Záhonynál a határőrök nemrég feltartóztattak egy férfit, aki extra vastag kerekű biciklije gumijában próbált több tucat doboznyi – azaz már kereskedelmi mennyiségnek számító – cigarettát átcsempészni Ukrajnából Magyarországra. Hiába bukott le, a férfit valószínűleg a kapott büntetés sem riasztja el az újabb próbálkozás-tól. Miként a rendszeres pénzügyi ellenőrzés és a marcona kommandósok sem tudják például a budapesti Lehel téri piac előtti aluljáróból száműzni a dohány feketekereskedelmét. A csempészés megéri a kockázatot, hiszen egyetlen, 500 forintba kerülő doboz márkás cigaretta árában – már a Gyurcsány-csomag bevezetése előtt – 349 forint volt az adóteher. Ha csak ez utóbbi összeg felét nyesi le valaki az illegális portékája árából, már bizton számíthat kuncsaftokra.
AGGÓDÓ GYÁRTÓK. A Hungarotabak-tobaccoland Dohányértékesítő Zrt. adatai szerint az öt éve még a teljes forgalom egyötödére taksált illegális cigarettakereskedelem aránya a közelmúltban meghaladta a 27 százalékot. Az ennek nyomán kieső adóbevétel 70-75 milliárd forintra tehető. A szigorúbb határőrizetnek és a gyártók árcsökkentéseinek köszönhetően az idei év első négy hónapjában érzékelhető mértékben nőtt a legális, Magyarországon leadózott és forgalomba hozott dohányáruk eladási volumene. Csakhogy a gyártók ma ismét aggódnak. Akárcsak az élelmiszer-ipari vezetők, a dohányipar illetékesei is attól tartanak, hogy a kormányzati kiigazító csomag adóemelései, illetve az életszínvonalat csökkentő egyéb intézkedései nyomán rövid időn belül újfent erősödni kezd a feketegazdaság.
Erre az aggodalomra az elmúlt évek tapasztalatai alapján minden okuk meg is van, mert a magyar különlegesen árérzékeny nemzet. Ha ez embernek kevesebb a pénze, akkor úgy próbálja ellátni a szükségleteit, hogy, ha tudja, megspórolja a növekvő adót. Ennek hátterében az az elterjedt szemlélet áll, amely szerint az adófizetés elmulasztása nem árt másoknak. Az Ecostat pár évvel ezelőtti felmérése szerint a lakosság körében az így gondolkodók aránya meghaladja a 20 százalékot – a vállalkozásoknak egyenesen a 38 százaléka ért ezzel egyet -, miközben a magánszemélyek egyharmada rendelkezik rendszeres be nem jelentett jövedelemmel. Mindennapos eset az is, hogy számla nélkül olcsóbb a termék vagy szolgáltatás: a lakosság 70 százaléka gyakorta él ezzel a lehetőséggel. A feketegazdaság tehát szerves részévé vált a hétköznapjainknak. Feltérképezni, belelátni vagy visszaszorítani pedig meglehetősen nehéz. Talán most a minimálbér után fizetendő dupla társadalombiztosítási járulék a vállalkozók körében kiugraszthatja a nyulat a bokorból.
Mintegy egymillió ember van ma minimálbéren bejelentve, ez nagyjából a foglalkoztatottak 25 százaléka. Őket regisztráltatni kell az adóhatóságnál, és ez esetben a minimálbér tényleges terheit kell megfizetni, ám nagy valószínűséggel mindez egy kiterjedt adóellenőrzéssel jár együtt. Viszont ha elmarad a regisztráció, akkor a tb-kötelezettség duplája ketyeg. Nos, lehet totózni. Aki nem regisztrál, az vajon simán ki tudja gazdálkodni a dupla járulékot, vagy egyszerűen megszünteti – papíron persze – még a minimálbéres munkaviszonyt is, és a teljes illegalitásba száműzi az alkalmazottait? „Már ott tartunk, hogy nem csupán az alkalmazottakat küldik át a tulajdonosok svarcba, de a cég egész működését is igyekeznek kivonni az adókötelezettség alól. A bevétel egyre kisebb hányada jelenik majd meg a számlatömbökben” – állapítja meg egy, a reálgazdaság szereplőinek magatartását jól ismerő könyvelőcég munkatársa.
VISSZATARTÓ ERŐ. Szinte minden elemzés egyetért abban, hogy az adók és a társadalombiztosítási hozzájárulások emelése a feketegazdaság terjeszkedésének egyik legfőbb oka. Minél nagyobb a különbség a legálisan és az illegálisan megszerezhető jövedelem között, annál nagyobb az illegális szektor vonzereje. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy automatikus lenne a kapcsolat. „Nem igaz, hogy a rejtett vagy feketegazdaságot csupán a magas adóráták idéznék elő. Figyelembe kell venni azt a környezetet, az intézményi hátteret is, amelyben az adókat beszedik” – hangsúlyozza Lackó Mária, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. Sok függhet attól is, hogy a beígért fokozott hatósági ellenőrzésnek mekkora lesz a visszatartó ereje. Kétségtelen, hogy egyszerű technikai eszközökkel – a készpénzforgalom limitjének csökkentésével, vagyis azzal, hogy egyre inkább a banki átutalásokra szorítják rá a kisvállalkozásokat – csökkenteni lehet a feketegazdaságot; ezt célozza a házipénztár megadóztatása is.
Ha nem hatékony a beszedés – például a korrupció miatt -, az a magas rátától függetlenül is a rejtett gazdaság felé tereli az adózókat. A jogállamiság állapota és a feketegazdaság között nagyon szoros a kapcsolat. A korrupció szintje erősen befolyásolja, hogy miként reagálunk az adóváltozásokra. Ha az állam pénzügyei, elszámolásai nem átláthatóak, ha az adófizető nem bízhat a korrekt viselkedésben, akkor az állam sem bízhat abban, hogy a polgárai tisztességesen fizetik az adót.
A Világbanknak egy több mint száz ország tapasztalataiból leszűrt következtetése Magyarország számára is megszívelendő. A nemzetközi pénzügyi szervezet közgazdászai szerint egy-egy nagyobb adóreform – járjon az akár jelentős adócsökkentéssel is – önmagában még kevés ahhoz, hogy a feketegazdaság mérete csökkenjen. Legfeljebb arra lehet elegendő, hogy az stabilizálódjon, és ne növekedjen tovább. Az „árnyékvilágban” jelentős szerepe és fenntartó ereje van a magánszemélyek közötti rugalmas, nem formalizált kapcsolatoknak, a magasabb profitrátának, a már korábban végrehajtott beruházásoknak. Éppen ezek a hatások azok – s nem csak nálunk -, amelyek olyannyira kockázatossá teszik a gazdaság kifehérítésére irányuló reformtörekvéseket.
Egyébiránt arról, hogy a magyar gazdaságnak valójában mekkora is lehet ma a fekete része, nincsenek friss hivatalos információk. A kérdésben leginkább érdekelt gazdasági tárcánál sem tudott senki segíteni a feketegazdaság méretét, a visszaszorításának módját firtató kérdésekre. Külön részleg, osztály, szakértő nem foglakozik a témával, összefoglaló elemzést nem készített a tárca, s ilyet külső szakértőktől sem rendelt meg. „Az adatok roppant régiek. Sajnos úgy tűnik, a magyar államot ez a téma nem érdekli, és nem ad pénzt arra, hogy a feketegazdaság méretével és működésével kapcsolatos kutatásokat, felméréseket el lehessen végezni” – panaszolja Lackó Mária.
Különféle, egymással nem összehasonlítható becslések persze születnek a feketegazdaság méretére vonatkozóan (három karakteres módszertani megközelítésről lásd külön anyagunkat). Egy világbanki kalkuláció például az informális gazdaság Magyarországi súlyát a GNP 25,1 százalékára teszi, aminél azért jóval súlyosabb arányszámok is előfordulnak Európában (lásd a grafikont a 24. oldalon). Vojnits Tamásnak, az OTP Bank elemzési központja vezetőjének is az a meggyőződése, hogy a szürkeszektor nemzetgazdasági méretei elég jól meghatározhatóak a makrogazdasági adatokból. A fogyasztást, a megtakarításokat, a felhalmozást, a hitelállományt, a beruházásokat, a készpénzforgalmat összevetve a hivatalosan bevallott, adózott jövedelmekkel, kiugrik a különbség. Ez alapján a feketegazdaság a bruttó nemzeti jövedelem 10-15 százalékára tehető, azaz mintegy háromezer milliárd forintra. Egy másik összesítésben, a keresetek, bérek alapján „alulról” számolva, azaz aszerint, hogy mennyi jövedelem áramlott ki a gazdaságba, már sokkal kisebb, a GDP 4-5 százalékának megfelelő nagyságrendet kapunk, ami egyezer milliárd forintra rúghat.
NÉZŐPONT KÉRDÉSE. Egy további megközelítés lehet azé az OECD-elemzésé, amely összehasonlítja a befizetendő kötelező tb-járulék nagyságát (ezt a nemzeti számlákban szereplő, a nem-állami szektorban fizetett kereset alapján becsülik meg), valamint a tényleges járulékbevételeket. Minél nagyobb a kettő közötti különbség, annál nagyobb az adott országban a be nem jelentett foglalkoztatás. Ennek alapján Magyarországon 2000-ben 30 százalék volt a differencia; ennél csak egy magasabb rátát találtak, a mexikói 50 százalék feletti járulékkiesést, miközben az elméleti járulékkötelezettségek 100 százaléka befolyt például Csehországban, Szlovákiában, Japánban és Hollandiában. Hasonló számításokat végeztek osztrák kutatók az áfával kapcsolatban, amikor összehasonlították az elméletileg befizetendő adót a ténylegesen befolyttal. A legnagyobb adófizetési hajlandóságot Hollandiában (76,2 százalék), míg a legalacsonyabbat Csehországban (44,7 százalék) találták; Magyarország (57,8 százalék) e tekintetben a középmezőnyben helyezkedik el.
Közelítő kalkulációk
KÉSZPÉNZFORGALMI MEGKÖZELÍTÉS. Abból indul ki, hogy a feketegazdaságban a tranzakciók általában készpénzben zajlanak le, ami többletkeresletet teremt a készpénz iránt. Az illegális gazdaság méretére tehát annak a többletmennyiségnek az alapján lehet következtetni, amely nem magyarázható a gazdaságban legálisan keletkezett jövedelmekkel, az inflációval vagy például a kamatokkal.
PUHA MODELLEZÉSI MÓDSZER. Ez a megközelítés több tényezőt is figyelembe vesz, így például az adórátákat, az állami szabályozás terheit – amit általában az államapparátusban foglalkoztatottak számával mérnek -, az adófizetési hajlandóságot, a legális gazdaságban foglalkoztatottak számát és munkaidejüket, vagy a vendégmunkások számát. E tényezők különböző súllyal szerepelnek a modellben, a legnagyobb általában az adórátáé.
ÁRAMFOGYASZTÁS-FIGYELŐ MODELL. Ennek alapfeltevése az, hogy a háztartási áramfogyasztás egy része kapcsolatban áll a rejtett gazdasággal, az áramfogyasztás növekedése és a regisztrált GDP bővülése közötti eltérésből pedig következtetni lehet a feketegazdaság növekedési ütemének változására is.
