A többiek hallgatnak
Szerettük volna megtudni, hogy a többi magánpénztár milyen hozammal zárta a 2005-ös évet, ám egyelőre nem jártunk sikerrel. A pénztárak többsége vagy nem véglegesítette és auditáltatta még a publikálandó hozamrátát, vagy szándékosan nem siet azt a nyilvánosság elé tárni. Legkésőbb február végén, március elején azonban kiderül az igazság, és meglátjuk, hogy mennyire válnak be a két számjegyű hozamokra vonatkozó előrejelzések…
Melyik hozam milyen hozam?
A pénztárak által közölt különböző hozamok a következőképpen értelmezendők.
• Bruttó hozam: a pénztár befektetésein elért teljes hozam
• Referenciahozam: a pénztár befektetési politikájában meghatározott összetételű portfólióján elérhető elméleti hozamráta, amely a bruttó hozammal összetve értékeli a vagyonkezelő teljesítményét.
• Nettó hozam: a pénztári vagyon befektetésével összefüggő költségekkel (vagyonkezelési díj, letétkezelési díj, egyéb befektetési költségek) csökkentett hozam
• Reálhozam: a nettó hozam inflációt meghaladó mértéke
• Jóváírt hozam: a pénztártag egyén számláján jóváírt hozam, amely eltér a pénztár egészére vonatkozó elért hozamtól, miután minden tag különböző időpontokban, különböző összegeket fizet be, amely összegek eltérő ideig „kamatoznak”.
Hatodik az Évgyűrűk
Az Évgyűrűk 46,3 milliárd forintos vagyonával 5 százalékos piaci részesedéssel bír. Ezzel a 6. helyen áll a pénztárak rangsorában. A tagok száma 2005 végén 108 ezer volt. A pénztári portfólión belül az állampapírok aránya 78,3, a részvényeké 16,4, a jelzálogleveleké 9,1, az ingatlanoké pedig 0,7 százalék volt.
Több részvény, magasabb hozam
Fórizs Sándor hangsúlyozta: a 2000 és 2003 közötti fekete évek, majd a kiemelkedően magas megtérülést hozó 2004-es esztendő után 2005-ben – a második félévben tapasztalt bizonytalanságok dacára – megnyugtató hozamokat ért el a magánpénztári szféra. Különösen azok a pénztárak tudtak jól teljesíteni, amelyek bátran invesztáltak részvényekbe, ezt például a tavalyi hozamrangsort vezető ING tapasztalatai is igazolták.
Az Évgyűrűk egyébként a piaci átlagnál magasabb kockázatú portfóliót állított össze 2005-ben, amelyben a külföldi és belföldi részvények aránya meghaladta a 8-8 százalékot, illetve a pénztárak közül elsőként közvetlen ingatlanbefektetésbe is kezdett. A részvényarányt idén tovább akarják emelni, mondta el Fórizs Sándor, átlagosan 20 százalékon tervezik tartani, továbbá telkek vásárlásával is bővítik a portfóliót.
Öt évre visszamenőleg
Az idei év egyébként több változást hozott: a nyugdíjpénztáraknak nem június 31-éig, hanem február 28-áig kell megküldeniük hozamadataikat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, amely azokat, információink szerint, március 15-éig a honlapján is a nyilvánosság elé tárja. Szintén újdonság, hogy idéntől már nem csak a tavalyi befektetési teljesítményt kell közölni, hanem az ötéves átlagos hozamokat is, miután azok – a hosszú távú megtakarításokhoz igazodva – megbízhatóbban jellemzik a pénztárak teljesítményét.
Az adatait elsőként közlő Évgyűrűk ötéves időtávon az inflációt meghaladó 3,85 százalékos reálhozamot ért el, az elmúlt 8 év (1998–2005) kumulált hozama és inflációs adatai alapján pedig 2,7 százalékot meghaladó reálhozamot tud felmutatni. A többi piaci szereplő adatközlésének ismeretében a pénztárak hosszú távú hozameredménye Fórizs Sándor szerint arra a kérdésre is választ adhat majd, hogy érdemes volt-e bevezetni a magán-nyugdíjpénztári rendszert, vagyis, hogy a pénztárak teljesítménye megfelel-e a nyugdíjreform elsődleges célkitűzésének.
Csökkennek a költségek
A tagok számára a kedvező hozam mellett fontos szempont a díjterhelési mutató alakulása is. A PSZÁF tavaly készített átfogó elemzése szerint a magánpénztárak 2004-ben átlagosan 2,37 százalékos díjterhelés mellett tevékenykedtek, igen nagy szórással, a skála alján 1,38, a tetején 3,08 százalékos éves költséghányad szerepelt. Az Évgyűrűk díjterhelési mutatója például 2,14 százalék volt, ami 2005-re 1,83 százalékra csökkent – hangsúlyozta Fórizs Sándor. A szakember hozzátette, reményei szerint az ágazat költségszintje folyamatosan csökken, és lassan megközelíti az önkéntes pénztárak 1,5 százalék alatti szintjét, amely már nemzetközi viszonylatban is elfogadható lenne.
A pénztárak költségein belül a vagyonkezelési díj a legtetemesebb tétel, a pénztáraknak tehát ennek leszorítására kell törekedniük – fogalmazott Fórizs Sándor. 2005-ben a piaci átlag 0,4 százalék körül alakult, a tíz legnagyobb pénztár azonban magasabb, átlagosan 0,55 százalékos vagyonkezelői díjat számolt fel (az Évgyűrűk pedig 0,3 százalékosra szorította le ezt a költséget).
Egy korábbi elemzés kimutatta, hogy egy százalékpontos vagyonkezelésidíj-különbözet 40 év alatt egy 80 ezer forintos bruttó bért kereső pénztártag esetében, évi 3 százalékos béremelés, 8 százalékos tagdíjfizetés és 7 százalékos hozamráta mellett 5,5 millió forintos különbséget eredményez a megtakarítási periódus végére.
Duzzad az állomány
Tavaly év végére a magyarországi nyugdíjpénztári megtakarítások összesített állománya megközelítette az 1700 milliárd forintot könyv szerinti értéken, amely így már a második helyen szerepel a lakossági megtakarítások sorában. 2005. év végére Magyarországon az egy főre jutó magán-nyugdíjpénztári megtakarítás nagysága meghaladta a négyszázezer forintot, amely mintegy 30 százalékos éves növekedést jelent.
2010 végére az egy főre jutó átlagos nyugdíjpénztári megtakarítás értéke várhatóan eléri az egymillió forintot, s ezzel a nyugdíjpénztárak összesített vagyona a GDP 11 százalékára növekedhet a jelenlegi 5 százalékos arányról – mutatott rá Fórizs Sándor.
Az egy főre jutó megtakarítás (az egyéni számlaegyenleg) átlagos összege a munkáltatói pénztárakban egyébként már most meghaladta az egymillió forintot, az átlagnál magasabb munkáltatói tagdíjfizetéseknek köszönhetően. A nagy országos pénztárak alacsonyabb havi tagdíjai viszont lehúzzák az átlagot – tette hozzá a szakember.
