Napról napra keményebb világra ébred mostanában a Royal Dutch Shell, az ExxonMobil és az Oroszországban megkapaszkodni igyekvő többi külföldi olajtársaság. A kilencvenes évek közepén az orosz gazdaság igen rossz állapotban volt. Ennek következtében a Kreml könnyű kézzel osztogatott előnyös szerződéseket mindazoknak a nagy nyugati olajcégeknek, amelyek azt ígérték, hogy saját tőkéjük és technológiájuk felhasználásával új területekre – azon belül is különösen a Szahalin körüli zord, jeges vizekre – kiterjesztik a kőolaj- és földgázkitermelést. Ma viszont a rekordnagyságú olajbevételek hatására Oroszország tele van önbizalommal, és persze pénzzel, s nem is riad vissza attól, hogy kimutassa az erejét. Vlagyimir Putyin elnök kormánya ma már sokkal kevésbé barátságos a nagy nemzetközi olajtársaságokkal.
Shell fúrótorony Szahalinnál. Fagyossá vált a viszony.
Az oroszok úgy érzik, privilegizált helyzetbe hozták a külföldi vállalatokat” – mondja egy ágazati forrás. Legutóbb szeptember 18-án mutatkozott meg ez, amikor az orosz természeti erőforrások minisztériuma visszavonta a környezetvédelmi engedélyt a Szahalin II. kőolaj- és földgázprojektre. A 20 milliárd dolláros beruházást az 55 százalékban a Shell tulajdonában lévő Sakhalin Energy vegyes vállalat indította el, ám hiába építették ki mára a kitermeléshez kapcsolódó infrastruktúra 75 százalékát, a minisztérium döntése nyomán akár le is állhatnak a munkálatok. „Oroszország és más nagy kőolajtermelők ma mindenről azt gondolják, hogy újratárgyalható” – állapítja meg Julia Nanay, a washingtoni székhelyű PFC Energy orosz piaci szakértője.
Az olajcégek kényes helyzetben vannak. Jókora kockázatokat vállaltak a biztosnak látszó és szép megtérüléssel kecsegtető üzletekért, s most nem óhajtanak meghátrálni. Meglehet azonban, hogy nem marad más választásuk, ha továbbra is labdába akarnak rúgni a világ ma már első számú kőolaj-kitermelő országában. „Hosszabb távon a piac arra fogja kényszeríteni a globális energetikai cégeket, hogy új üzleti modellt találjanak ki oroszországi befektetéseikhez” – vélekedik Andrew Somers, a moszkvai Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke.
ERŐPOZÍCIÓ. A kibontakozó küzdelem tétje az, ki hátrál meg előbb. A nyugati társaságok igyekeznek kitartani, az orosz hatóságok pedig azt tesztelik, hogy meddig mehetnek el a befektetők bosszantásában. Az oroszok jelenleg az erő pozíciójából tárgyalnak, hiszen felveti őket a pénz: a kőolaj- és földgázbevételek az idén várhatóan elérik a 170 milliárd dollárt. Ráadásul a helyi vállalatok, élükön a Gazprom gázipari óriással, uralni akarnak mindent, ami új és izgalmas az energetikában, különösen a cseppfolyósított földgáz (LNG) előállítását. A Szahalin II. Oroszország első LNG-projektje, s ha beindul, előreláthatólag a világpiaci kereslet 7,5 százalékát fogja biztosítani. „A Gazprom be akar szállni, el akarja tanulni az LNG-gyártást, és egyúttal export-monopóliumát is fenn akarja tartani” – mondja Ronald Smith, a moszkvai Alfa Bank kutatási részlegének igazgatója.
A környezetvédők kifogásai, s azok között is az az aggály, miszerint a vezetékek veszélyeztethetik a lazacban gazdag folyókat, megalapozottak, van tehát igazság a projekt leállítását indokló érvelésben. Ágazati bennfentesek azonban lehetségesnek tartják, hogy a kormány azért nyitott környezetvédelmi frontot a Shell céggel szemben, mert így akar más vonatkozásban engedményt kicsikarni a vállalattól. A konfliktus tavaly éleződött ki, amikor a Shell bejelentette, hogy a projekt az eredetileg tervezett 10 milliárd helyett 20 milliárd dollárba kerül. Ez nagyrészt az orosz büdzsét terheli, mivel az 1994-es megállapodás értelmében a Sakhalin Energynek csak a feltárási költségek megtérülése után kell elkezdenie megosztani a bevételeket az állammal, és az orosz részesedés akkortól is csak bizonyos nyereségcélok elérésének függvényében emelkedik fokozatosan 10-ről 70 százalékra. A költségek körüli vita bonyolítja azokat a tárgyalásokat is, amelyeket a Shell a Gazprommal folytat egy csereügyletről: az orosz cég egy szibériai földgázmező 50 százalékáért cserébe 25 százalékos tulajdont kapna a Szahalin II-ben. Elemzők szerint megtörténhet, hogy a Shell kénytelen lesz lenyelni a többletköltség egy részét, és egyben kedvezőbb feltételeket ajánlani a Gazpromnak.
Szahalinon amúgy korántsem csupán a Shellnek vannak gondjai. Az ExxonMobil ki akarja bővíteni Szahalin I-es kitermelési koncessziójának hatókörét, mert a mező túlterjed annak jelenlegi határain. Az oroszok azonban nem mennek bele ebbe. A társaság szerint a megállapodás értelmében a kiterjesztésnek automatikusnak kellene lennie, s ha Moszkva nem tartja tiszteletben a szerződést, az ronthatja a külföldi befektetők bizalmát az ország iránt.
Az ExxonMobil annyiban talán jobb helyzetben van a Shellnél, hogy sem költségtúllépésbe nem futott bele, sem mással nem haragította magára a Kremlt. Mindazonáltal amíg az olaj drága, a nacionalizmus pedig erős marad, a nyugati olajtársaságok nemigen számíthatnak vendégszerető bánásmódra Oroszországban.
