Franciaországban az impresszionisták alkotnak, nálunk a nagybányaiak, Németországban Benz feltalálja a benzines autót, Svédországban Nobel a dinamitot. A pesti Vígszínházba pedig berobban egy színésznő. Eljátszik minden nagy drámai szerepet, és pokolian nehéz helyzetben van. Azokban az években terem neki a babér, amikor Blaha Lujzáért és Jászai Mariért bomlik az úri közönség. S bár utcatáblát nem kapott, sikere van, nem is kicsi.
Merthogy mi méri a sikert? A nagyok elismerése? Mint például Teleki Sámuelé? De hát hány embernek mond valamit Bem egykori ezredesének a neve? Az európai grand seigneuré, akit Táncsics Mihály nevelt, aki Victor Hugo és Dumas barátja volt? Egy kitűnő ízlésű szakállas muksóé, akinek falain Murillo, Tiepolo és Velazquez képei lógtak. De nem csak ezért vendégeskedett nála szívesen Jókai, hanem mert sokra becsülte. Somfája alatt Petőfi üldögélt gyakorta, s bár Liszt és Munkácsy is barátjának vallotta, ő legszívesebben mégis egy színésznővel, Hunyady Margittal levelezett. Nem kevesebb mint tizenhárom éven át.
De ki ez a nő, akinek életét Alexander Brody könyvbe foglalta? Ha igaz, hogy egy XXI. századi nő karriert akar, és karriert csinál, hogy egy mai nő szenvedélyesen szeret, hogy egy mai nő, ha gyereket akar, magának is szül, és egy mai nő nem törődik azzal, ha összesúgnak mögötte, mert a mai nő okos, szellemes és szexi. Szóval, ha mindez igaz, akkor a 100 éve meghalt Hunyadi Margit mai nő. Egy nő a múltból, egy nő a jövőből. Aki otthagyta otthonát, hogy színésznő lehessen. Beleszeretett Bródy Sándorba, az íróba, és tessék csak elképzelni, 1890-ben fittyet hányva a megjegyzésekre, megszüli fiát Kolozsváron, és szó nélküli viseli, hogy néhány hónappal azelőtt Bródy Pesten megnősül. A fiút Hunyady Sándornak nevezi el, igen, később ő lesz a kiváló novellista.
Hunyady Margit eljátssza a legnagyobb drámai szerepeket, neveli a fiát, de ezzel sem elégszik meg. Fordít és ír, novellákat és drámát. Sem a színpadon, sem az életben nem naiva. Úgy adja be a darabját a színidirektornak, hogy a szerző neve helyére csillagokat tesz. A darabot előadják, sikere van, a színházi élet, a közönség találgatja, ki lehet az író, Gyulai Páltól Görgey Artúrig sok mindenkinek tulajdonítják. Azután, amikor kiderül, hogy a darabot egy nő írta, leveszik a repertoárról.
Heltai, Bródy, Molnár. „Mai” figurák.
Illatos könyv ez a Hunyady Margitról szóló. Néhol színházi smink és púder, máshol levélpapír-illatú, hol meg babéros krumplifőzelék-szagú, szóval érzékletes, akárcsak Hunyady Sándor visszaemlékezése. „Édesanyám színésznő volt… Arannyal és gyönggyel telihímzett színpadi kosztümjei odahaza készültek, családi körben. Néha még nekem is szabad volt segíteni; gyöngyöt szemeltem, aranyfonalat gombolyítottam. Megemeltem a ruhákat, melyek merevek voltak, nehezek, mint a bánat.” Humoros és mélabús történetek ezek, mint a kortársaké, akik szintúgy igazi mai figurák, Heltaitól Molnár Ferencig, épp’ úgy, ahogyan az csász. kir. udvari fényképész megörökítette őket, amint egy Margitszigeti pad támláján egyensúlyoznak.
