Gdansk repülőtere tavaly októberben, a Szolidaritás szakszervezet megalakulása 25. évfordulójának napján, biztonsági okokból egyetlen menetrend szerinti járatot sem fogadott. A román kormányküldöttség sem tehetett mást: charter gépet bérelt. Alig néhány hónappal a kormányváltás után persze szóba sem jöhetett egy méregdrága utasszállító. Igyekeztek spórolni, ezért a delegáció végül egy apró Gulfstream repülőgéppel jutott el a lengyelországi helyszínre. S hogy kié volt az elegáns kis business jet? Nem másé, mint Ion Tiriacé, a hetvenes évek eleji teniszsztárból lett vállalkozóé, Románia leggazdagabb üzletemberéé.
A román kormányzat nem először vette igénybe a Tiriac Air szolgáltatásait. Adrian Nastase, az előző miniszterelnök is többször repült a Gulfstream fedélzetén. Ráadásul neki meg sem kellett kérnie a munkatársait, hogy nézzenek körül a piacon, van-e olyan társaság, amely alkalmas a feladatra. Elég volt felütnie a telefonos noteszát, hiszen abban Ion Tiriac neve évek óta a közeli jó barátoké között szerepelt. Igaz, ami az üzletembert illeti, ő cáfolja, hogy barátság fűzné őket egymáshoz – szerinte mindössze „ismeretségről” van szó (lásd interjúnkat az 50-53. oldalon).
A KIVÉTEL. De ki is Ion Tiriac? Ki az az ember, akinek a magángépén rendszeresen a román kormány tagjai utaznak, akinek a vagyona az ország 300 leggazdagabb emberének listáját esztendők óta közlő Capital című bukaresti üzleti hetilap múlt év végi becslése szerint meghaladta az egymilliárd dollárt, és aki ennek ellenére hazája egyik legnépszerűbb polgára? „Ha Ön a romániai gazdagok egyike, jó eséllyel nem tud úgy kilépni a háza kapuján, hogy az arra járók ne szűrnének át egy vaskos szitkot a fogaik között Önnek címezve. Futballista, manele énekes (Romániában népszerű, arab és török motívumokat imitáló, afféle lakodalmas műnépdal stílus – A szerk.), másodosztályú színész, bokszoló, vakációzó örömlány – bármely földi halandóért jobban rajonganak, mint a 300 leggazdagabb ember ligájának tagjaiért” – állapította meg a csípős nyelvéről ismert Academia Catavencu című napilap mintegy fél éve a romániai pénzelit megítéléséről. Tény, az országban általánosan elterjedt vélemény, hogy aki gazdag, az lopta a javait. A lap azonban nyomban hozzátette, hogy egyvalaki mégis akad, aki rácáfol „a gazdagokat kötelességszerűen mindenki utálja” elméletre. Jelesül az egykori teniszjátékos, aki „fehér Mercedesen tért haza Nyugatról, és aki hosszú időn át egymaga testesítette meg mindazt, amiről valamennyi román álmodik”.
 |
A Tiriac-birodalom
ALLIANZ-TIRIAC ASIGURARI. Az 1994-ben alapított Asigurari Ion Tiriac biztosítóba a német Allianz Group 2000-ben szállt be többségi tulajdonosként. A társaság 2003 óta első azon a romániai biztosítási piacon, amelynek az összértéke tavaly elérte az 1,2 milliárd eurót.
TIRIAC LEASING. Az 1999-ben létrehozott lízincég ipari berendezések és járművek pénzügyi lízingjét végzi. Tavalyi bevétele meghaladta a 70 millió eurót.
TIRIAC AIR. Az 1997 óta üzemelő Tiriac AIR VIP és üzleti szolgáltatásokat nyújt, s saját business terminállal rendelkezik. A flottája egy 44 executive üléses Boeing 737-300-asból, két 9 üléses Gulfstream jetből, és egy 5 személyes Bell helikopterből áll.
METRO ROMANIA. A német Metro áruházlánc Ion Tiriac személyes meggyőzésére lépett be első egységével 1996-ban a román piacra, s mára a hálózat 21 tagúvá vált. Tiriac 15 százalékban tulajdonos.
TIRIAC AUTO. A társaság tíz márka (a Mercedes-Benz, a Smart, a Chrysler, a Jeep, a Mitsubishi, a Land Rover, a Jaguar, a Ford, a Mazda és a Hyundai) kizárólagos forgalmazója. Az autóértékesítő hálózat 1800 főt foglalkoztat, s 2005-ben 470 millió euró forgalmat bonyolított le, ami 16 százalékos piaci részesedést jelent.
FUNDATIA „CASA COPILULUI”. Az alapítvány összesen 11 „család központú” árvaházat épített föl, amelyekben mintegy száz romániai árvát nevelnek.
BANCA COMERCIALA. „Ion Tiriac” Ion Tiriac bankja 1991 áprilisában kezdte meg működését, majd a német HVB bank tavaly 248 millió euróért 50 százalék plusz egy részvény értékű részesedést szerzett benne. Az új bank – amelynek mérlegfőösszege 2,1 milliárd euró, s 74 fiókban mintegy 720 ezer ügyfelet szolgál ki – rövidesen fuzionál a HVB-t szintén tavaly felvásárló olasz UniCredit romániai érdekeltségeivel.
TIRIAC TRAVEL. A társaság magán és üzleti utakat szervez Romániában és külföldön, illetve komplett utazási irodai szolgáltatást nyújt.
SECURIT FORCE. Biztonsági cég, amely többek között bankok, hipermarketek, autószalonok és irodaépületek védelmét látja el, s biztonsági tanácsadással is foglalkozik.
TIRIAC IMOBILIARE. Ion Tiriac ingatlanforgalmazó cége Bukarestben és Románia számos más nagyvárosában több száz ingatlannal rendelkezik, amelyek összes alapterülete meghaladja a 80 ezer négyzetmétert.
IFMA. Az 1960-ban alapított liftgyártó vállalat gyakorlatilag Ion Tiriac egyetlen, privatizáció útján megszerzett érdekeltsége. Az 530 főt foglalkoztató cég a román piac mellett Oroszországtól Kínán és a Közel-Keleten át Hollandiáig számos országba exportál.
BUCHAREST INTERNATIONAL CARGO CENTER. A bukaresti repülőtér legnagyobb cargo szolgáltatásokat nyújtó cége, amelyben Ion Tiriac partnere a német Lufthansa. |
|
|
|
|
Tiriac 1939-ben született Brassóban, ahol – miután apját korán elvesztette – rendkívüli szegénységben nőtt fel. „Tudom, mit jelent éhezni. Alig múltam 13 éves, amikor már egy teherautógyárban dolgoztam, és a havi keresetemet, 375 lejt, mind hazaadtam anyámnak. Két éven át én egy fillért sem láttam ebből a pénzből, mert a családomnak volt rá szüksége” – idézi fel gyermekkora emberpróbáló éveit. Viszont egyvalamit már akkor megtanult, és ez végigkísérte az egész karrierjét: csak kemény munkával lehet bármit is elérni az életben. „Úgy tartom, hogy ha a tehetség mögött ott van a kemény munka és a teljesítmény, akkor a siker törvényszerűvé válik. És Tiriacra ez teljes mértékben érvényes” – ért egyet ezzel a jellemzéssel a teniszezőből lett milliárdost a hetvenes évek óta ismerő Verestóy Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora, aki 46-48 millió euróra becsült vagyonával tavaly maga is az előkelő 68. helyen szerepelt a 300 leggazdagabb listáján. Mi több, a romániai magyarok közül egyenesen ő a legtehetősebb, a helyi politikusok között pedig – legalábbis a Capital szerint – a harmadik.
Nos, Tiriac valóban egész életében keményen dolgozott. Ha kellett, háromszor annyit, mint mások. A hatvanas évek első felében egyszerre volt a román jégkorong-válogatott tagja és Románia teniszbajnoka. Előbbi sportágban kijutott a világbajnokságra és az 1964-es innsbrucki téli olimpiára, míg a teniszben az első bajnoki címét húszévesen, 1959-ben szerezte, s egészen 1967-ig nem is talált legyőzőre. Akkor azonban a nála hét évvel fiatalabb Ilie Nastase átvette tőle a stafétabotot. A rákövetkező években ők ketten elválaszthatatlanok lettek, a pályán pedig félelmetes párost alkottak.
A PATRÓNUS. Ilie Nastaséval való barátsága azonban nem csupán bajnoki címeket hozott Ion Tiriacnak, hanem vele indult el sportmenedzseri karrierje is. Cinikus vélemények szerint, miután nem tudta tartani a lépést a nála fiatalabb teniszfenoménnal, jobb híján afféle patrónusa lett, hogy így profitáljon Nastase zsenijéből. Más kérdés, hogy a fékezhetetlen természetű ifjú titán vajon elért volna-e bármit is nélküle. Amikor 1972-ben Tiriac végleg szögre akasztotta a teniszütőt (a korcsolyát már 1964-ben leoldotta a lábáról), Nastase edzője és menedzsere lett, s ketten együtt milliókat kerestek a teniszből.
Majd Nastase után jöttek sorra a többiek: az argentin sztár, Guillermo Vilas, a francia Henri Leconte, a német Anke Huber, az orosz Marat Szafin, a horvát Goran Ivanisevics, és még vagy tucatnyian. Mindenekelőtt azonban Boris Becker. A német „csodagyereknek” 15 éves korában lett a menedzsere Tiriac – később gyakran az edzője is -, és míg ő Beckert Grand Slam-győzelmek soráig és a világelsőségig vezette, az őt elindította a világhírnév felé. Sportrajongói körökben persze korábban is jól csengett a Tiriac név, de az egyik napról a másikra médiaszenzációvá váló Beckernek köszönhetően mindenki felfigyelt rá. Sőt, még az üzleti élet is elismerően hajtott fejet a teljesítménye előtt. Egyedül az ő érdeme volt ugyanis, hogy a tizenéves német bajnok a tenisztörténelem addigi leglenyűgözőbb pénzcsináló gépezetévé alakult. Az amerikai Newsweek magazin már 1987-ben címlapon hozta a „Boris Becker Részvénytársaság” sztoriját. Joggal, hiszen addigra szinte számolatlanul dőlt a pénz Tiriachoz és pártfogoltjához. Csupán a Pumával kötött szponzori szerződés mintegy 200 millió német márka bevételt hozott a menedzser által kezelt Becker-kasszába. S míg az egykori brassói fiút korábban csupán remek teniszezőként ajnározták a nemzetközi felső tízezer tagjai, a Becker-gépezet beindítása után immár „saját jogon” is végérvényesen megnyíltak előtte a nyugati üzleti – és politikusi – világ legbelső köreihez vezető ajtók.
Márpedig ha valamihez Tiriac nagyon ért, akkor az az ismeretségek megteremtése és a kapcsolattartás. Jóllehet, rendre elhangzik vele szemben a gyanúsítás, miszerint Ceausescu-éra kommunista titkosrendőrsége, a Securitate állt mindvégig a háta mögött, valószínűbb, hogy a romániai rendszerváltásig valóban nem érintkezett az akkori bukaresti elittel. Néhány nappal a diktátor bukása után viszont már Romániában volt, méghozzá emlékei szerint Helmut Kohl akkori német kancellár felkérésére, és percnyi gondot sem jelentett a számára, hogy bejusson a forradalom nyomán az ország élére került későbbi államfőhöz, Ion Iliescuhoz. Ma pedig már romániai közélet és üzleti világ szinte minden valamire való tagjával közeli jó kapcsolatban áll.
Bizalmat ébreszt tehát önmaga iránt mind Nyugaton, mind a hazájában. A kettő eredője pedig a fényes üzleti siker, vagyis a Tiriac Holdings néven ismert hatalmas vállalatbirodalom (lásd külön), amely mára szinte a romániai gazdaság minden szegletében jelen van. „Tiriac sikerességéhez hozzátartozik, hogy ismeri őt a világ, és ő is ismeri a világot, az embereket. Fel tudja mérni az adott helyzetet, és felismeri, mi az, amit megváltoztatva egy új, jobb helyzetet tud kovácsolni” – vélekedik Verestóy Attila. Határozottan elismerő szavak egy olyan embertől, akinek soha nem volt közös üzlete Ion Tiriac-kal, sőt, az érdekeltségi körébe tartozó, főleg BMW-k forgalmazásával foglalkozó Bavaria Leasing, illetve a tíz rivális nyugati modell kizárólagos romániai forgalmazási jogát birtokló Tiriac Auto és Tiriac Leasing révén közvetlen vetélytársai is egymásnak.
A cégbirodalom legfénylőbb ékköve azonban természetesen nem az autókereskedői hálózat. Amire az egykori teniszbajnok alighanem a legbüszkébb, az a romániai biztosítási piacot 20 százalék fölötti részesedéssel évek óta vezető Asigurari Allianz-Tiriac társaság, illetve az egykor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) közreműködésével életre hívott Banca Tiriac. Utóbbiban azonban Ion Tiriac már nem többségi tulajdonos. A pénzintézet 50 százalék plusz egy részvény értékű tulajdonrészét tavaly 248 millió euróért megvásárolta tőle a német HVB romániai leánybankja. A németek jó vásárt csináltak, hiszen helyi érdekeltségüket a 74 fiókkal és mintegy 720 ezer ügyféllel rendelkező Banca Tiriac-kal egyesítve a piac közel tíz százalékát vonták ellenőrzésük alá. Ráadásul időközben a HVB is új gazdára talált: mint ismeretes, felvásárolta az olasz UniCredit. Mindezek után Ion Tiriac bankja – amely alig egy esztendeje még csupán a 11. volt a romániai pénzintézetek sorában – rövidesen egy olyan pénzügyi konglomerátum részévé olvad, amely várhatólag a piac dobogós szereplője lesz.
A LOBBISTA. Bár vagyona egymilliárd dollár körül jár, Tiriac 67 évesen sem pihen. Saját bevallása szerint napi 16-18 órát dolgozik, oda-vissza röpköd Európában, hol azért, hogy saját üzletei, hol pedig azért, hogy hazája érdekében lobbizzon. Az Egyesült Államoktól Ausztrián át Romániáig továbbra is szervezi a rangosabbnál rangosabb teniszversenyeket – és fáradhatatlanul ápolja a kapcsolatait.
Ez utóbbinak egyébiránt az egyik legjobb módja az ő esetében is a vadászat, amely sportot maga is szenvedélyesen űz. Más kérdés, hogy az elmúlt években éppen a vadászszenvedélye által keltett indulatok világítottak rá: minden népszerűsége ellenére Romániában azért mégsem mindenki osztozik fenntartások nélkül a Ion Tiriac iránti általános lelkesedésben. Tavaly januárban robbant ki a legnagyobb botrány, amikor a Bihar megyei Bályok (Balc) melletti erdőben illusztris vendégeivel valóságos mészárlást rendezett. Egyetlen alkalommal 185 vaddisznót lőttek ki, miközben a területen csak évi 30 állat „levadászása” lenne engedélyezett. A különböző internetes fórumokon ezek után csak „barbár mészárosként” beszéltek róla.
Sőt, felemlegették, hogy a Nastase-kormány földművelési minisztere évi 250 eurónyi lejért állítólag úgy adta bérbe neki 49 évre a legalább ezer hektáros területet, hogy Tiriac ott sem volt az árverésen. Másoknak viszont inkább a 32 résztvevő névsorán akadt meg a szeme. A „monstre lőgyakorlaton” ugyanis ott volt a frissen bukott kormányfő, Adrian Nastase, valamint Ilie Sarbu, az emlegetett volt agrárminiszter. Továbbá többek között Wolfgang Porsche, a hírneves német autógyár résztulajdonosa, Klaus Mangold, a Daimler-Chrysler szolgáltatási üzletágának feje, Julius Meinl, a hasonnevű élelmiszer-birodalom tulajdonosa, Burchard Bergmann, a Ruhrgas elnöke, számos spanyol bankár, Max Emanuel von Thurn und Taxis herceg, és még sokan mások. Hírek szerint néhány éve Tiriac vadászvendége volt János Károly spanyol király is, aki egy hasonló vérfürdő után szintén támadások kereszttüzébe került.
AZ APA. Ion Tiriac mindazonáltal nem is igyekszik titkolni vadászszenvedélyét. Sőt, a Figyelőnek adott interjú végén még elmeséli, hogy hamarosan dél-afrikai szafarira viszi 9 és fél éves fiát, Karimot. A hírekben azonban nem ő, hanem az idősebbik Tiriac-fiú szerepel sokat mostanában. Az idén 30 éves Ion Alexandrut 2004 áprilisában a bukaresti repülőtéren fogták le a rendőrök kábítószer-birtoklás és -kereskedelem vádjával, amikor a barátnőjével felszállni készült az Egyesült Államokba induló járatra. Másfél év után ejtették a vádakat, pedig az ifjabb Tiracot azzal is meggyanúsították, hogy ő látta el kokainnal a bukaresti felső tízezer tagjait. Ám a közelmúltban a fiatalembert újra a bíróság elé citálták, mondván: a korábbi perben figyelmen kívül hagytak néhány vádpontot. Az apa politikai indokokat sejt a háttérben, azoknak az akcióját, akik nem hiszik el neki, hogy nem akar politikai pályára lépni. Sokan vannak viszont, akik kételkednek az általa emlegetett összeesküvés-elméletben. Míg Tiriac szerint fia ártatlanságát bizonyítja, hogy a tanúk közül szinte mindannyian visszavonták a vallomásukat, egyesek szerint éppen ez teszi gyanússá az ügyet. Szerintük nem kizárt, hogy a tanúk az idősebb Tiriac nyomására visszakoztak.
A Tiriac Holdingsnak mindenesetre nem ártanak az effajta találgatások. A cég impozáns székháza a kínai nagykövetség tekintélyt parancsoló tömbje és a Lukoil orosz olajtársaság épülete közé ékelődve Bukarest egyik legelegánsabb részén magasodik. Legfölső emeletéről pedig Ion Tiriac egy napról napra gyarapodó vállalatbirodalmat irányít. Pontosabban ma már nem is ő, hanem Anca Ioan, a társaság új vezérigazgatója teszi ezt. Őt tavaly októberben azért csábította át a német Roland Berger tanácsadó cég éléről, hogy – mint akkor nyilatkozta – több ideje jusson a családjára, és a hobbijaira, nem utolsósorban a vadászatra.
