Mivel nem volt gyerekkoruk, örök gyerekek maradtak, ahogy az már lenni szokott.
Mikulás napjára megjelent új lemezük igazi 3D-s mesekönyv, olyan, amilyennel a magyar gyerekek is szórakoztak a hetvenes években, amikor a mozgatható lapáttal maguk lökhették be a mézeskalács-házikó kemencéjébe a Vasorrú Bábát.
A Korn énekese, Jonathan Davis megtapasztalta, hogy nem az évek öregbítenek, hanem a pillanatok. Mint azt mindenki tudja, a kis Jonathannek számos traumatikus élményt kellett feldolgoznia még gyerekkorában (molesztálások, verések), hogy a sors egy életre szóló munícióval lássa el dalszövegírás közben. A Korn nincs könnyű helyzetben.
Azóta, hogy a Bakersfieldből elszármazó srácok 1994-ben megújították a metált, és később is számos innovációt szabadalmaztattak ebben az alapvetően konzervatív műfajban, egy-egy közepesen sikerült lemezük után (lásd a kissé erőtlen, de még mindig igen figyelemreméltó 2003-as Take a Look in the Mirrort) a rajongók megtépik magukon ingeiket, eloldják saruszíjaikat, hogy felkössék magukat velük húgocskájuk babaszobájában.
A Korntól folyamatos megújulást várunk, ugyanakkor, ha kilépnek a műfaj kalodájából, már minden törzskönyvezett rocker istenkáromlást kiált. De nézzük, mire képes a zenekar a Head becenevű gitáros távozása után, aki ugyebár a zenekar egyik legfőbb dalszerzője volt.
A lemezt fölöslegesen vinnénk be a szabadalmi hivatalba; elmaradnak az idegszálakat összegubancoló, bonyolult „csattogó” basszustémák, David Silveria dobjátéka is olyan egyszerű, mintha egy olcsó szintetizátor dobprogramját töltötték volna le, azonban a See You on the Other Side mégsem okoz csalódást. A szerzemények (különös tekintettel a Politics, a Souvenir a 10 or a 2-Way és a Throw Me Away című számra) kiállják a tábori hűségpróbát, ugyanakkor kétségtelen, hogy a bátorságért járó pecsétet ezúttal már nem ütik be a fiúk cserkészigazolványába.
Korn: See You on the Other Side • EMI • 14 szám, 61 perc • Poptőzsdei. Árfolyam: *** és fél
