Amikor 2003 áprilisában jogpolitikai döntés született a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) megújításáról, a koncepció lényeges része volt, hogy az új jogszabályban érvényesítsük a corporate governance, azaz felelős vállalatirányítás nevű amerikai irányzat eszméit. Erre a magyar társasági jog versenyképességének biztosításához több okból is feltétlenül szükség volt (lásd külön).
SÁRKÖZY TAMÁS egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdasági Jogi Intézetének igazgatója
A corporate governance a rendkívül megosztott, ugyanakkor igen széles körű tulajdonosi struktúrával rendelkező, nagy gazdasági erejű, alapvetően a tőkepiacon jelentkező, nyilvános és tőzsdei részvénytársaságokra modellező amerikai társasági jog jellegzetes terméke. Mivel ezek a cégek az amerikai gazdaság mozgatórugói, a corporate governance érthetően a társasági jog alapproblémájaként jelentkezik.
AKTÍV KONTROLL. A felelős vállalatirányítás egyik fő kérdése – meghatározó tulajdonosok hiányában – az ügyvezetés feletti aktívabb tulajdonosi kontroll tényleges biztosítása, ami azért is fontos, mert az angol-amerikai rendszerben nem intézményesült az ügyvezetést ellenőrző felügyelő bizottság: egységes igazgatótanács (board) irányítja a részvénytársaságok tevékenységét. A corporate governance ezért javítani kívánja a részvényesi jogok gyakorlásának feltételeit, a nagy nyilvános társaságok átláthatóságát a befektetők, illetve a részvényesek előtt, továbbá az úgynevezett részvényesi demokrácia jegyében erősíti a tulajdonosok esélyegyenlőségét (gondoljunk csak az elsőbbségi részvények korlátozására, az „egy részvény egy szavazat” elvre és hasonló szabályokra).
Az amerikai, illetve multinacionális óriásvállalatok, a bankvilág, a nagy amerikai könyvvizsgáló cégek és ügyvédi irodák nyomására az utóbbi években – az Európai Unió „big businesst” harmonizálni igyekvő törekvései révén is – a corporate governance eszméi viharosan terjednek Európában, ahol persze a hatásuk jóval korlátozottabb lehet, mint Amerikában vagy a Távol-Keleten. Mindenekelőtt azért, mert a nyilvánosan működő részvénytársaságok a kontinentális Európában jóval kisebb részét képezik a társasági jognak, itt a kft.-k és a zártan működő részvénytársaságok szerepe sokkal nagyobb.
Európához igazodva
A magyar társasági jog versenyképes-ségének biztosításá-hoz is szükség volt a felelős vállalatirányítás eszméjének megerős-ítésére az új társasági törvényben:
• Az Európai Bizottság cselekvési tervében a corporate governance érvényesítése kiemelt helyet kapott
• Az unió országaiban 2000 óta több mint 50 corporate governance ajánlás jelent meg részben törvényekben, részben önszabályozó normákban
• A magyar jogba is beiktatták az unió európai részvénytársaságról szóló rendeletét, amely közvetlen szabályozási konkurenciát jelent a magyar jogon alapuló részvénytársaságokkal szemben
gok száma nálunk alig százra tehető, és ezek sem valamennyien tőzsdei társaságok. Ugyanakkor a tőzsde erősítése átfogó gazdasági érdekünk, ezért a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál a corporate governance elveinek érvényesítése a magyar jogban is szükségszerű volt.
NEHÉZ ALKALMAZÁS. Az első lépéseket a tőkepiaci törvények tették meg. Már az 1996-os értékpapír-piaci törvény bevezette a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál – a Gt. német típusú úgynevezett defenzív konszernjogával szemben – az angol-amerikai offenzív (take over) vállalatfelvásárlási eljárást. Ezek a szabályok azonban magyar körülmények között nehezen alkalmazhatók; nem véletlen, hogy azóta a 2001-es tőkepiaci törvény (Tpt.), majd annak 2005. végi módosítása a vállalatfelvásárlási eljárást kétszer is alapjában újraszabályozta. Ugyancsak a Tpt. 2005 nyarán elfogadott módosítása mondta ki, hogy a részvénytársaságoknak már a cégnevükben is fel kell tüntetniük, hogy nyilvánosan vagy zártkörűen működnek-e. Ebből adódik a zrt./nyrt. elnevezés, amely szerintem felesleges költségekbe veri a magyar cégeket. Sokkal egyszerűbb megoldás lett volna annak kimondása, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságoknak kötelezően tőzsdeieknek kell lenniük, és legfeljebb a száz nyilvánosan működő rt. cégnevénél kellett volna alkalmazni valamilyen többletmegnevezést.
Az új társasági törvény, a 2006. évi IV. törvény létrehozásánál ebből a szempontból a Kodifikációs Bizottság kényszerpályán volt, és ismételten nem sikerült annak kimondása, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok – mint a legtöbb nyugat-európai országban – kötelezően tőzsdetag cégek. Ebből adódik, hogy nálunk nem elég, ha a Budapesti Értéktőzsde fogad el felelős vállalatvezetési irányelvet, hanem magában a Gt.-ben is meg kellett fogalmazni corporate governance elveket a nyilvánosan működő részvénytársaságokra nézve.
Nyilvános megkötések
A nyilvánosan működő rt.-k corporate gover-nance-hoz igazodó vezetési rendszere:
• A magyar társasági jogban első ízben az új Gt. lehetővé teszi, hogy egy nyilvánosan működő rt. ne a német dualista rendszerben (igazgatóság – felügyelő bizottság), hanem egységes irányítási rendszer-ben, azaz board irányításával működjön
• Nyilvánosan működő rt.-nél egyszemélyes igazgatóság (247. paragrafus), illetve irányító felügyelő bizottság (37. paragrafus) akkor sem lehetséges, ha az rt. a duális rendszerben működik
• Nyilvánosan működő rt.-nél (akár egységes irányítási rendszerben, akár felügyelő bizottsággal működik) kötelező audit bizottság (311. paragrafus) működ-tetése a beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében
• A közgyűlésnek tár-gyalnia kell a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, valamint vezető állású munka-vállalók hosszú távú díjazásának, illetve ösztönzési rendsze-rének alapelveit
• Az egységes irányítási rendszerben működő rt.-k igazga-tótanácsa tagjai többségének az rt.-től független személynek kell lennie (309. paragrafus)
A nyilvánosan működő rt.-k részvényesei többletinformációs jogokkal rendelkeznek. Mindenekelőtt a részvényesek közgyűlés tartása nélkül nem hozhatnak határozatot (307. paragrafus). Az elsőbbségi részvények kibocsátását az új Gt. jelentősen korlátozza. A közgyűlés napirendjére tűzött ügyekben a részvényesek többlet-felvilágosítást igényelhetnek, a napirend kiegészítésére irányuló jogot pedig már azok a részvényesek is élvezhetik, akik a szavazatok legalább 1 százalékával rendelkeznek (a kollektív kisebbségi jogok mértéke a Gt.-ben általában a szavazatok 5 százaléka). A nyilvánosan működő rt.-knél az általános szabályoknál szigorúbb feltételek mellett lehet úgynevezett konferencia-közgyűlést tartani.
A tőzsdei rt.-knél az éves rendes közgyűlésen nemcsak az általános beszámolót, hanem a felelős vállalatirányítási jelentést is elő kell terjeszteni. Ebben a jelentésben az igazgatótanácsnak (igazgatóságnak) nyilatkoznia kell arról, hogy milyen eltérésekkel alkalmazta a Budapesti Értéktőzsde felelős vállalatirányítási ajánlásait. A jelentést az rt. honlapján közzé kell tenni, és a jelentésről a közgyűlésnek külön határoznia kell (312. paragrafus).
Úgy gondolom, hogy az új Gt. a felelős vállalatirányítást megfelelően beépítette a magyar társasági jogba. A megvalósításnak nem annyira joginak, hanem gazdaságinak kell lennie, s ez magára a tőzsdére vár.
