Felvette a telefont

– Az Ön pályafutása eddig egészen sajátos: amióta matematikusként 1978-ban elvégezte az egyetemet, még sosem változtatott munkahelyet. A cég neve és tulajdonosa azonban már ötször változott.

Beck György. Fotó: Lakos Gábor

– Igaz, 28 év alatt még nem váltottam. Olyan vagyok, mint az ismert vicc munkácsi bácsija, aki már hat országnak volt az állampolgára, de még ki sem mozdult otthonról. A mostani váltásom oka, hogy matematikus vagyok és vízilabdázó. A matematikusoknak a számok, a sportolóknak pedig a négyéves ciklusok a fontosak, például az olimpiák. Én 1978-ban végeztem az egyetemen, és onnan kezdve pontosan négyévenként éltem meg nagy változásokat. 1982-ben doktoráltam, 1986-ban Számalk lett az intézetből, ahol dolgoztam, 1990-ben a Számalk vegyes vállalataként jött létre a Digital Magyarország. Ennek a vezérigazgatója 1994-ben lettem, 1998-ban Compaq Magyarországnak, 2002-ben pedig már Hewlett-Packard Magyarországnak hívták a céget.

– Ezek után nyilván megtehette volna, hogy akár a nyugdíjig marad, most mégis távozik. Miért?

– Mondhatnám, hogy megint letelt egy négyéves ciklus, és a cég most nem tette meg azt a szívességet, hogy ismét fuzionál egy másikkal. Persze ez csak vicc, de azért mégsem teljesen. Az elmúlt 28 évben olyan szerencsém volt, hogy mindig házon belül kaptam érdekes új feladatokat. Négy év alatt többnyire teljesítettük ezeket, és jöhetett a következő. Utoljára 2002-től kezdve a HP és a Compaq egyesülését vihettem végig a munkatársaimmal. Mára összeállt a csapat, most már megy minden a maga útján, én pedig egyre kevesebb hozzáadott értéket tudok adni. Ebből két irányba lehet továbblépni: hátradőlhetek, élvezhetem a munka gyümölcsét, és elkezdhetek szép csendben készülni a nyugdíjra, vagy még megpróbálok valami mást. Én ezt az utóbbit választottam. Az elmúlt években számos megkeresést kaptam, de a saját mércém szerint eddig sosem engedhettem meg magamnak a váltást, mert mindig egy adott feladat kellős közepén voltam.

– Pedig a 2002-es parlamenti választások után még politikai szerepet is vállalhatott volna. Az Ön neve is felmerült az informatikai miniszterjelöltek között. Miért nem vállalta?

– Akkor éppen a HP-t kellett összeraknom. Leültem a céges menedzsmenttel tárgyalni, és úgy látszott, hogy érdemesebb levezényelni a fúziót. Nem bántam meg az akkori döntésemet.

– Miért pont a Vodafone Magyarországhoz szerződik?

– A HP-n belül is vállalhattam volna regionális feladatot, de erre nemet mondtam, mert Magyarországon szeretnék maradni. Eléggé lokálpatrióta vagyok, másrészt ideköt a család, a barátok sokasága és a sport is. Igaz, még a compaqos időkben két évig regionális vezető is voltam, de azt is itthonról végezhettem. A hazai informatika területén is lettek volna lehetőségeim, de mivel a HP ma meghatározó szereplő nálunk, a korábbi cégemmel való versenyzés elkerülhetetlen lett volna. A szerződésem egyébként nem tiltja, hogy valamelyik konkurenshez csatlakozzak, de annyira kötődöm ehhez a társasághoz, hogy nem szeretnék versenyezni velük, és egyébként sem lenne sok esélyem nyerni ellenük. A távközlés viszont az iparági konvergencia miatt közel áll az informatikához. A mobiltávközlés dinamikusan fejlődik, a Vodafone pedig világpiaci vezető. Nagyon pozitív tapasztalatom van arról, hogy milyen egy iparág vezető cégénél dolgozni.

– Csak az a lényeges különbség a HP-hoz képest, hogy a Vodafone itthon korántsem piacvezető.

– Valóban, de amikor a Digitalt elkezdtük, akkor az is csak a harmadik-negyedik helyen állt, és aztán lépésenként haladtunk előre.

– Az egy embrionális állapotban lévő, gyorsan fejlődő informatikai piac volt, ez pedig egy kiforrott mobilszektor, ahol a Vodafone a legkésőbbi indulóként van hátrányban.

– Igen, az egy másfajta piaci helyzet volt, a Vodafone-nál ez is része a kihívásnak. Hármas feladat áll előttem: iparágat váltok, új csapatba kell beilleszkednem, és nem egy erős, piacvezető pozícióban leszek, hanem a harmadik helyezettnél. Ugyanakkor a Vodafone-nak is megvan minden adottsága a fejlődéshez, a világ legerősebb mobilcégeként mögötte van a szükséges technológia, csak a megfelelően nagy ügyfélbázis hiányzik. A mobilpiac első időszakában a versenytársak komoly profitot tudtak elérni, amit visszaforgattak. Amikor a Vodafone belépett, a nyereségráta már sokkal alacsonyabb szinten volt, így a befektetésekkel lényegesen visszafogottabbnak kellett lenni. Ennek ellenére a mobil kommunikációban a közeljövőben olyan áttörést várok, mint amilyet a vezetékes telefonnál láttunk. A kilencvenes évek elején szenvedtünk a telefonellátottság megoldásával, a vezetékes cégek hatalmas befektetéssel, kis lépésekkel haladtak előre, majd jöttek a mobiltársaságok, és pillanatok alatt mindenkinek lett telefonja. Ugyanezt várom most az internetben, ahol szerintem mobil technológiával szintén gyors áttörést lehet elérni, és így oldódhat az ország digitális megosztottsága.

– Úgy tűnik, a Vodafone-nál nem lesz akkora vezetői szabadsága, mint amekkorát a HP-nál élvezett. Mennyire ismeri a céget, ahová átigazol?

– Egyelőre ezt másként látom; a feladatot a Vodafone központjától kaptam meg, velük végigbeszéltem a lehetőségeket, és az egyik meghatározó pillanat az volt, amikor a cég első embere azt mondta, maximális szabadsággal rendelkezem, és minél többet valósítsak meg a saját elképzeléseinkből. Tehát gyakorlatilag szabadkezet ajánlottak fel. Abban reménykedem, hogy a Vodafone-nál is meg lehet valósítani azt a „kis ország modellt”, amelyet a Digitalnál egyszer már sikerült. Ezt részben már le is teszteltem, rákérdeztem bizonyos dolgokra, és nem azt a választ kaptam, hogy itt és itt le van írva a recept, hanem azt, hogy menjek abba az irányba, amit jónak tartunk. Különböző fázisai vannak a Vodafone magyarországi működésének. Az induló szakaszban kemény versenyhelyzetben a nulláról kellett kialakítani egy hálózatot és egy csapatot, amelyhez jó „receptet” adhattak a világ más részein működő Vodafone leányvállalatok. Most érkeztünk el oda, hogy felállt a szervezet, amely már több mint 2 millió ügyfelet szolgál ki, tehát jöhet a finomhangolás, és a stabil alapokon új elképzeléseket lehet megvalósítani. Ehhez a bázist az anyacég fantasztikus technológiai háttere, fejlesztései adják. Számomra ez a lehető legjobb időzítés.

– Az előfizetők száma alapján a Vodafone piaci részesedése már egy éve stagnál, amire a cég indulása óta nem volt példa. A finomhangolásnak az a célja, hogy a megtorpant fejlődésen változtasson?

– A pontos adatokat még nem látom, mivel csak januártól veszem át a posztot. Az biztos, hogy az év első felében Vitai Attila vezérigazgató Magyarország mellett párhuzamosan irányította a török érdekeltséget, és egészen júniusig nem volt kinevezett főállású vezetője a cégnek. Utána jött Babis Mazarakis, akinek a vezetésével az elmúlt hónapokban sikeres munka és rendkívül komoly stratégiai gondolkodás folyt, amelyre lehet építeni.

– Stratégiát vált a Vodafone?

– Hároméves stratégiát dolgozott ki a csapat az anyacég alapstratégiájának helyi változataként, ez véleményem szerint stabil bázisa lehet a további munkának.

– Mindig büszke volt arra, hogy a csapatát a cégfelvásárlások közepette is sikerült megtartania. Nem tudta, vagy nem akarta kikötni a tárgyalásokon, hogy bizonyos embereket magával vigyen a Vodafone-hoz is?

– Talán az a legnehezebb része az új feladatnak, hogy a csapat nélkül kell átmennem a Duna másik oldalára, a közelben lévő Vodafone székházba. A csapat mozgatása azonban irreális, a távközlési cégnél kialakult egy kitűnő gárda. Nem tüzet oltani megyek oda, ezért nem is érzem szükségét az ottani váltásnak. Másrészt az én távozásomat a HP nem fogja különösebben megérezni, de ha a menedzsment tagjai is sorra elmennek, az komoly veszteség lenne, ezért nem tartottam volna etikusnak elvinni a csapat egy részét.

– A távozása nem is késztetett másokat hasonló lépésre?

– Igazából nem, de furcsa időbeli összecsengése volt annak, hogy Mezriczky László nagyvállalati marketing- és kommunikációs igazgató, akivel 11 évig együtt dolgoztunk, a Vodafone egyik versenytársához, a Magyar Telekomhoz igazolt. Nincs összefüggés a két lépés között, mindkettőt hosszabb kiválasztási folyamat előzte meg. Amikor ő elkezdett a váltáson gondolkodni, akkor még nem lehetett tudni, hogy én is hasonló lépésre készülök. Csak egy nappal a hivatalos bejelentés előtt közöltem a munkatársakkal, hogy távozom.

– A spekulációk szerint Ön Straub Eleket követte volna a Magyar Telekom vezérigazgatói posztján, vagyis Mezriczkyvel együtt folytatta volna a munkáját. Ez igaz?

– Fejvadászok ugyan megkerestek, komoly felkérést nem kaptam, hivatalosan senki sem tárgyalt velem erről.

– A Vodafone komoly ajánlatán mennyit gondolkodott?

– Nem sokat. Az elmúlt években folyamatosan jöttek a hasonló megkeresések, de csak most jutottam oda, hogy ha tényleg izgalmas feladatot ajánlanak, akkor komolyan megfontolom. A hosszabb és nehezebb folyamat inkább ehhez a fázishoz való eljutás volt. A Vodafone minden szempontból jónak tűnt.

– Tudja, hogy a Vodafone az államigazgatási megrendelések terén eddig gyengébb teljesítményt nyújtott, mint a HP az informatikában? Lehet kitörési pont az Ön kapcsolati tőkéje, amelyet most kamatoztathat?

– Lesz mit csinálni ezen a téren, ez egy jó lehetőség. A helyi piaci tapasztalat sokat számít. Az elődeim kiváló munkát végeztek, számos terv elő van készítve, és remélem, hogy nekem a helyi referenciák előnyt fognak jelenteni. Ugyanakkor a HP-nál sem akkora az államigazgatási beszállítások szerepe, mint amekkorának tűnhet, a bevételnek nagyjából a 15-20 százaléka származik innen. Volt néhány látványos, szakmailag sikeres nagy projektünk, erős marketinggel segítve, de az informatikai közbeszerzéseknél az elmúlt három évben sosem voltunk az elsők között, sem darabszám, sem forgalom alapján.

– Ez is elég ahhoz hogy közelről lássa a közbeszerzési eljárásokat, amelyek tisztaságát gyakran megkérdőjelezik. Ön szerint miért merül fel a kartellgyanú az informatikában is?

– Ez az iparág egyre komplexebb megoldások felé megy, és van egy pár kritikus pontja a versenytörvény szempontjából. A cégeknek sokszor kell komolyan együtt dolgozni, mert csak így tudnak megfelelő megoldást ajánlani. Ez bizonyos esetekben problematikus lehet a verseny szempontjából. A nagy tendereken ma már cégcsoportok jelennek meg, a vállalatok előzetes szerződéseket kötnek egymással, és előfordul, hogy egyes cégek több ilyen csoportban is benne vannak. Ez akár aggályos lehet, erre figyelt fel az elmúlt időben a versenyhivatal. Megvannak a megfelelő érdekvédelmi szövetségek, amelyeknek tisztáznia kell az ezzel kapcsolatos szabályokat.