Azóta a valóság elszakadt az előirányzattól, pedig ez utóbbi is több mint a négyszeresére nőtt az elmúlt tizenegy év alatt. Az idén úgy lesz várhatólag a tervezettnél egyharmaddal nagyobb, mintegy 400 milliárd forintnyi a gyógyszerkassza költése, hogy év közben a kormány már csökkentette hozzájárulásait, majd egyötöddel növelte a fixesített medicinák körét (vagyis az adott hatóanyagcsoportban csak a legolcsóbb egyenértékű készítményhez igazítva támogatják a többit is). Ezzel elsősorban a lakosságot terhelte, miközben nem rúgta fel a gyógyszercégekkel az év végéig érvényes tűzszünetet. Eszerint a gyártók az idén összesen 22,5 milliárd forintot fizetnek be a költségvetésbe, cserébe a kormány kiszámítható környezetet biztosít a működésükhöz.
A gyógyszerkassza idei hiánya azonban előreláthatólag több mint a négyszerese a cégek hozzájárulásainak. A gyártók, forgalmazók, orvoslátogatók, háziorvosok, betegek rendkívül bonyolult hálójába az egészségügyi kormányzat most több ponton is drasztikus módon akar beletenyerelni, hogy megállítsa a költségvetési szempontból egyre aggasztóbb tendenciát. A szándék érthető, a választott módszerek azonban legalábbis vitathatók. A háziorvosok adminisztratív terhelése és ellenőrzése például munkát biztosíthat jó pár, a leépítések által fenyegetett bürokratának. Ám aligha akadályozza meg, hogy a páciens ezután majd a szakorvosi vagy a járóbeteg-rendelésen írassa fel magának a drágább medicinát.
Nehezen értelmezhető az is, hogy a szakminisztérium minden egyeztetés és érdemi párbeszéd nélkül azzal rukkol ki az egyik legtőkeerősebb és leginnovatívabb hazai ágazat szereplői felé, hogy jövőre elvonja profitjuk 5-13 százalékát. A Richter és az Egis esetében ugyanis ezzel járhat a kilátásba helyezett forgalomarányos befizetési kötelezettség, amit még megfejel az orvoslátogatók regisztrációs díja. Mindez a megemelt adókon túlmenően további terheket rakna egy húzóágazat mindeddig versenyképes cégeire.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
