döntéshozást. Ezzel a körülménnyel a szakbizottságban ülők persze akkor is tisztában voltak; az már a politika csillagrendszerének sajátos együttállásaiból adódott, hogy jó fél év múlva botrány lett az ügyből.
Akárhogy is, azóta sem történt semmi annak érdekében, hogy ne csak a képviselők legyenek tájékozottak egymás gazdasági érdekeltségeiről, így olajozottan működhet a „ma nekem, holnap neked” rendszere. A fent említett paragrafus „kiszavazásával” a következő politikus-garnitúrára vár megalkotni azt a szabályt, amely nem csak a hivatásos lobbistáknak, de a képviselőknek is megtiltja, hogy suba alatt érvényesítsék érdekeiket.
