Szeptemberben az idén utoljára csaphatnak a húrokba azok az együttesek, amelyeknek a fellépését legalább részben a Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK) finanszírozza. Mivel pedig a másfél éve, a hazai zenészek kezdeményezésére indult, s az előző kulturális miniszter által felkarolt könnyűzenei támogatás eddigi mérlegét egy neve elhallgatását kérő dunántúli klubtulajdonos úgy vonja meg, hogy „e nélkül nem is tudnánk bulikat csinálni”, a vidéki klubélet közeljövője nem túl biztató.
Sikertörténetről ugyan túlzás lenne beszélni, de az érintettek egybehangzó véleménye szerint manapság van koncertélet a fővároson kívül is. Újfalusi Gábor, a támogatási rendszer minisztériumi gazdája is úgy látja, hogy sínen van a jelenleg csaknem 80 vidéki klub koncertjeit támogató program. Az első pályázat után néhány hónappal a lemaradtak kérésére kiírt második körre ugyanis már csak alig tizen jelentkeztek. Vagyis feltehetően minden, legalább minimálisan piacképes klubot elértek. Horváth Ákos, a PANKKK létrejöttét a kezdetektől szorgalmazó Heaven Street Seven zenekar menedzsere is pozitívan látja az első lépéseket. Mint mondja, „legalább megmozdult az állóvíz”.
PANKKK-pakk
VIDÉKI KONCERTEK. Alkalmanként leg-feljebb 100 ezer forint támogatás vidéki koncertszerve-zőknek a zenekarok fellépti díjára, évi legfeljebb 40 koncertre.
KLUBFELÚJÍTÁS. A Magyar Fejlesztési Bankon keresztül 20 éves futamidejű kamatmentes hitel koncerthelyszínek fejlesztésére.
ZENEKARI MUNKA. A Nemzeti Kulturális Alapnál futó pályáza-tok lemezfelvételre és -kiadásra, korábban zenekar beindítására, az idén külföldi turnékra.
RÁDIÓS SUGÁRZÁS. Magyar zenét játszó vidéki rádiók támogatása; az ORTT pályázata.
PROMÓCIÓ. Pályázat zenekaroknak, menedzsereknek, legfeljebb 800 ezer forint, 20 százalékos önrésszel, infrastruk-túrára, háttérstáb felállítására.
Ráadásul a profik gázsija több szervező egybehangzó véleménye szerint megugrott az utóbbi időben. Ezért az elszaporodó céges bulikat és road show-kat okolják: az ezek során elkényeztetett zenekarok a klubokban is hasonló gázsikat várnának el, azok viszont a megemelt igényeknek állami segítséggel is csak bajosan tudnak eleget tenni. A vélemények megoszlanak arról, hogy a 400 ezres határ mennyire reális. Van szervező, aki szerint ebbe a legnagyobbakat leszámítva minden magyar zenekar belefér, mások úgy tapasztalták, ennek a másfélszerese sem ritka, így a díjazás határ fölötti része rendszerint zsebbe megy.
„Miként minden egyébnek Magyarországon, a koncerteknek is két ára van: egy számla nélküli, illetve egy számlás” – enged bepillantást a vidéki koncertszervezés világába, ugyancsak név nélkül, egy alföldi klubüzemeltető, aki saját környezetében úgy tapasztalta, a támogatott bulikat „lepapírozzák”, a többit viszont továbbra is feketén intézik. Ő is úgy számol, hogy a támogatással együtt sem igazán éri meg legalizálni a koncerteket, legfeljebb ha nyugodtan szeretne aludni.
PAPÍRPARA. „A becsületesség melletti kitartáshoz viszont az is kellene, hogy megkapjuk a pénzt, amiért már hónapok óta birkózunk” – fakad ki a klubüzemeltető, rávilágítva a program leggyengébb pontjára. Bírálatával nincs egyedül: a nehézkes adminisztrációra minden megkérdezett szervező panaszkodik. Többségük még egyáltalán nem jutott pénzhez a fél-egy éve elnyert pályázatokból, ehelyett újabb és újabb papírokat kérnek be tőlük. Van, aki több hónapnyi küzdés után inkább feladta és „kompromisszum nélkül” visszavonult a feketegazdaságba. Egy művelődési ház tapasztalt pályázatírója szerint jellemző példa, hogy a zenekartól kapott számla és a jogvédőknek megküldött részletes koncertjelentés mellé még szerződést is kell kötni a fellépőkkel, így többszörösen is igazolnak egy-egy estét. A legtöbb érdekelt egyszerűsítene a pályázati rendszeren, és az amatőrökre vonatkozó feltételeken is változtatnának. Horváth Ákos szerint a program ismertségén is volna még mit javítani, bár másfél év alatt átütő eredmény aligha remélhető.
Újfalusi Gábor látja a nehézségeket, de ezek nagy része szerinte a fehérgazdaságot korábban messzire elkerülő szervezők ismerethiányából fakad. Ám aligha jó hír, hogy az eddigi tapasztalatok feldolgozására most bőven lesz idő. Új pályázat ugyanis egyelőre nincs a láthatáron, hiába lélegeztek fel áprilisban azok, akik tartottak attól, hogy a választások után ezt a programot is kidobják az ablakon. Az idei költségvetésben nem szerepel elkülönített összeg erre a célra, így szeptember után szünet következik. Új pályázatot leghamarabb 2007-ben írhatnak majd ki – a szűkszavú kormányprogram mindössze annyit ígér, a ciklus során folytatódik a PANKKK.
Koordinálatlanul
Koncertek támogatásán túl a PANKKK még más alprogramokat is takar, amelyek egyelőre némiképp összehangolatlanul működnek. A program égisze alatt fut például az Országos Rádió és Televízió Testület – egyébként meglehetősen gyér érdeklődést keltő – pályázata a magyar zenét játszó rádiók számára, de e körbe tartoznak a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) könnyűzenei pályázatai is. Az utóbbiak a zenekarok által közvetlenül elnyerhető támogatásokat hirdetnek, a testület azonban az idén tavasszal zárult kiírásban már szűkítette a lehetőségek körét: tavaly például lemezfelvétel és -kiadás mellett még zenekar beindítására, próbaterem-bérletre is lehetett pályázni. Ezek az NKA indoklása szerint az előző évi tapasztalatok miatt kerültek ki, noha jó két és félszeres volt rájuk a túljelentkezés. Cserébe az idén lehetett külföldi turnék támogatására pályázni – ebben viszont a szintén a PANKKK keretében felállított, a zenekarok határon túli szereplését segítő szervezet, a Magyar Zenei Exportiroda (MXH) csak tanácsokat ad. Eközben ők a maguk külföldi koncerttámogatását külső forrásból voltak kénytelenek állni, mivel az 50 milliós költségvetés csak a működésre, a szakvásárokon való jelenlétre és egy promóciós válogatás-sorozat összeállítására bizonyult elégnek. „Egyelőre valóban nincs benne rendszerszemlélet” – mondja a programról a koncertrészt felügyelő Újfalusi Gábor, de a nehézkes kultúrbürokráciára való célozgatás nem szegi kedvét: „Van rá szándék, hogy összehozzuk. Lassan össze fog ez érni.”
