Bánáti János

– Mennyiben vitatja a versenyhivatal döntését, amellyel 5 millió forintos büntetést szabtak ki a kamarára, amiért a versenyjogot sértő módon korlátozza az ügyvédi tevékenység reklámozását?

– Minden tekintetben vitatom. Felülvizsgálatot és a végrehajtás felfüggesztését kérjük a bíróságtól. Eleve kétségbe vonom a GVH jogosultságát arra, hogy az ügyben állást foglaljon. Az ügyvédi reklám kereteit ugyanis a kamara szabályzata rögzíti, amelyet az igazságügyi miniszter léptetett hatályba, így törvényességéhez nem fér kétség. Tudni kell: maga a versenyjog is lehetővé teszi reklám korlátozását, csakhogy ezúttal a GVH egyáltalán nem vette figyelembe az ügyvédi munka speciális jellegét.

– Elvégre ez is egy szolgáltatás. Miért ne lehetne hirdetni?

– Az ügyvédi tevékenység szorosan kötődik az állam egyik legfontosabb funkciójához, az igazságszolgáltatáshoz. Lényege a függetlenség, alapja az ügyfél és az ügyvéd közötti bizalom.

– De mi a különbség az ügyvéd és mondjuk a plasztikai sebész között e tekintetben? Az utóbbi is bizalmi alapon dolgozik, mégis reklámozhatja tevékenységét.

– Az orvosi reklám is korlátozott, és az ügyvédek számára mi sem akarunk szigorúbb szabályokat. De nézzük konkrétabban: mit is lehet reklámozni? Például eredményességet. Csakhogy az ügyvéd nem vállal eredményt. Megbízás alapján azt vállalja, hogy a legjobb tudása szerint képviseli az ügyfelét, a bíróság pedig dönt. A büntetőügyeknek például csak töredéke végződik felmentéssel, de előfordul, hogy a hat éves börtönbüntetés hatalmas eredménynek számít. Hamis az a beállítás, hogy az ügyvédi munka eredménye mérhető. A versenyhivatal szerint lehetne hirdetni még az ügyvéd szakmai hátterét. Nos, itt síkos talajra lépünk. Diplomákat persze fel lehet tüntetni, de ha egy ügyvéd például korábban más jogi területen szerzett gyakorlatot, mondjuk évekig dolgozott ügyészségen vagy nyomozó hatóságnál, és erre akár csak szóban is utalást tesz, akkor befolyással való üzérkedést követhet el.

– Az ilyen információ mégiscsak eljut az ügyfelekhez.

– Nagyon káros, ha ilyen szóbeszéd szárnyra kel, ebből semmiképpen nem szabad rendszert csinálni.

– Korábban Ön volt Kulcsár Attila első ügyvédje, majd megbízása megszűnt, és ügyfelét az a Zámbó Gyula vette át, aki előtte több évig ügyészként dolgozott. Sokan úgy gondolják: az ügyvéd miatt zajlott olyan baráti légkörben Kulcsár kihallgatása az ügyészségen…

– Konkrét ügyre nem kívánok reflektálni. Az ügyfélnek egyébként joga, hogy informálódjon. De a kamara szabályzata szerint az ügyvéd korábbi ügyfeleiről, ügyekről nem beszélhet, tehát nem hivatkozhat referenciákra. A versenyhivatal szerint az ügyvédi díjat lehetne még hirdetni. Csakhogy e tekintetben is speciális az ügyvédi munka: nincs két egyforma ügy, ezért nincs összevethető szolgáltatás. Egyedül az ügyvéd tevékenységi köre és az iroda címe szerepelhet hirdetésben.

– Mégis létezik olyan, hogy sztárügyvéd: a médiaszereplés pótolja a reklámot. Nem túl egyenlőtlen így a pálya?

– Becslések szerint az összes ügyvédi megbízás 10 százalékát sem teszik ki a büntetőügyek, s ezek közül a média képviselői saját szempontjaik szerint válogatnak. Ma elsősorban a nagyobb gazdasági bűncselekmények az érdekesek, és csak a kirívóbb erőszakos vagy gyilkossági ügyek érik el a nyilvánosság ingerküszöbét, amikor az ügyvéd gyakrabban szerepel a tévében: ezt jelenti sztárügyvédnek lenni. Ám a szakma belső értékrendje nem feltétlenül egyezik a nyilvánosságéval.

– Miközben a politikusok reformokról vitáznak, a minap az Igazságügyi Minisztérium államtitkára kijelentette: nem aktuális a bírósági rendszer reformja. Egyetért ezzel?

– Szervezeti reformra már valóban nincs szükség, miután az ítélőtáblákat létrehozták.

– Mégis még mindig rettentően hosszadalmas, mire egy ítélet megszületik.

– Ehhez viszont nem reform, hanem több pénz kell.

– Erősíti-e a hatékonyságot, hogy az új kormányszerkezetben közös tárcához került az igazságszolgáltatás és a rendészet?

– Magánemberként válaszolok: a régi és az új modell egyaránt lehet hatékony. Kíváncsian várom az eredményt.