Megbocsátani tudok, de feledni nem! – dohogott magában Andrzej Lepper, az Önvédelem (Samoobrona) elnevezésű baloldali populista lengyel párt vezére, mielőtt október 16-án aláírta az új koalíciós szerződést régi-új partnereivel, a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párttal, illetve a radikális jobboldalt képviselő Lengyel Családok Ligájával (LPR). Pedig az elmúlt hónapokban jócskán eldurvult a hangnem közte és Jaroslaw Kaczynski miniszterelnök között. Olyannyira, hogy a tervezett költségvetés kiadáscsökkentést tükröző sarokszámai, illetve a lengyel csapatok Afganisztánba küldése kapcsán kialakult szócsatáikban szinte mindennaposakká váltak a „fajankó” és az „ökör” jelzők. A nézetkülönbség végül oda vezetett, hogy szeptember közepén felbomlott az egyébként is inkoherensnek tartott koalíció. Azaz a varsói kormánykörökben ma bőven volna mit elfeledni.
Jaroslaw Kaczynski kormányfõ. Kézben tartotta a koalíciót.Fotó: Reuters, Katarina Stoltz
ESTVÉRI SEGÍTSÉG. Igaz, miként azt a koalíciós szerződés újraszentesítése is mutatja, a személyes sértéseket hamar félretették az érintettek. Győzött a reálpolitika. Pontosabban a jól felfogott önérdek, hiszen a PiS és két kisebb koalíciós partnere a sebtében újrakötött friggyel elérte, hogy elhárult a fejük fölül az előrehozott választásoknak – s azzal együtt a hatalom elvesztésének – a veszélye.
A hárompárti varsói koalíciót eleve a kényszer szülte. A PiS viszonylag magabiztosan nyerte ugyan a 2005-ös parlamenti választásokat, szalonképes partnert azonban nem talált magának, miután az előző kormányzati ciklus alatt felmorzsolódott baloldallal, illetve az – azóta a legnagyobb ellenféllé vált, a koalíció most szeptemberi szétesése után az előrehozott választásokat is a legélénkebben sürgető – konzervatív liberális Polgári Platformmal (PO) eleve kizárt minden együttműködést. Maradt a két radikális kispárt, a populista Andrzej Lepper vezette baloldali Samoobrona és az ultraklerikális Roman Giertych fémjelezte ókonzervatív LPR bevonása a kormányzásba. A kormányfő és egyben PiS-vezér Jaroslaw Kaczynski szerencséjére ikertestvére, Lech Kaczynski nem más, mint a köztársaság elnöke. Utóbbi segítségére ugyanis nagy szükség volt az elmúlt napokban ahhoz, hogy a miniszterelnök a koalíciós szakítás és az újbóli egymás keblére borulás közepette is megtarthassa a hatalmat. Fivére kérésére Lech Kaczynski előbb szentesítette Lepper menesztését a kormányból, majd az első szóra újra beiktatta őt a miniszterelnök-helyettesi posztra.
A gazdasági stabilitás mutatói
MASSZÍV NÖVEKEDÉS. A 3,2 százalékos tavalyi GDP-bővülés után 2006-ban az előrejelzések szerint 4,5 százalékkal nő a lengyel GDP, míg 2007-ben még ennél is nagyobb ütemet, 4,6 százalékot várnak.
ALACSONY INFLÁCIÓ. A Varsó által Brüsszelben 2006. január 19-én benyújtott legfrissebb konvergencia-program a 2005-ös 2,2 százalék után 2006-ban 1,5 százalékos, 2007-ben 2,2 százalékos, 2008-ban pedig 2,5 százalékos éves inflációs rátát vetít előre.
ELFOGADGHATÓ HIÁNY. A 2004-ben még 3,9 százalékos GDP-arányos államháztartási deficit a nyugdíjpénztári korrekció figyelembevétele mellett 2005-ben 2,5 százalékon állt, s várhatóan 2006-ban sem haladja majd meg a GDP 2,6 százalékát.
Többség van, stabilitás azonban – hála az ezerfelé húzó koalíciónak – továbbra sincs. Bármely komolyabb belpolitikai ügy újra felboríthatja a koalíciót. Ráadásul a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lengyelek többsége már nem hisz a PiS által meghirdetett „IV. Köztársaságban”, azaz abban, hogy a párt képes valóra váltani az ígéretét, azaz „tisztességesebb, igazságosabb és emberközelibb” rendszert alakít ki. Az egy évvel ezelőtti választásokon elért 34 százalékkal szemben egy előrehozott voksoláson ma a Polgári Platform aratna ugyanilyen arányú győzelmet, míg a Pis 25 százalékot, a Samoobrona 6, a szociáldemokraták pedig 5 százalékot kapnának. A Lengyel Családok Ligája be sem kerülne a parlamentbe, ahogyan a Lengyel Parasztpárt sem. A novemberben esedékes önkormányzati választások várhatóan csak ráerősítenek majd ezekre a közvélemény-kutatási eredményekre.
NEM TÁGÍT A TŐKE. Varsó szerencséje, hogy a gazdaság alapjai a politikai zűrzavar ellenére is stabilak (lásd külön írásunkat). A koalíció „áldatlan” tevékenysége egyelőre csupán a privatizáció folyamatának megakasztásában érhető tetten. A külföldi befektetések ügynöksége, azaz a PAIIZ a minap már arról adott számot, hogy míg 2004-ben több mint 10 milliárd zloty (2,6 milliárd euró) privatizációs bevétel érkezett az országba, 2005-re ez az érték 2,7 milliárd zlotyra (700 millió euró) csökkent, ám a 2006-os eredmények még ennél is gyatrábbak: alig érik el a 400 millió zloty-t (104 millió euró). A megtisztulás jegyében emellett a nemzeti radikális koalíció vizsgálóbizottságot állított fel az elmúlt évek privatizációinak vizsgálatára. Más kérdés, hogy a külföldi tőkét mindez nem tartja vissza a befektetési lehetőségek kiaknázásától – miként a jelek szerint a lengyel „sokkterápia atyjaként” ismert, köztudottan liberális gazdaságpolitikai nézeteket valló Leszek Balcerowicz jegybankelnök ellen a két kisebbik koalíciós párt által indított támadások sem -, annak formája azonban áttolódott a zöldmezős beruházásokra. A World Investment Report legutóbbi jelentése szerint tavaly 7,7 milliárd dollár érkezett ilyen formában Lengyelországba. A régió legnagyobb országa számára azonban nem megnyugtató, hogy immár abszolút értékben is csak második legvonzóbb célpont a jelenlegi favorit Csehország után.
