Bocs, hogy off vok, de nincs vmi 5letetek a 7vegere? – intéz kérdést társaihoz egy hazai honlap fórumának hozzászólója, s odabiggyeszt a mondat végére még három kacsintó figurát (smiley). A rendszeresen klaviatúrát ragadók ugyanis sosem írnának affélét, mint például: „bocsánat, hogy eltérek a tárgytól”. Sokkal energiatakarékosabb – és az érintettek számára éppolyan érthető – csak annyit „szólni”, hogy: off.
A világháló műfajai
HONL APOK, WEBOL-D AL AK. A legkevésbé interaktív műfaj. Leginkább faliújsághoz hasonlít, ahol nem ritkán kiadói kontroll ellenőrzi a megjelenő szövegeket. Egy internetes hírportál nyelvezete például közelít az élőbeszéd-hez, oldottabb, lazább, a nyelvi elvárásoknak azonban általában megfelel.
FÓRUM, E-M AIL, BLOG. Az interaktivitás késlel-tetetten jelentkezik. „Írott párbeszédről” – a blog esetében monológról – van szó, szabadabb stílusban.
CSEVEGÉS (CH AT). Élő párbeszéd, amely már mindazokkal a jellem-zőkkel rendelkezik, amelyekkel egy spontán beszélgetés. A non-verbális kommuni-káció eszközeit írás-jelekkel, érzelmi szimbólumokkal helyettesítik a „megszólalók”, itt a leggyakoribb a betű-szám kombinációk, az angol és magyar nyelvű rövidítések használata.
A világháló fórumain a résztvevők társalgása közben automatikusan kialakulnak az adott közösség saját stílusbeli normái. Ezek közösségenként eltérőek, így a különböző szocializációjú netezők megtalálhatják azt a társaságot, amelynek a nyelvét „beszélik”. Az igényességre általában már a téma felvetése utal. Nagyjából sejthető, hogy milyen stílusban társalognak egy relativitáselmélettel foglalkozó topikban, s milyen hangot ütnek meg a karácsonyi receptklub elnevezésűben.
Nem arról van tehát szó, hogy a világháló szereplői többé nem törődnek a helyesírással, és kivétel nélkül pongyolán fogalmaznak. Inkább az igaz, hogy műfajtól és társaságtól függően más-más hangnem jellemző, s a világháló forgatagában mindenki olyan közösséget választhat, amely stílusában, hangvételében közel áll hozzá. Minthogy a nyelvnek egyik alapvető funkciója a csoportkohézió fenntartása, fontos, hogy virtuális megnyilvánulásainkban az adott nyelvi helyzetnek, műfajnak megfelelő stílust használjuk. Ugyanaz a netező egy hivatalos e-mail megválaszolásakor egészen más stílusban fogalmaz, mint ha cseveg – chatel – a világhálón. Ha nem így tesz, annak következményei lehetnek: válasz nélkül hagyott e-mail, vagy akár fórumbeli hozzászólások korlátozása (lásd a keretes írást).
Bár számítógéppel könnyedén megoldható lenne az elütés vagy a helyesírási hibák javítása, ezt – magánlevelezésben – csak az erre igényes kevesek teszik meg, általában fontosabb a gyorsaság és az érthetőség. Felmerülhet a kérdés: a választékos kifejezésmód hiánya, a gyakori helyesírási hibák, rövidítések és az angol szavak túlzott használata által romlik-e a magyar nyelv. A Figyelő által megkérdezett nyelvészek ilyen problémát nem látnak, s az internetes hatás megítélése tekintetében nincsenek jelentős nézetkülönbségek a nyelvésztársadalmon belül. Bódi Zoltán szerint a neten terjedő nyelvi forma csak abban a valószerűtlen esetben okozhatna tömeges problémát, ha a világhálón kívül nem is kommunikálna a nyelvtani szabályokat még éppen tanuló diák. Ekkor – elvileg – elképzelhető lenne, hogy az illető iskolai munkájában is visszaköszön a világháló nyelvezete, írásmódja. A nyelvi tekintetben hátrányos helyzetűek ugyanakkor a legritkább esetben rendelkeznek számítógéppel.
LAZA STÍLUS. Bár a világháló láthatóvá teszi a helyesírási, nyelvhelyességi hibákat, a pongyolán írt mondatokat olvasva aligha felejtenek el helyesen írni az internetezők. A súlyos hibákra amúgy is sokszor felhívják egymás figyelmét a beszélgetőtársak. (Gyakori jelenség, hogy ha egy virtuális vita során elfogynak az érvek, akkor egymás helyesírásába kötnek bele a vitapartnerek, ezáltal próbálván hitelteleníteni egymást.) Az internet „laza” stílusával kapcsolatban Kálmán László nyelvész egyenesen üdvösnek tartja, hogy az elektronikus médiumok műsorainak egy része is átveszi a világhálón megjelent könnyedebb hangvételt. „A nyelvi gazdagság, szabatos fogalmazás megjelenhetne az állandó műsorszámokban is. Bosszantó, hogy például egy időjárás-jelentést évtizedek óta ugyanazokkal a mondatokkal, kifejezésekkel fogalmaznak meg” – véli a szakember, hozzátéve: a tájékoztatás sablonos szóhasználata sokkal inkább fenyegeti a nyelvet, mint a netszleng.
Net-telihold
Vigyázzanak saját lakhelyükre a fórumlakók – vallják a neten beszélgetők, ezért a békés hangnemet fenntartandó, sok hazai fórum felett őrködik moderátor. Ő egy a számos társalgó közül, aki a honlap szerkesztőjének felkérésére, díjazás nélkül ügyel a „beszélgetés” stílusára. Ez persze nem azonos a cenzúrával: a világhálón minden bejelentkezett felhasználó kifejtheti véleményét, a virtuális házmester csak szélsőséges esetben avatkozik be. A moderátorok a „belbecsre”, a hozzászólások tartalmára, stílusára figyelnek, a külcsíny – a nyelvhelyesség, helyesírás – nem asztaluk. Beavatkozásra leggyakrabban két esetben kerül sor. Az egyik a bejelentkezési névhez – azonosítóhoz (nick) – kapcsolódik. A nicknek nincs személyiséghez fűződő joga, csupán az anonimitás illeti meg, azt viszont szigorúan védik a moderátorok. A letiltások oka sokszor éppen az, ha egy fórumlakó kiadja egy hozzászólásban egy másik nick személyes adatait. „Az ilyen viselkedés virtuális öngyilkosság, azonnal letiltjuk az illetőt” – mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő moderátor. A másik főben járó bűn, ha valaki „beállít” egy fórum jól kialakult csoportjába, és oda nem illő stílusban, durván beleszól a beszélgetésbe. A világháló asztaltársaságainak őrei az elmúlt években megfigyelték, hogy minden hónapban van pár nap, amikor eldurvul az internetes beszélgetések hangneme, emiatt megsokszorozódnak feladataik. A „túlórák” rendszerint telihold idejére esnek, emellett minden, az emberek viselkedését, kedélyállapotát befolyásoló külső körülmény hatása tetten érhető a fórumok hangnemében: például frontátvonuláskor is idegesebbek, ingerlékenyebbek a hozzászólók. Az egyik fórum moderátora a minap ezért figyelmeztette is a társalgókat: „Telihold lesz, úgyhogy nyugi!”
