Elég, ha nem kapcsoljuk be a tévét, és olyan lemezeket helyezünk be a lejátszóba, amelyek megfelelő háttérzenék lehetnek a bútorok és az ajtók méhviaszos átkenéséhez, a perzsaszőnyeg rojtjai között elszenderült törpe hörcsög kihalászásához vagy éppen Zweig-novellák olvasásához.
Enya: Amarantine
Enya az északi erdők angyali kórusából, a Clannedből lépett ki, hogy az autentikus kelta folkot maga mögött hagyva komfortos szobazenét csináljon a druidák énekeiből. Míg anyazenekara, a Clanned romos templomkertekben talált megfelelő hátteret a koncertjeihez, addig Enyát jobbára a wellness-kastélyok bárjaiban halljuk a teáscsészék és -kanalak intim zörgése mellett.
Enya maga a megkapó állandóság. Mintha egy kelta varázsló megdelejezte volna a művésznőt, hogy amíg világ a világ, egy vízesés függönye mögött felállított zongorán és egy Yamaha DX7-esen kelljen imitálnia a természet zsongását és az uszályos selyemszoknyák suhogását. Amarantine című új lemezének legfőbb erénye, hogy ugyanolyan melodikus, mint a legendás Watermark vagy a hatmillió példányban gazdára talált A Day without Rain, ugyanakkor a korábbi munkáit ismerve teljességgel kiszámítható minden egyes gesztusa.
Fiona Apple: Extraordinary Machine
Indulatosabban üti le a zongora billentyűit, és pimaszabbul szólítja meg a hallgatót Fiona Apple, akinek dzsesszes kupléit, musical- és blueshatásokat mutató érzelmi kirohanásait főleg fanatikus rajongói akceptálják, kiadója már óvatosabb. Olyannyira, hogy a művésznő Extraordinary Machine című új lemezének masterét azzal adták vissza, hogy túl bonyolult, és piacilag nehezen lesz visszaigazolható. A követelőző rajongói e-mailek azonban meggyőzték a Sony/BMG-vezetést, hogy a zongoristacsalogány lemeze olyan presztízsalbum, amely felmond néhány slágert is (O’ Sailor, Window), így a pénztárgépek is pont úgy csilingelnek majd, mint a művésznő hangja.
Enya: Amarantine • Warner • 46 perc, 12 szám • Poptőzsdei árfolyam: *** Fiona Apple: Extraordinary Machine • Sony/BMG • 51 perc, 12 szám • Poptőzsdei árfolyam: ****
