Stagflációs félelmek

Stagflációs veszély előtt áll a magyar gazdaság, bár tényleges stagfláció – azaz hosszabb távon egyszerre magas infláció és stagnáló gazdaság – várhatóan nem alakul ki. Az Ecostat szerint 2007-ben a gazdasági növekedési ütem 2,3 százalék lesz (szemben az idénre valószínűsíthető 3,9 százalékkal). Piaci elemzők körében van olyan prognózis is, amely szerint a növekedés nem haladja majd meg a 2 százalékot. Az Ecostat az idei várható 4 százalékos éves átlagos infláció után jövőre 6,3 százalékra számít, ám a közgazdászok körében előfordul 7 százalékos jóslat is.

A stabilizációs csomag elemei szakértők szerint az inflációban csak átmeneti növekedést idéznek elő; a java 2008-ra lecsenghet. A gazdasági szereplők körében azonban az elmúlt évek csökkenő trendje után ismét nekilóduló áremelkedés „aktiválhatja” az inflációs várakozásokat. Márpedig ha a lakosság és a többi gazdasági szereplő elfogadja az időről időre bekövetkező áremelkedést, az ellen fiskális és monetáris politikai eszközökkel sem egyszerű felvenni a küzdelmet.

A fenti előrejelzések csak a belső gazdasági feltételeket veszik figyelembe, a világgazdasági konjunktúra magyarországi hatásait nem. Így a külföldi tényezők továbbra is nagy bizonytalanságot jelentenek az infláció alakulása szempontjából.

A stagflációs veszély akkor múlhat el, ha a gazdaságpolitika az egyensúlyjavító (stabilizációs) intézkedéseket következetesen végrehajtatja, s ezt képes elfogadtatni a társadalom tagjaival, a gazdasági szereplőkkel is. Márpedig ez nem egyszerű feladat, és nem is valószínű, hogy jövőre már teljes mértékben sikerül ezt megvalósítani.

Az idei év világgazdasági szempontból is a stagflációs félelmek időszaka volt. Az év jelentős részében 80 dollár körül tanyázó olajár a tartósan magas infláció rémét vetítette elő. Ez alatt viszont az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed folyamatosan emelte kamatait, annak ellenére, hogy az amerikai gazdaság egyes mutatói már a lassulásra utaltak. Számos elemző tartott attól, hogy a Fed nem áll le időben, s úgymond nem optimális, vagyis túl magas kamatszintjével megfojtja a gazdaságot. A problémát végül – legalább is részben – megoldotta az olajárak 60 dolláros szintre történt zuhanása.