Jobbágy Valér a Hanns Seidel és az Euration Alapítvány által rendezett versenyképességi konferencián közölte, hogy emellett azonban szeretnék a kínálati oldalon megjelenő kezdő vállalkozásokat is tőketámogatással ösztönözni arra, hogy bátrabban forduljanak a kutatás-fejlesztési központokhoz, megvalósítható ötleteket kérve.
Jobbágy Valér szerint ugyanakkor a technológiai transzfer intézményeket is meg kell erősíteni, ahol a K+F kínálati és keresleti oldala egymásra találhat.
„A GKM törekvése az, hogy a II. NFT-ben kialakítandó támogatási rendszert és az azt szolgáló forrásokat tiszta, átlátható, célorientált, versenyképességet szem előtt tartó keretbe foglalja” – emelte ki a főosztályvezető.
Reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió által elvárt, 2005 és 2008 közötti időszakra megfogalmazandó Nemzeti Versenyképességi Akcióprogram idei felülvizsgálata a GKM céljai szerinti irányba mozdul el. Jobbágy Valér megerősítette, hogy a II. NFT gazdasági versenyképességi programjaiban az I.-höz képest szemléletmódbeli változás lesz, ami három területet érint.
Az első, hogy a források 50 százalékát a K+F-i területre, azon belül pedig közvetlen vállalkozásfejlesztésre kívánják fordítani. A másik jelentős változás, hogy a vissza nem térítendő támogatások mellett megjelennek a visszatérítendő hitelek, és a hét éves időszak végére ez utóbbiak lesznek túlsúlyban.
A harmadik terület ami erősödik a II. NFT-ben az az üzleti környezet, a telephelyek fejlesztésének előtérbe helyezése, ami vonatkozik az ipari parkokra, a logisztikai központokra és a vállalkozás tanácsadási központokra.
Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképességi Kutatóközpontjának igazgatója a versenyképességi programok eredményességét vizsgáló másfél éves kutatási program alapján kiemelte a kormányzat elkötelezettségének fontosságát, hogy a gazdasági versenyképességi tervezés legalább két kormányzati cikluson nyúljon át.
Másrészt rámutatott arra, hogy a gazdasági versenyképességi programok, mint például a foglalkoztatás bővítése több szaktárca között, horizontálisan oszlódjék meg, és ne csak a munkaügyi minisztérium és intézményeinek feladata legyen a források szétosztása.
