Hibás döntésnek bizonyult az elmúlt hetekben a forint eladása. Pedig sokak számára logikus döntésnek tűnt, s egyáltalán nem csodálkoztak a bankfiókok munkatársai sem, amikor a belpolitikai feszültség növekedése nyomán megnőtt az érdeklődés a devizaszámlák, illetve devizaalapú befektetések iránt. A régi reflexek természetszerűleg élnek az emberekben: az ország stabilitásába vetett hit megrendülése nyomán az első reakció a devizába menekülés. A piac azonban nem osztotta az aggodalmakat: utcai politizálás ide, zavargások oda, a forint kis döccenőket követően komoly erősödésbe fogott, hogy sokakat meglepve a múlt hét végére már olyan szintekre jusson el, ahol utoljára tavasszal járt.
Aki ránéz a hazai pénz grafikonjára, nemigen érezheti úgy, hogy a csőd szélére került az ország. A 265 körüli euró-forint kurzus szinte pontosan a 2006-ból eddig eltelt időszak átlagával egyenlő, s noha a tavalyi záróértékhez képest még mindig mintegy 5 százalékos leértékelődést mutat, a forint már az idei régiós átlagnak megfelelően teljesít. „Sőt, ha a kamatokat is számoljuk, június vége óta a forinttal lehetett a legnagyobb hozamra szert tenni a közép-európai devizák közül” – emeli ki Barcza György, az ING Bank vezető elemzője.
IZMOSODÁS. A forint idei mélypontját július elején érte el, azóta szinte minden időszakos talajfogásra kissé magasabban került sor, mint az előzőnél. Az önkormányzati választások eredménye, a belpolitikai feszültség növekedése csak mintegy 2 forinttal tudta gyengíteni a hazai pénzt, a konvergencia-program brüsszeli, amúgy papírforma-szerű elfogadása, valamint a kormányt megerősítő bizalmi szavazás szintúgy előre megjósolható eredménye viszont többszázalékos erősödést okozott. Többször is előfordult, hogy az árfolyam a késő délutáni órákban, kis forgalom mellett ugrott nagyot, s másnap mégsem következett korrekció a hazai pénz izmosodásában.
Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint a forint árfolyamtrendje attól függ, hogy a befektetők a „Miként keressünk pénzt?”, avagy a „Miként kerüljük el a veszteséget?” kérdések közül éppen melyikre keresik a választ. Ha a deficitre figyel a piac, akkor egyértelmű, hogy csak a veszteségelkerülés lehet a cél: el kell adni. Ha viszont a pénzcsinálás dominál, a kockázatok háttérbe szorulnak, viszont fontossá válik például az, milyen kamatszinten „ketyeg” egy-egy deviza. A forintnál pedig ez még mindig kedvező.
A piaci trendet leginkább meghatározó három tényezőt – a költségvetést, a kamatszintet, illetve a külpiaci hangulatot – vizsgálva (lásd külön) az látható, hogy mindegyiknél javulás következett be az elmúlt hetekben-hónapokban. „A következő két évben a GDP 6 százalékára rúgó hiánycsökkentést sokáig figyelmen kívül hagyták a befektetők” – említi meg Barcza György, s az sem lehetett közömbös, hogy a jegybank négy hónap alatt 6,00-ról 7,75 százalékra emelte az alapkamatot. Nyár elején a befektetők még megtehették, hogy közel 8 százalékos hosszú kötvényben ülve ennél olcsóbb rövid hitelt vesznek fel, s ingyen játszanak a forint gyengülésére. A rövid kamatok emelkedésével az ingyenebéd lehetősége eltűnt, s egyre nagyobb kamatkiadással lehetett csak a forint ellen játszani. Ezért a jegybanki kamatemelés is gyorsan a forint erősödésének irányába hatott. Az pedig szinte már csak hab a tortán, hogy az elmúlt hetekben a külpiaci hangulat is egyre kedvezőbbé vált, s ma már újra mindenki pénzt akar keresni a feltörekvő piacokon, ahelyett, hogy a veszteség lehetősége miatt aggódna.
A technikai és pszichológiai tényezők is a forintot erősítették. Barcza György számításai szerint tavasz óta mintegy ezermilliárd forint értékben adtak el magyar pénzt a befektetők, a hangulatváltozás pedig egyértelműen pozíciózárásokat indukált. Ez persze csak az ugrás hevességére magyarázat, a short zárások csak erősítették a trendet. A forint „túladottságát” Duronelly Péter is kiemeli, ez persze mára eltűnt, a további trendet nem befolyásolja.
Barcza György, az ING Bank vezetõ elemzõje a magyar fizetõeszköz egyensúlyi árát 255 forintra teszi. Ezt indokolja az ország fejlettségi szintje, s ez tûnik optimálisnak a további növekedés szempontjából is.
Fotó: Kalló Iván
EGY KALAP ALATT. Érdekes jelenség, hogy piaci hírek szerint nagyrészt külföldi befektetési bankok, illetve hedge fundok voltak azok a befektetők, amelyek a forint ellen játszottak, majd most pozícióikat kényszerből zárták. Nem először égetik már meg magukat a magyar piacon: több hasonló jelenségre is láthattunk már példát az elmúlt években – a legemlékezetesebb a 2003-as sáveltolási spekuláció befuccsolása volt. Barcza György szerint a forint mozgását sokkal jobban érzi az, aki régóta figyeli azt, s csak erre koncentrálhat. Nem véletlen, hogy a mostani fordulat lehetőségét is főként a hazai elemzők jelezték előre. Egy külföldi alapkezelő, akinek a forint csak egy a sok feltörekvő piaci deviza közül, könnyen veszi egy kalap alá a pénzeket és jut rossz következtetésre a magyart illetően is.
Most, az éves átlaghoz történő visszatéréssel annyi feltétlenül bebizonyosodott, hogy túlzottak voltak a forinttal kapcsolatos aggodalmak. Barcza György szerint az üzenet így is dekódolható: vége az április és október közepe közötti helyzetnek, amikor a piac azt árazta, hogy nem zárható ki a jelentősebb forintgyengülés; ma viszont a befektetők amellett teszik le a voksukat, hogy a magyar pénz inkább stabil maradhat. Az elemző egyébként 255 forintra teszi a magyar fizetőeszköz egyensúlyi árát. Ezt indokolja az ország jelenlegi fejlettségi szintje, s ez tűnik optimálisnak a további növekedés szempontjából is. Ehhez képest továbbra is gyenge a magyar valuta, ezt azonban a deficitproblémával könnyen meg lehet magyarázni.
A hirtelen jött forinterősödés kétségtelenül kedvező a gazdaság legtöbb szereplője és a háztartások számára is. Az importőrök megnyugodhatnak, csakúgy, mint a devizahitelek törlesztő részleteinek emelkedésével hónapok óta szembesülni kénytelen polgárok. Ebben a helyzetben joggal merül fel a kérdés, hogy néhány napos fellélegzésről, technikai jellegű emelkedésről van-e szó, vagy elmúlt a nagyobb forintesés veszélye. Ha ugyanis az előbbi áll, akkor a 265 körüli szint jó lehetőséget kínál például az importőrök számára fedezeti ügyletek kötésére, csakúgy, mint a rosszabb időkre számító embereknek arra, hogy „devizásítsák” megtakarításaikat.
A jövőkép természetesen soha nem egyértelmű, így most sem az. Az, hogy a forint árfolyamát befolyásoló tényezők az elmúlt hetekben pozitív irányba változtak, nem jelenti azt, hogy mostantól ennek vége, de azt sem, hogy ez feltétlen folytatódni fog. A költségvetés alakulásának legvalószínűbb forgatókönyve az, hogy a szigor folytatódik, de ezt a piac nagy valószínűséggel beárazta. Hamarosan új kérdések merülnek fel a hiányszámok tarthatóságát illetően, emellett hol minimális, hol igen kicsi valószínűséggel, de mégis folyamatosan ott lebeg a piac felett: megbukik a jelenlegi kormány, és nem tudni, mi lesz utána.
KÜLSŐ ERŐK. Kamatfronton nem várható nagy változás, az erősödő forint miatt újabb kamatemelésre nemigen számítanak, amíg azonban nem látszik pontosan, hogy hol fordul újra lassulásba az infláció, a kamat csökkentésére sincs túl nagy sansz. Ha pedig a belső tényezők nem mutatnak irányt, egyre nagyobb súllyal befolyásolja a forintot a külpiaci klíma.
Márpedig – ahogy azt májusban láttuk – a kedvező feltörekvő piaci hangulat igen gyorsan változhat. Duronelly Péter szerint ma a világban nem a makrokockázat, hanem a likviditási rizikó a legfontosabb. Sokan már eszközár-buborékról beszélnek: hatalmas pénzek áramlanak egyik befektetési eszközből a másikba. Ha a pénzáramlás váratlanul megváltozik, fundamentálisan egyáltalán nem indokolható heves árváltozások alakulnak ki. Ilyen helyzetben igen nehéz reális árakat meghatározni, több egyensúlyi ár is kialakulhat. Képzeljük el, hogy sok ember van egy szobában összezárva, s egyszerre engedik őket szabadon. Kiszámíthatatlan, hogy mit fognak csinálni, s hasonlóan kiszámíthatatlan a pénzáramlások útja is. A nagy pénzek felett diszponáló alapkezelők az év végéhez közeledve egyre nagyobb hozamkényszerbe kerülnek, úgy próbálják a legtöbb pénzt csinálni, hogy közben megpróbálják a konkurenciát is figyelni, nehogy egy rossz döntéssel lemaradjanak a versenyben.
Az idén az év végi hozamhajrá a feltörekvő piacok jelentős részén azért is fontos lesz, mert eddig igen gyengén muzsikált több piac is. Az, hogy a következő hónapokban inkább a pénzkeresési vágy kerülhet előtérbe a kockázatkerüléssel szemben, talán kedvező a forintra nézve. Mindez azonban egyáltalán nem hordozza annak ígéretét, hogy a nehéz időszaknak biztosan vége, a piac jelzéseire, reakcióira határozottan érdemes figyelni továbbra is. Ma még úgy tűnik, meglehetősen jól viseli a kedvezőtlen híreket is a piac; a hangulatváltozás egyik legbiztosabb jele, ha e téren fordulat áll be. A forint erejének tesztelésére mindenesetre a legközelebbi jó alkalmat az nyújthatja, ha a várakozásoknak megfelelően a Moody’s a héten leminősíti a magyar államadósságot.
Forintmozgatók
Költségvetés. Középtávon talán a legfontosabb. Ha a kormány nem elkötelezett a deficitcsökkentés irányában, a forint veszélybe kerülhet. Ma a konvergencia-program és a megszorítások azt jelzik a befektetők számára, hogy történt valami a deficit mérséklése érdekében.
Kamatszint. Ha az összes egyéb tényező a forint ellen dolgozik, a jegybank kénytelen kamatemeléssel a segítségére sietni. Három éve 12 százalékra emelve térítették vissza a 250-es szint alá, most néhány kisebb emelés elég volt ahhoz, hogy a forint elleni ingyenes spekuláció lehetősége megszűnjön.
Külpiaci klíma. Nagyrészt ennek kitűnő volta tette lehetővé, hogy a forint a költségvetés elszállása ellenére évekig megmeneküljön a gyengüléstől. Az idén tavasszal viszont fordult a hangulat, és semmi nem maradt, ami megtartsa a forintot. Az elmúlt hetekben ismét optimizmus alakult ki a feltörekvő piacok irányában, ezért ugorhatott a magyar pénz meglepően nagyot.
