Homályos utalások

Az államháztartási hiány brutálisan magas, ezt elismeri a kormány a konvergencia jelentésben, még ha megkésve is; s ez jó – summázta véleményét lapunknak egy közgazdász, s ezzel nagyjából egyet is ért a gazdaság szereplőinek többsége. A Brüsszelnek szeptember elején benyújtandó dokumentumtól azonban a piacon nem csupán az őszinteséget várták, hanem azt is, hogy konkrét intézkedéseken keresztül mutassa meg a kormány 2008 utáni terveit. A 2008 előtti időszak „nagyjából tiszta”, ezt követően azonban sorakoznak a kérdések. Mitől indul be a Gyurcsány-csomag által visszafogott gazdasági növekedés? Milyen konkrét formában valósulnak meg a tervezett reformok, és mi a biztosíték arra, hogy azok valóban megvalósulnak? A konvergencia program ezekre csak homályos válaszokat ad.

AKCIÓTERV. „A 60 oldalból a lényeg 15-20 oldalban összefoglalható, ám ez középtávú makrogazdasági stratégiához roppant kevés” – mondta lapunknak Forián Szabó Gergely, a CA IB Alapkezelő Rt. közgazdásza. Nagy újdonság, hogy számos területen nem csupán a kudarcot vallott decemberi programnál, de az előzőeknél is bőbeszédűbb a dokumentum. Az anyag összeállítói arra törekedtek, hogy már meglévő döntések és új, folyamatban lévő elemek akciótervvé kovácsolódjanak össze. Az elmúlt hetekben azonban e témákról – például egészségügyi reform, nyugdíjrendszer, ártámogatások – más és más verziók láttak napvilágot, s ez a határozatlanság megjelenik a programban is. Nincs benne konkrét intézkedési terv a 2008 utáni időszak stabilizációjára, s arra sem, mitől indulna majd be a gazdasági növekedés.

„Szokatlanul őszinte a költségvetési kiigazítással kapcsolatos terület, legalábbis a következő másfél-két évre” – jegyezte meg Forián Szabó, azonban – más elemzőkkel egyetértésben – hozzáteszi, hogy a 2009-2010-es időszakkal kapcsolatban igen nagyok a kérdőjelek. Látszik, hogy ezekre az évekre mintegy „meghosszabbították” a korábbi trendeket. „Így sok függ attól, hogy az előző évi hiányszámok mennyire teljesülnek majd” – mondta a Figyelőnek Vojnits Tamás, az OTP Bank vezető közgazdásza. Ő úgy látja, hogy 2008-ban és 2009-ben is fiskális szigorítás szándéka tűnik ki az előrejelzésekből. Így nagyjából 3,5 év folyamatos megszorítás menne végbe Magyarországon, s ehhez a közgazdász szerint „nem kevés politikai elszántság” lenne szükséges.

Nyitott kérdés marad továbbra is, lehetséges lesz-e az állami kiadások GDP-arányos szerkezetét olyan mértékben javítani 2009-re, hogy az a hiánycsökkenés hajtóerejévé tudjon válni. Ha ez nem következik be, akkor nem marad más eszköz, mint a bevételek további növelése. Ehhez azonban már erősen kérdéses a politikai támogatás megszerzése a kormány részére.

Egyetlen tényező van csupán a ma megismerhető kormányzati szándékok közül, amely valóban jelentősen kihathat a 2008 utáni fiskális szigorra, mégpedig az ingatlanadó terve. Ez azonban nagyon új dolog lesz Magyarországon, és kellően bonyolult is ahhoz, hogy kétségek támadjanak: vajon sikerül-e úgy bevezetni, hogy bevételt is hozzon, viszont a társadalom tagjai is igazságosnak lássák, és ne próbálják meg elkerülni.

A Gyurcsány-csomag bejelentésekor számos kritika érte az intézkedéstervet azzal kapcsolatban, hogy 80 százalékban a bevételek növekedésére, s csupán 20 százalékban a kiadások csökkentésére alapoz. A konvergencia program azonban éppen fordított arányokat említ a megvalósítás egész időhorizontján. A probléma csak az, hogy a vázolt intézkedésekből (lásd fent) elemzői vélemények szerint nem jön össze a 80 százalékos arány.

A program legnagyobb problémája a hitelesség – vagy inkább hiteltelenség – kérdéséből fakad. „Legalább egy olyan évet össze kéne hozni, amikor teljesülnek a számok. Számomra nem jó üzenet, hogy a júniusi bejelentésekhez képest mintha egy kicsit felpuhult volna a szigor” – mutatott rá a CA IB Alapkezelő Rt. közgazdásza.

Forián Szabó Gergely arra utalt, hogy a nyár elején az idei évre még 5 százalékos hiány volt a célszám, s a 2008-ra várt 3,2 százalék is igen tetszetősnek tűnt, mára azonban mintha kifulladt volna az erre irányuló elkötelezettség. Ebben persze szerepe lehet annak is, hogy közben mind a hiányba, mind az államadósságba bekerültek az autópálya-finanszírozás eddigi és várható költségei („kisöpörték a padlást”), ám ennek valós hatása valószínűleg nem éri el a „felhígulás” mértékét. Vagyis a most tervezett hiány akár nagyobbnak is bizonyulhat majd a ténylegesnél.

Segíthet a költségvetésen egy, a programban – érthető okokból – nyilvánosságra nem hozott hátsó szándék is. „Számomra úgy tűnik, mintha a kormány titokban bízna a piaci megítélés javulásában” – mondta Vojnits Tamás. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a stabilizáció első eredményeit megismerő és elismerő befektetők, látva Magyarország közvetlen sebezhetőségének csökkenését, úgymond kegyesebbek lesznek, s hajlandónak mutatkoznak némileg olcsóbban finanszírozni az államot. Ez pedig az inflációs várakozásokon és a kamatkiadásokon keresztül jótékonyan befolyásolhatja az államháztartás egyenlegét.

Euró-csatlakozási céldátumot nem tartalmaz a konvergencia program, s nem tesz említést az eurózóna előszobájának számító ERM-II árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozás lehetséges időpontjáról sem. Az utóbbi pár hét kormányzati kommunikációjában viszont rendre felbukkan ez utóbbi, ami nem túl szerencsés. Az eurózónáról való hallgatás és az ERM-II előtérbe helyezése ismét olyan jelzést küld – nem csupán a piacoknak, hanem az állampolgároknak is -, hogy a kormány csak kevéssé elkötelezett az euró mellett, mivel utóbbiból nem feltétlenül következik, hogy két évre rá be is vezetik a közös valutát.

HIVATALBÓL ÜDVÖZLIK. Elemzők úgy vélik, Brüsszel „hivatalból üdvözli” majd az ősz elején benyújtott programot. Az Európai Bizottság valószínűleg nem akarja derékba törni a megkezdődött kedvező folyamatokat. A bürokraták nyilván méltányolják majd, hogy a tavaly decemberi fiaskó után a magyar kormány összekapta magát egy kicsit, és az előzőnél kiforrottabb dokumentumot tett le az asztalra. Kritika nélkül azonban nem fogjuk megúszni ezt a programot sem; az EU várhatóan szóvá teszi, hogy kevés a konkrétum az anyagban.