Az idei év első hete hatalmas robajjal és emelkedéssel indult, ami homlokegyenest szembemegy az előzetes várakozásokkal. Ugyan a globális stratégák döntő többsége még nem tette közzé az idei évre szóló várakozásait, de az eddig elejtett morzsák alapján egy „plusz nullás” évet lehetne várni. A szakzsargonban ez olyan esztendőt jelent, ahol az árfolyamok szolid emelkedésére lehet számítani, de semmi kiugróra. A hazai tőzsdén ez hozzávetőleg az árfolyamok 8-10 százalékos emelkedését jelentheti 2006 egészében.
A felét már letudtuk
Hogy az év eleji eufória ne csavarja el a fejünket, érdemes számba venni, hogy milyen tényezők befolyásolhatják az év részvényteljesítményét. Az elmúlt két év során a BUX több mint megduplázódott, tavaly 41 százalékos hozamot biztosított a befektetőknek. Az árfolyam-emelkedés motorjául nem a jó vállalati teljesítmények szolgáltak, habár ezek is hozzájárultak, ehelyett a piaci likviditás volt a meghatározó. Folyamatosan áramlott a térségünkbe friss tőke, és ez a jelentős kereslet felfelé hajtotta az árfolyamokat.
Ennek a friss keresletnek a háttere meglehetősen összetett. Egyrészt ott voltak az alacsony amerikai kamatok, amelyek nem tették vonzóvá a tengerentúli befektetési lehetőségeket, és olcsó hitelhez juttatták a fedezeti alapokat. Másrészt, az amerikai tőzsde alacsony hozama miatt (a DJIA például 0,6 százalékos veszteséget hozott össze tavaly, míg 2004-ben 3,2 százalékos hozammal szúrta ki a részvényesek szemét, ami nyilván nem sokakat elégített ki) jobb kilátásokkal kecsegtető régiót kerestek a befektetők. Ezért cserébe magasabb kockázatot is hajlandóak voltak vállalni, így a fejlődő piacok felé fordultak.
Friss tőke kell
Az idei évre azonban az amerikai kamatok már elérték azt a szintet, ami mellett megéri az amerikai kötvények felé fordulni. Ez nemcsak hogy tőkét szippant el a részvénypiac elől, hanem – és ez a fontosabb – megdrágítja a hitelfelvételt a tőkeáttétellel játszó fedezeti alapok számára. Ezek az alapok így kénytelenek csökkenteni kockázatvállalási hajlandóságukat, minek következtében rövidesen tőkekivonásra lehet számítani. A piac emelkedéséhez viszont a kivonás mértékét meghaladó friss pénz beáramlására lenne szükség, ám ennek a forrását egyelőre még nehéz látni.
A hazai piac befektetési sztorija sem a legrózsásabb, hiszen minden egyes vezető tőzsdei cég a profitnövekedési dinamikájának csökkenéséről lesz kénytelen az év során beszámolni. Az OTP-nél a jövő motorjai, a nemzetközi leánycégek még nem képesek átvenni a növekedés szerepét a hazai üzemtől. A Mol esetében nehéz a tavalyinál jobb évet elképzelni a működési környezet (egyebek mellett az olajár vagy a finomítói marzsok) tekintetében. A Magyar Telekomnál a tavalyi évet megdobta az átszervezés egyszeri pozitív hatása. A gyógyszercégek esetében pedig a magasabb bázisról már nehéz lesz az orosz piacnak hasonló felhajtóerőt generálnia.
Szolid emelkedés jöhet
Mindezek után miért lehet még mindig emelkedésre számítani? Azért, mert a regionális alapok, a legfőbb befektetők a régióban elég erősek ahhoz, hogy ha mérsékelten is, de tovább hajtsák felfelé az árfolyamokat. A fejlett részvénypiacok hozamkilátásai továbbra is mérsékeltek, ami változatlanul sokakat fog a fejlődő piacok irányába terelni. Az elmúlt két évben tapasztalt ugrás egy ideig még segíthet ebben, a befektetők ugyanis azt látják, hogy amíg a Nyugat egy helyben toporog, addig itt száguldanak az árfolyamok. És bár tudjuk, hogy a múltbeli teljesítményt nem érdemes extrapolálni, a befektetők mégis sokszor ez alapján hozzák meg döntéseiket.
A fák azonban nem nőnek az égig, és hazánk tőkevonzó képessége sem határtalan. Amint egyre többen lesznek azok, akik úgy érzik, hogy már lekéstek a száguldásról, úgy egyre többen más alternatív lehetőségek után is néznek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
