Képzeljük el: miután fapados repülővel megérkezünk a világ – az idegenforgalmi szakma által évek óta legjobbnak választott – repülőterére, onnan a világ egyik leghosszabb hídján a világ legelegánsabb szállodáihoz jutunk el. A szállodából másnap a legnagyobb kereskedelmi és ipari kiállításokra látogatunk el, ahonnan aztán potenciális üzleti partnereinkkel a legmodernebb gyárakat járjuk be. Késő délután még egy pillantást vetünk a hipermodern konténerkikötőben parkoló szállítmányunkra is, mielőtt az folytatná útját az általunk kívánt célpont felé. Este és éjszaka a szálloda által nyújtott szolgáltatásokat kihasználva a világ legújabb és talán legnagyobb szerencsejáték-fellegvárában játsszunk el egy kis pénzt, mielőtt megtekintenénk egy világhírű zenész koncertjét vagy éppen egy cirkuszi előadást. A hétvégére aztán a család is csatlakozik. Közös program Disneylandben, kirándulás és fürdőzés a tengerparton. Mindez Dél-Kínában, a Gyöngy-folyó torkolatának vidékén.
A kantoni reptér. A világ élvonalában.
Kevesebb, mint negyven év alatt a Gyöngy-folyó (Zsucsiang) deltatorkolata, Kuangtung tartomány – nagyvárosai: Kanton, Sencsen és Dongguan – a világ egyik vezető ipari, kereskedelmi és pénzügyi központjává nőtte ki magát. A pénzkeresésben megfáradt üzletemberek és munkások szórakozni vágynak, így a tágabb értelemben vett régió – amelybe a speciális státust élvező Hongkong és a szerencsejáték-paradicsomként ismert Makaó is beleértendő – a szórakoztatóiparban is erősít.
Valószínűleg még a hajdani kommunista vezető, Teng Hsziao-ping sem gondolta volna, hogy az általa is támogatott gazdasági és politikai lazítás a térségben ilyen eredményekre lesz képes. Kuangtung tartomány az 1960-as években, a nyitottabb gazdaságpolitika előtt szegény mezőgazdasági terület volt, a ma másfélmillió lakosú IT-központ, Dongguan pedig csak 1985-ben kapott városi rangot. A terület GDP-je az 1980-as 8 milliárd dollárról 2005-re 271 milliárdra szökött fel, nem számolva Hongkongot és Makaót.
A világ legnagyobb kereskedelmi kiállítóhelyei és vásárai közül jó néhány is itt található, Sencsenben pedig több doktori fokozattal rendelkező kutató van, mint bárhol másutt Kínában. Kanton „Ázsia Detroitja” címre pályázik: a japán és dél-koreai autógyártók tervei szerint 2010-ben több mint egymillió autó gördül le az ottani futószalagokról.
ÉVEZREDES HAGYOMÁNY. Persze, nincs új a nap alatt, a régió kulturális és gazdasági hagyományai több ezer évre nyúlnak vissza. Kanton például a világ egyik legrégibb tengeri kereskedelmi központja. Az 1839-1842-es brit-kínai ópiumháborút megelőzően e térségben összpontosult az Európával folytatott kínai kereskedelem legjava. Makaó már 450 évvel ezelőtt az első európai – portugál – kereskedelmi bástya volt a Távol-Keleten. Később ugyancsak a Gyöngy-folyó deltájára esett a választás, amikor megpróbálták Kínában is lemásolni az ázsiai „kis tigrisek” – Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan, Hongkong – hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli gazdasági sikereit. Itt, Makaó és Hongkong szomszédságban jelölt ki Teng Hsziao-ping két, úgynevezett különleges gazdasági övezetet: Csuhajt, illetve Sencsent. Nyilván nem véletlenül ott – a kommunista vezető számított rá, hogy Hongkong visszakerül az anyaországhoz. Ez be is jött, 1997-ben Hongkong, 1999-ben pedig Makaó is ismét Kína része lett. A két terület az egy ország két rendszer elv jegyében a mai napig úgynevezett különleges közigazgatású régióként működik.
Vang Ji-fan, a nemzetközi kereskedelmet ösztönző China Council for the Promotion of International Trade (CCPIT) kantoni igazgatója szerint a Gyöngy-folyó deltájának GDP-je 2010-re – átlagosan évi 9 százalékos fejlődéssel számolva – 410 milliárd dollár fölé emelkedik, továbbra is Makaó és Hongkong nélkül számolva. E két utóbbi gyarmati város és az anyaország kapcsolatai egyre szorosabbá válnak. Sencsen és Hongkong között például évente 100 millió ember lépi át a belső határt, s épül az a 28 kilométeres ipszilon alakú híd is, amely Hongkongot, Makaót és Csuhajt köti majd össze. A volt portugál és a brit gyarmatot beleértve pedig a durván fél Magyarországnyi területnek jóval 600 milliárd dollár felett lesz az éves GDP-je, ami azt is jelenti, hogy a nem is oly távoli jövőben egy főre 12 ezer dollár GDP jut.
A Gyöngy-folyó deltájában kezdeni a gazdasági lazítást a hagyományok mellett azért is jó ötlet volt, mert számítani lehetett Hongkong gazdasági terjeszkedési szándékaira. Ez is bejött; a dél-kínai növekedéshez felhasznált működő tőke nagy része Hongkongból – vagy hongkongi közvetítéssel Tajvanból – származik. Közel 60 ezer hongkongi vállalat van jelen Kuangtung tartományban.
Az új városok felemelkedését – Kantonét elsősorban – egyúttal intő jelként is tekintik a volt brit tartományban, hiszen lassacskán veszélybe kerül Hongkong regionális vezető szerepe. Ázsia Manhattanjének halálát egy, a brit The Economist című hetilapban megjelent cikk már 1995-ben megjósolta. Erről talán még nincs szó – Hongkong GDP-je tavaly 7 százalékkal bővült -, ám kétségtelen, hogy kiéleződött a verseny a kínai megapoliszok között. A kantoni új repülőtér és a kiállítási csarnokok például a logisztika terén fenyegetik Hongkong központi szerepét.
FAZONIGAZÍTÁS. Az újonnan felemelkedő régiók tükrében jól látszik, hogy Hongkong milyen problémákkal küzd. A túlnépesedett és túlszennyezett városra ráférne egy kis fazon- és stratégia-igazítás. „Az emberek attól félnek, hogy a termelő tevékenységek teljes egészében átköltöznek a delta többi, olcsóbb városába. Hongkongnak azt kellene tennie, amihez a legjobban ért: szolgáltatni, elsősorban a pénzügyek területén” – mondja Richard Colville, a hongkongi légitársaság, a Cathay Pacific vezető menedzsere.
A kínai metropoliszok versenyében Hongkong – Ázsia Manhattanje – könnyen alulmaradhat.
Utóbbit erősíti meg Joseph Cheng, a City University of Hong Kong tanára, aki 2003-ban kiadott Preparing for the WTO Challenge című, a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való kínai csatlakozásról elmélkedő könyvében azt is megemlíti, hogy annak idején a nagy Kína tradicionálisan kisebb, önellátó gazdasági klaszterekből épült fel. Ennek tudható be az ország egyenetlen fejlődése, és az olyan centrumok kialakulása is, mint például a Sanghaj-központú Jangce-delta vagy éppen a főváros, Peking és a Tiencsin körüli régiók. A két delta, a Jangce- és a Gyöngy-folyó pedig mintha versenyezne egymással. A Gyöngy-folyó torkolatának előnye a Jangcéval szemben az, hogy több pólusú, azaz számos nagy és fontos város található területén. A városok specializálódtak: Kanton ma a kínai autógyártás új központja, Sencsen pedig az információs technológiáé.
Nyugati elemzők szerint manapság a Gyöngy-folyó deltája a XIX. századi Manchesterhez hasonlít: a modern kor ipari műhelye. Az egész dél-kínai régió azonban Hongkonggal és pénzügyeivel, illetve Makaóval és annak kaszinóival, szórakoztatóiparával hamarosan ennél sokkal több lesz. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 2010-re, a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Társulása (ASEAN) és Kína szabadkereskedelmi megállapodása révén a legnagyobb lélekszámú gazdasági blokk jöhet létre, központjában a Gyöngy-folyó deltájával.
