A Fehér Ház vezetése kutatja, hová küldje Bush elnököt; kínos lenne, ha teljesen távol maradna a kampánytól – jelentette a minap Washingtonból a Financial Times.
Novemberben kongresszusi választások lesznek Amerikában. Ha a képviselőházban vagy a szenátusban a republikánusok elveszítenék többségüket, akkor a Demokrata Párt esélyt kapna arra, hogy két év múlva visszahódítsa a Fehér Házat. A kampány most elindult, és feltűnő: Bush a politikai párharcok színterétől eddig távol maradt.
Gömöri Endre, újságíró
Az előző félidős választás előtti kampány – 2002-ben – még Bush diadalútja volt. Akkor alig egy év választotta el a közvéleményt az al-Kaida New York iker-tornyai elleni támadásának sokkjától, és támogatták Bush felhívását a terror elleni nemzetközi harcra. Ma Roy Blunt, a képviselőház republikánus frakciójának vezetője ki meri mondani: „A jelöltek maguk dönthetik el, hogy kívánják-e kampányuk során Mr. Bush személyes megjelenését.”
A látványos változás fő oka ismert: az iraki háború kudarca miatt az elnök egyre népszerűtlenebb. Az utóbbi tíz nap mégis hozott fontos fordulatokat.
LAMONT KONTRA LIEBERMAN. Az első szakasz a kampány kezdetétől augusztus 10-éig tartott. Háttér: Bush népszerűsége 33 százalékos mélyponton. Ebben a szakaszban jelent meg a demokraták új csillaga, Ted Lamont, aki az Irakba küldött amerikai sereg visszavonását követelte. A Lamont bankár-család addig politikailag ismeretlen sarja Connecticut állam demokrata előválasztásán megverte a veterán John Lieberman szenátort, aki 2000-ben Gore oldalán a demokraták alelnökjelöltje volt. Most viszont lelkes támogatója az iraki háborúnak.
Vereségének máig tartó hatása volt a két nagy pártra. Egy tévékommentátor „két L szindrómának” nevezte el ezt a fordulatot, amely meggyőzte a demokratákat: csak Bush iraki politikáját (és termékét, Irán regionális túlhatalmát) radikálisan bírálva érhetnek el sikert a kongresszusi választáson. John Kerry szenátor, aki 2004-ben a demokraták elnökjelöltje volt, nyomban kiállt Lamont mellett. A másik „L”, Lieberman, meg Bush környezete a sokk hatására rádöbbent: nincs más lehetőségük, mint a keménység folytatása. Lieberman közölte, hogy immár „függetlennek” tekinti magát. Cheney alelnök pedig azt mondta: Lamont sikere mutatja, hogy az egész Demokrata Párt „megadja magát a terroristáknak”. Ez a passzív támadva védekezés jellemezte a Fehér Házat a választási harc első, számára kellemetlen szakaszában.
A fordulat augusztus 11-ével érkezett el. A Londonban leleplezett terrorista összeesküvést követő légipánik és az Iránból vezényelt libanoni Hezbollah terroristái által kiprovokált háború együttes hatása újra lelket öntött a republikánusokba. A „két L szindróma” alakulása is tükrözte ezt. A felmérések Lieberman erős fölényét és híveinek agresszivitását mutatták. Bush a változást hibásan értékelte. Abban igaza volt, hogy Irán (és így a Hezbollah) végső célja Izrael állam megsemmisítése, azt viszont továbbra is tagadta, hogy az iraki háborúval ő maga teremtette meg Irán regionális hegemóniáját. Ezért nem ismeri el azt sem, hogy politikája másik „terméke” az iraki polgárháború, és az iszlám fundamentalista terror terjedése. Ebből fakadt Bush könnyelmű mondata: a libanoni háború „Irán és az Egyesült Államok közvetett háborúja volt.” Az elnök így a Hezbollah lefegyverzését is elrendelő tűzszünetet „győzelemnek” ítélte.
AZ ELNÖK TÉVEDÉSEI. Bush tévedett – és ezzel augusztus 17-én megnyitotta a választási harc harmadik szakaszát. Az újabb fordulat bizonytalan helyzetek egész sorát hozta. 1. Kiderült, hogy nincs „győzelem”. Izrael hadjárata nem tudta elűzni Dél-Libanonból a Hezbollah milíciát. Libanon kormánya közölte: „nem igényli” lefegyverzésüket. A nemzetközi haderő megalakulása késik. A franciák 200 embere megérkezett, de a többi lehetséges résztvevő kivár. 2. Bush számára különösen kínos a főszereplőnek szánt törökök látványos húzódozása. Abdullah Gül külügyminiszter vasárnap Izraelben, hétfőn Szíriában tárgyalt – előbb azonban leszögezte, a csapatok küldéséhez parlamenti jóváhagyás kell, egyúttal hozzáfűzte: „Megfogadtam, hogy a török csapatokat nem lehet bevonni harci cselekményekbe.” 3. Bush hétfői beszédében eddig ismeretlen hangot ütött meg. Kulcsmondatai: „Ha az iraki kormány kudarcot vall, az ország hatalmas olajjövedelemmel rendelkező terrorista fészekké válik.” „Gyakran csalódottságot érzek, mert oly sok tisztességes ember mondja, hogy hagyjuk el Irakot; ez a háború lelki feszültséget okozott az egész országban.”
A „két L szindróma” híven tükrözte a fordulatot. Lieberman a felméréseken még vezet, de előnye csökken. Hétfőn Rumsfeld hadügyminiszter lemondását követelte. Lamont támogatóihoz Hillary Clinton is csatlakozott.
Novemberig minden bizonytalan – és minden lehetséges.
