– Nem kegyelmeztek a hatóságok Vir szigetén: buldózert eresztettek 48 házra, mert tulajdonosaik a ren dezési tervet és a partvédelmi szabályt egyszerre sértették meg. Az ügyben 250 magyar érintett, de több száz további ingatlan sorsa kérdéses. Utóbbiaknak milyen jövőt jósol?
– Fényeset semmiképp. Sőt, azt gondolom, előbb-utóbb azokra is ráküldik a buldózert, és Vir gyakorlatilag üres lesz, miután az ott épült 10 ezer házból 8-9 ezer felhúzása a többszörös szabálysértés miatt jogilag meglehetősen aggályos.
– Az imént telefonon valakinek azt ígérte, elmondja az igazságot Vir-ügyben. Nekünk is ezzel a verzióval készült?
– Ezzel. Nincs is más verzió, csupán a tálalásban adódnak különbségek. Mivel nem szeretem maszatolni a tényeket, Önnek is elmondom, Vir tulajdonképpen egy csúnyácska, murvával és kövekkel feltöltött parttal rendelkező sziget, amellyel kapcsolatban az útikönyvek is feketén-fehéren leírják: ott se folyóvíz, se ivóvíz nincs. Ezért nem vettem be a portfóliómba. Igaz, a hezitálásig sem jutottam el, pláne, mikor kiderült, hogy a helyi templomnak sincs építési engedélye.
– Másoknak, úgy látom, nem okozott morális válságot a kusza jogviszonyrendszer.
– Ez így van, számos, az ingatlanértékesítést hírből sem ismerő cég szerveződött az ottani ingatlanok értékesítésre. Öt-hat millióért árultak olyan házakat, lakásokat, amelyek máshol 15-20 millióba kerülnek. Sokan ismerték a körülményeket, mégis elhitték, hogy jól járhatnak.
– Pedig tudjuk: ami olcsó, az gyanús.
– De nem mindenkinek. Sokan „még a hülyének is megéri” alapon kezdtek el vásárolni, pedig se rendezési terv, se építési engedély nem volt a házakra, amelyek között másfél méter távolság volt, soknak a teteje pedig rálógott a közutakra. A horvát kormány, azt hiszem, joggal keményített be a többszörös szabálysértésekért. Egyedül azt nem értem, miért várt a megtorlásokkal idáig az önkormányzat? Sokakat a kapzsiságuk vitt a zsákutcába. Amikor horvátországi értékesítéssel foglalkoztam, magam is tapasztaltam, hogy a magyarok, akiket egynapos terepszemlére vittünk ki, útközben rájöttek, jobb, ha maguk intézik az ügyet, pedig nekünk nem is kellett volna jutalékot fizetniük.
– Ők azok, akik úgy gondolták, ott is a hazai gyakorlat érvényesül; nálunk a virihez hasonló problémás esetben kijön a jegyző, bírságot szab ki, és az élet megy tovább.
45 éves, elvált, egy gyermek anyja
Végzettsége: jogász (JATE)
Kedvencek
Könyv: Gabriel García Márquez: Száz év magány
Film: Távol Afrikától
Zene: Mozart
Hobbi: utazás, kertészkedés
– Mit gondol, itthon nem a horvátokéhoz hasonló keménykezűségre lenne szükség?
– Az önkormányzati választásokig ne számítson ilyesmire. Utána elképzelhető az a fajta bekeményítés, ami idehaza csak nyomokban érhető tetten, például a fővárosi I. kerületben.
– Ön szerint lesz diplomáciai folyománya az ügynek?
– Nem. Itt csak tanulságok lesznek, és maximum néhány per, de a hágai bíróság nem fog vizsgálódni az ügyben. Annyi szent, Horvátország uniós megítélése gyengülhet, hisz’ sok tagállam állampolgárai érintettek az ügyben.
– Elárulja, hol érdemes nyaralót venni?
– Spanyolországban és Floridában. Ott a legkevésbé problémás az ingatlanszerzés, az értéknövekedés pedig a legnagyobb – tavaly Miamiban 60 százalékos volt. De mondok valami meglepőt. Horvátország népszerűsége a viri eset ellenére sem esik nagyot. Nem visszatartó erő, hogy az országban nincsenek komoly ingatlanfejlesztő cégek, hogy nincs megfelelő csatornahálózat, a tulajdoni lapok nem tiszták, hogy a külföldi csak külügy-minisztériumi engedéllyel és hosszas várakozás után szerezhet ingatlant, miként sokan attól sem hőkölnek vissza, hogy Magyarország és Horvátország között nincs beruházásvédelmi egyezmény.