A vagyon kötelez – a régi francia mondás parafrázisaként ezt az elvet tűzte zászlajára a kormányzati kiigazító csomag, amelyet a pénzügyi válság előtti utolsó pillanatban sikerült összerakni. A tehetősebb magánszemélyektől és vállalkozásoktól ezen elv alapján vár „nagyobb felelősséget” a kormányzat. De kik is számítanak ma Magyarországon tehetősnek? Vajon a középosztály már gazdagnak tekinthető? Milyen tárgyi kultúrán mérhető le a vagyonosodás? Egyáltalán, kik tartoznak a társadalom középrétegeihez?
E kérdéseket feltettük Önöknek is (a lakosság körében végzett reprezentatív felmérést lásd a 42-43. és a 48-49. oldalon), és a tipikus válasz egy kettészakított társadalom képét tárta elénk. A többség szerint Magyarországon nincs, vagy nagyon kicsi a középosztály, az emberek jobbára „gazdagokat” és „szegényeket” látnak. Kevesen vannak, akik egyszerre tartoznak a tisztes jóléttel élők táborába (burzsoá) és magukénak vallják az autonóm, öntudatos, a világra nyitott polgár (citoyen) eszméjét is.
Márpedig modern polgárság nélkül nem létezhet fejlett gazdaság. A nyugati-európai társadalmakat társadalomkutatók „kétharmadosaknak” nevezik, vagyis ennyien tartoznak a jólétben élő, ugyanakkor komoly megtakarítási potenciállal rendelkező középrétegekhez. Sokat elmond fejlettségi szintünkről, hogy nálunk ez az arány – szociológusok szerint – csak egyharmad. Más kérdés, hogy a hagyományos értelemben vett jóléti állam a globalizáció következtében Nyugat-Európában is szükségképpen átalakul.
Három kihívás áll a hazai gazdaság- és társadalompolitika előtt: növelni kell a versenyképességünket egy globális környezetben; meg kell teremteni a gazdaság bázisául szolgáló széles középosztályt; valamint – s talán rövidtávon ez a legfontosabb – meg kell haladni a felelős döntések helyett a kiskapukat és kibúvókat kereső késő-kádári magatartásmintákat. Mindez össztársadalmi kihívás, és tartok tőle, hogy egy „tripla vagy semmi” játékhoz hasonlítható. Vagy mindhárom területen sikert érünk el, és nálunk is meghonosodik a siker és bizalom eddig olyannyira ismeretlen kultúrája – vagy menthetetlenül lemaradunk.
Tisztelt Olvasó! A Figyelő jövőre középkorú lesz, 2007-ben ünnepeljük a lap alapításának fél évszázados évfordulóját. Biztos vagyok benne, hogy az Önök kitartó figyelmének köszönhetően az idén Pulitzer Emlékdíjjal – a szakma talán legrangosabb elismerésével – kitüntetett lapnak hosszú jövője lesz.
A szerkesztőség nevében ígérhetem, hogy hétről hétre korszerű, a legfrissebb nyugati trendekhez illeszkedő hetilapot teszünk az Ön asztalára.
Kellemes karácsonyt és sikeres új esztendőt kívánok!
Martin József Péter
főszerkesztő
