Ki ne gondolkodna el egy olyan ajánlaton, amely a kedvező kamatozású lakáskölcsön mellett azt ígéri, hogy kezdetben a törlesztő részletek is rendkívül alacsonyak lesznek? Mielőtt valamilyen stiklire gondolnánk, érdemes leszögezni: a nagy ötlet nem egy villanypóznára ragasztott papírfecniről származik, hanem maguktól a hitelintézetektől. A konstrukció keretében az adós továbbra is egy bankkal finanszíroztatja meg ingatlanálmát, ám – az átlagos lakáshitelekkel szemben – hónapról hónapra csak kamatot és kezelési költséget fizet a banknak. S hogy mi lesz a tőkerésszel? Ezt az ügyfél egy biztosítási módozat segítségével teremti elő – ráadásul összességében olcsóbban a „mezei” hitelnél.
Mivel a biztosítási díjak értékkövetők – vagyis az inflációhoz igazított tarifák évről évre magasabbak -, a kamattörlesztés és a biztosítási díj együttese (tehát végeredményben az ügyfél havi terhe, kvázi törlesztő részlete) az idő haladtával emelkedik, s 4−6 év múltán beéri egy azonos összegű normál hitel havidíját. Újabb pár év leforgása alatt aztán állva hagyja az utóbbit, s a futamidő végére már jóval magasabb összeget kell leszurkolnia a kombinált terméket választónak, mint annak, aki megelégszik az egyszerű lakáshitellel. Ennek ellenére az rendkívül vonzó, hogy – mondjuk egy kis lakásra felvett 10 millió forintos, 15 éves futamidejű hitel esetében – a futamidő első felében a kombinált megoldással akár a havi rezsiköltséget is megspórolhatja az ember.
Mivel az átlagos magyar adós az orránál távolabb legfeljebb sátoros ünnepeken hajlandó tekinteni, az olcsó hitel akkor is kelendő, ha ezt a tulajdonságát csak pár évig képes megőrizni. Már ha megkapjuk a hitelt – ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az ügylet egyik lába, a biztosítási szerződés megkötése után derül csak ki, hogy a másik nem áll, vagyis az ügyfél hitelképessége nem elégséges a kölcsön kiérdemléséhez. És a valódi a hidegzuhany csak ezután esedékes: a már élő, kizárólag a finanszírozás érdekében kötött biztosítási szerződésről kiderül, hogy hitel hiányában sem lehet kipattanni belőle – az első években egyáltalán nem, vagy csak komoly anyagi áldozat árán lehet kiszállni. Nem véletlen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) nemrég tájékoztatóban próbálta meg felhívni a lehetséges ügyfelek figyelmét az ilyen kombinált hitelek veszélyeire, mi több, részletes, az öszvér konstrukcióra kihegyezett ügyfél-tájékoztatót is beígért.
Melyiket válasszuk?
VEGYES BIZTOSÍTÁS
Mellette: a kockázati és elérési biztosítás kombinációjaként működő konstrukciónál ha a biztosított a tartam lejártakor életben van, akkor a biztosító az akkor érvényes, nyereséggel növelt biztosítási összeget fizeti ki.
Ellene: ha a biztosított a futamidő alatt meghal, a biztosító csak a halál időpontjában érvényes, nyereséggel növelt biztosítási összeget fizeti ki.
UNIT-LINKED BIZTOSÍTÁS
Mellette: a szerződő maga választhatja meg, hogy az általa befizetett díjakat a biztosító milyen megoszlásban csoportosítsa eltérő típusú és kockázatú befektetésekbe.
Ellene: a biztosító nem vállal tőke- és hozamgaranciát a befektetésekre, így előfordulhat, hogy csökken a befektetések értéke.
HELYTÁLLÓ MEGÁLLAPODÁSOK. Az, hogy milyen mértékben van kitéve az ügyfél a veszteségnek, attól függ, pontosan milyen is a választott biztosítás formája. Veszély akkor van, ha a díjakat az ügyfél kockázatára forgatja a biztosító, például a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) termékek esetében (lásd külön anyagunkat). Ezeknél ugyanis semmifajta garancia nincs arra, hogy a futamidő végére összeáll a tőke törlesztésére elegendő summa. Márpedig ilyen esetben a hiányzó részt az adós-biztosítottnak kell előteremtenie.
Más a helyzet, ha a kombináció egyik lába vegyes biztosítás. Ekkor ugyanis a biztosító eleve úgy határozza meg a díjat, hogy a biztosítottnak (netán örököseinek) a futamidő végén ne okozzon gondot a kölcsönvett tőke törlesztése. Itt is gond lehet azonban, mert a kombinált konstrukció például egyáltalán nem díjazza az előtörlesztést. Aki mégis ilyesmire vetemedik, annak számolnia kell azzal, hogy a biztosítási díjat továbbra is az előre rögzített szabályok szerint kell fizetnie. Magyarán a biztosítónál kénytelen parkoltatni a pénzének azt a részét, amelyre az előtörlesztés miatt már nem lesz szükség a tőkerész visszafizetésekor. Azaz a biztosítás lejártáig nem férhet hozzá saját pénzéhez.
Ez főleg akkor okozhat fejfájást, ha valaki időközben új ingatlancélpont finanszírozásába vágna bele – igaz, a szerződés módosításával elméletileg az új kölcsönhöz is hozzá lehet kapcsolni az eredeti biztosítást. Erre utal, hogy több hazai banknál is lehetőség van arra: a kombinált konstrukcióba már meglévő biztosítását vonja be az ügyfél, amennyiben vállalja, hogy a kifizetést a hitel tőkerészének törlesztésére használja fel. Mivel azonban a szerződés mindennemű módosítása költség a biztosító számára, azt az ügyféllel fogja megfizettetni. Ezért aztán az adósnak kétszer is érdemes meggondolnia, belevág-e a kalandba.
Józan ítélőképesség híján könnyen futhatunk olyan pénzügyi tanácsadó karjaiba, aki a számára legnagyobb jutalékot ígérő konstrukciót sózza a nyakunkba. De az ismertetők, hirdetések – a termék minél jobb eladhatósága érdekében – is általában csak a kedvező vonásokra térnek ki, az esetleges problémákról, a negatív következmények kockázatairól nem tájékoztatnak megfelelően.
