Búslakodásra, ahogyan az már hosszú esztendők óta megszokott, a tavalyi évzárásnál sem volt oka a hazai bankszektornak. A pénzintézetek, mondhatni, lekörözték a gazdaság egészének teljesítményét: a 2004. évinél tavaly némileg nagyobb mértékben, 18 százalékkal, 17 ezer 566 milliárd forintra növelték mérlegfőösszegüket, mindeközben az ország GDP-je 4,1 százalékkal bővült.
Az eredményesség kiállja a nemzetközi próbát is. A szektor 319,6 milliárd forintos adózott eredménye nem csupán a 2004-ben mértnél magasabb 16 százalékkal, de a fejlett gazdaságokban jellemzőnél is bő 10 százalékponttal nagyobb, 22,67 százalékos tőkearányos jövedelmezőséget takar.
A hitelezésé volt a főszerep
A kiemelkedő növekedésben – a korábbi évekhez hasonlóan – ezúttal is a hitelezés játszotta a főszerepet. Noha a 2004-es és 2005-ös jegybanki adatok szerint a hazai hiteléhség csillapodásnak indult, a bővülés mérséklődését tavaly még csupán a pénzügyi vállalkozások érzékelték, a bankszektor viszont 20 százalékos hitelállomány-gyarapodást könyvelhetett el.
Míg korábban a támogatott lakáshitelek vitték a prímet, tavaly egyértelműen a devizakölcsönök törtek előre. A lakosság banki adósságának az év végére már a harmada, a vállalkozások hiteleinek a fele devizahitel volt, szemben a két évvel korábban mért 4, illetve 41 százalékkal.
Mindazonáltal a növekedésben játszott vezető szerep tavaly már nem a lakáshiteleké volt, hiszen 2005-ös új kölcsönöknek valamivel több mint a felét, 400 milliárd forintnyit fogyasztási hitelként vették fel a hazai ügyfelek. A bankok feltörekvő ügyfélkörének számító kis- és középvállalkozók hitelei is lendületesen emelkedtek, e bővülés elérte a 17 százalékot. A nagyvállalatok viszont jellemzően külföldi anyavállalataikhoz fordultak kölcsönért, így hazai hitelállományuk növekedése tavaly elenyésző volt.
A bankok közti küzdelemben a várakozások ellenére nem volt túl erős a kamatverseny: 2005-ben a jegybanki alapkamat 350 bázispontos csökkenése mellett a kereskedelmi bankoknál az előző évi 3,94 százalékról csupán 3,89 százalékra változott az átlagos kamatkülönbözet. A hitelek között ugyanis mintegy 40 százalékot képviselnek a magas marzzsal eladható termékek – például a lakáshitelek még tavaly is 5-6 százalékos rést hoztak.
Az eredményességet a hitelportfólió minősége sem rontotta számottevően, a problémás állomány összességében 5,3 százalékkal növekedett. Az előzetes aggodalmak ellenére végül a bankadó sem sújtotta a szektort tragikus mértékben: a többletelvonás a jegybank számításai szerint csupán 1 százalékponttal mérsékelte a tőkearányos jövedelmezőséget.
Unit-linked henger
A 2004-es év infláció alatti növekedése után tavaly a fogyasztói árindex négyszeresével, 14,7 százalékkal bővült a biztosítási piac, s a teljes díjbevétel megközelítette a 687 milliárd forintot. Köszönhető ez az életbiztosításoknak, s azon belül is a befektetéshez kötött (unit-linked) termékeknek. A nem életbiztosítási díjbevételek 8 százalékos bővülése viszont elmaradt a korábban tapasztalttól.
A két piac eltérő fejlődése miatt nőtt az életbiztosítások súlya az összes díjbevételen belül, bár még mindig messze elmarad a Nyugat-Európában általános 50-50, de inkább 60-40 százalékos aránytól. Igaz, 2004-ben az összes díj alig több mint 40 százaléka származott életbiztosításból, tavaly pedig már több mint 44 százaléka.
A jelenségre magyarázatot ad a tőzsde és a kötvénypiac szárnyalása, illetve a növekvő kereslet a befektetéshez kötött biztosítások iránt. Tavaly minden negyedik újonnan megkötött életbiztosítási szerződés unit-linked konstrukció volt – 2005-ben már 59 százalékos ugrással több mint 139 milliárd forint folyt be -, miközben a klasszikus életbiztosításokból származó díjak mindössze 4 százalékkal gyarapodtak.
S hogy mennyire az élet ágban volt az üzlet tavaly, jól mutatja, hogy az üzletághoz kapcsolódó – szerzési, igazgatási, kárrendezési és befektetési – költségek mindössze 9 százalékkal bővültek 2005-ben, a költségeken belül legerőteljesebben, 14 százalékkal pedig az üzletkötőknek kifizetett jutalékok nőttek.
Ugró brókerek
A tőzsde emelkedése természetesen a brókercégek üzletmenetét is segítette. Ráadásul a BUX 40 százalékos növekedésével párhuzamosan a tőzsdei forgalom 85 százalékkal ugrott meg, ami igen jót tett a befektetési vállalkozások eredményének. Mivel a tőzsdei forgalom zömét adó banki hátterű brókercégeket anyacégük két kivétellel már magába olvasztotta, a szektor összesített profitadatai kissé csalókák.
Noha éppen a két legnagyobb forgalmú brókerház „menekült meg” a bankba olvadástól, az, hogy a szektorban a befektetési szolgáltatásból származó eredmény 10,9-ről 13,1 milliárdra bővült, messze nem mutatja meg azt a profittömeget, amit az értékpapír-kereskedők elértek.
A tavalyi felfutás nem volt elegendő ahhoz, hogy brókercég alapítására sarkalljon, egyedül az Emita Rt. érkezett frissen létrejött cégként. Az állóvízbe az idén sem dobott senki követ: úgy tűnik, hogy azok a befektetési szolgáltatók, amelyek „kibekkelték” az évezred elejének sanyarú tőkepiaci klímáját, mára elégedettek lehetnek. Addig azonban, míg a hazai befektetői réteg nem erősödik meg számottevően, a szektor nem elég vonzó ahhoz, hogy új szereplők is próbálkozzanak.
