A szabályozás egyértelműen a gyártót teszi felelőssé az élelmiszer minőségéért, hiszen a hatóság már csak a nagyszámú szereplő miatt sem ellenőrizhet mindent, erre sem pénze, sem kapacitása nincs. Tehát akit nem riaszt vissza, hogy ez bűncselekmény, kijátszhatja a rendszert hamis bizonylatokkal. A lejárt szavatosságú élelmiszer átcsomagolásával és frissként történő értékesítésével meglehetősen jól lehet keresni, hiszen ezt veszélyes hulladékként kellene drága pénzért megsemmisítenie annak, akinek a nyakán maradt. Számára tehát megéri akár ingyen is átadni valakinek, aki megszabadítja a feladattól. Nehezen hihető tehát, hogy a „beszerzési források” nem sejtették, mire megy ki a játék, mint ahogy az is kételyeket ébreszt, hogy az átcsomagolt portékák köztes vevői valóban teljes jóhiszeműséggel jártak-e el. Ekkora mennyiségeknél soha, senkinek nem tűnt fel semmi?
Abból kiindulva, hogy az ellenőrzött telephelyeken 5-10 kamiont találtak, szerényen számítva márciustól decemberig 30 millió kilónyi ételt terítettek szét országszerte a M.E.G.A.-cégek, vagyis minden magyar állampolgárra jutott belőle 3 kiló. Azt, hogy a dologról csak a gyanúsított cégek tudtak, azért is nehéz elhinni, mert a felderítő akció „fülesek” nyomán indult. A konkurencia – többségében a magyar termelők – sejtette, mi folyik, és segítséget kértek az agrárminisztertől. Ő pedig hajlandó volt forrásokat átcsoportosítani az élelmiszer-kommandók számára. Mindenki jól járt: a fogyasztók – ebben az esetben legalábbis – megszabadultak a kockázattól, a magyar termelők árujának jó híre, és az agrárminiszter népszerűsége pedig erősödött. Nem szabad tehát lebecsülni az ellenőrzés fontosságát; arra a legjobb szabályozás mellett is szükség van
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
