– Tovább távolodtunk a világ élvonalától, legalábbis a Világgazdasági Fórum független nemzetközi szervezet közelmúltban megjelent versenyképességi listája szerint. Ön is így látja?
– Valóban vesztettünk hat helyet a különféle mutatók alapján összeállított lista szerint. A 41. hely azt jelzi, hogy hiába vagyunk regionális összehasonlításban is kiemelkedően jók például az innovációban, a költségvetés helyzetét illetően harmadik világbeli országok is megelőznek minket. Nem is ismerek olyan pénzügyi vagy reálgazdasági elemzőt, aki ne a makroszintű stabilizáció fontosságát hangsúlyozná. Erről szól a konvergencia-program, az egyetlen járható út, amely mellett már az Európai Unió és a befektetők is felsorakoztak. Nagyon világossá és egyértelművé kell tenni, hogy Magyarország megbízható és kiszámítható, s nincs olyan forgatókönyv, amely letéríthetné az országot a konvergencia-program útjáról.
– Mi a végrehajtás ellenőrzésének az első komoly dátuma? A jövő évi költségvetés? A január végi számok az idei folyamatokról? Az EU-nak jövő tavasszal benyújtandó beszámoló?
„A felelõsség és a kivezetõ út részletkérdéseiben biztos, hogy nem tudunk megállapodni az ellenzékkel, de legalább kifelé képviseljük közösen az értékeinket.”
Fotó: Szigeti Tamás
– Folyamatos mérésre van szükség, és ez is történik. Már a negyedik negyedévben látjuk, hogy a szeptember elsejétől életbe lépett jövedelempolitikai változásoknak milyen költségvetési kihatásai lesznek. Ekkorra megmutatkozik az is, hogy a jövő évi költségvetés sarokszámai összhangban vannak a konvergencia-programmal.
– A gazdaság elmúlt néhány havi teljesítménye alapján tarthatók-e a 2006-os hiányra vonatkozó előirányzatok? A program nyári összeállítása óta nem érzékelhető-e máris a gazdasági növekedés lassulása, a foglalkoztatottság romlása?
– Van egy, a kormány és az EU által elfogadott terv, amely megnyit sok ezer milliárd forintnyi fejlesztési forrást is. Nagyon rosszat tennénk, ha most azon kezdenénk el gondolkodni, hogy milyen más módon lehetne csinálni. Az igazi kockázat nem a program esetleges tökéletlenségében rejlik, hanem a végrehajtásban. Egyébként mi is lassulásra számítunk, ám viták vannak azzal kapcsolatban, hogy tényleg 2 százalékra esne-e vissza a GDP növekedési üteme. Én inkább 3 százalékot várok. Az export továbbra is gyorsabban nő, mint az import, tehát tovább nyílik az olló a kivitel javára. Az ipari termelés 10 százalék körüli ütemben bővül, s továbbra is nagyon pozitívnak ítélem meg a tendenciát a magasabb hozzáadott értéket előállító ágazatok teljesítményében. Kedvező előjelek mutatkoznak azzal kapcsolatban, hogy az infrastruktúra fejlesztése maga után vonja a beruházások, befektetések gyarapodását. A külföldi működő tőke változatlan beáramlása pedig nem adóssággeneráló finanszírozás formájában járul hozzá az ország gazdasági növekedéséhez.
– A minap Ön arról nyilatkozott, hogy egy nagy külföldi befektető elállt magyarországi beruházásától. Nem tart attól, hogy mások is követik majd?
– Az elmúlt hetek eseményei következtében Magyarország nemzetközi tekintélyét súlyos csapás érte. Az 1956-os forradalom nemzetközi megjelenítésével és a magyar gazdaság teljesítményével kapcsolatos üzeneteinket teljesen felülírták az MTV ostromáról, az égő autókról szóló híradások, valamint az a hangulat, hogy bekövetkezhet más forgatókönyv is, mint a stabilitási program végrehajtása. A gazdaság szereplőinek, a befektetőknek jó az alkalmazkodóképessége, a bizonytalanságot azonban nem tűrik. Sajnos vannak olyan ágazatok, ahol az invesztorok hiába látják, hogy a belpolitikai probléma megoldódik, egész egyszerűen nincs arra két-három hónapjuk, hogy várjanak az adott beruházási döntéssel. Ilyen ágazat például az informatika vagy a magas hozzáadott értéket előállító, innovatív technológiákat alkalmazó ágazatok többsége.
– Pont ezek lennének a befektetés-ösztönzési stratégia kiemelt szektorai.
– Valóban, az elektronika, az autóipar, a logisztika, az információtechnológia, a turizmus számít a legfontosabb területeknek. Magyarországnak fel kell hagynia azzal, hogy az alacsony hozzáadott értékű, tipikusan összeszerelő jellegű tevékenységeket behozza – ezekben nem vagyunk versenyképesek. Nekünk most arra kell koncentrálnunk, hogy egyrészt felhívjuk a befektetők figyelmét: a pénteki bizalmi szavazással lezárult egy szakasz, s megvan a kormánynak a biztos mandátuma. Másrészt azt hangsúlyozzuk, hogy a kiváló infrastruktúra, a jó minőségű munkaerő, a magas termelékenység továbbra is versenyelőnyt jelentenek. Az előnyök nem vesztek el, nem tartós betegségről, csak átmeneti rosszullétről van szó. Összesen 110 befektetési projektet kezel jelenleg is a minisztérium, több mint 1600 milliárd forintnyi befektetési lehetőséggel, amely Közép- és Kelet-Európában keresi a helyét, s 30-35 ezer, áttételesen 100 ezer munkahelyről van szó. Pontos adatokat az üzleti titkok miatt nem tudok mondani, de elhatároztam, hogy készítek egy összefoglalót, s titoktartási nyilatkozat ellenében a parlamenti képviselők beletekinthetnek ebbe, hogy lássák, mi forog kockán. Péntekkel egy hosszú, háromnegyed éves szakasz lezárult, s a versengés után a kooperáció időszakának kell következnie. Ezért is kezdeményeztem a gazdasági bizottság hétfői ülésén, hogy jöjjön létre egy olyan ötpárti nyilatkozat, amely néhány alapvető kérdésben közös utat jelöl ki. Ide tartozik a befektetések biztonsága, a politikai és a gazdasági stabilitáshoz fűződő érdekek megjelenítése, valamint annak kinyilvánítása, hogy a politikai pártok érdekeltek a vállalkozások munkahelyteremtésében, s a kis- és középvállalkozások lehetőséghez juttatásában. A felelősség és a kivezető út részletkérdéseiben biztos, hogy nem tudunk megállapodni az ellenzékkel, de legalább kifelé képviseljük közösen az értékeinket. Ne feledkezzünk el róla, hogy a magyar kis és közepes cégek számára az egyik legnagyobb piac a külföldi befektetők itteni megjelenése. Kimutatásaink szerint egy külföldi befektető által közvetlenül létrehozott munkahely – statisztikailag – két és fél további munkahelyet teremt. Kezdeményeztem a Befektetői Tanács összehívását is, ahol a legnagyobb reálgazdasági befektetők vannak jelen, hogy sugalmazzák anyavállalataiknak is az itt megtermelt jövedelmek újbóli magyarországi beruházását. Erről akarom az elkövetkező hónapokban személyesen is meggyőzni a legfontosabb célországok üzleti köreit.
– Ön politikai nyilatkozatot kezdeményezett, az ellenzék viszont nemzeti kerekasztalok felállításában gondolkodik. Ennek azonban előfeltétele, hogy a jelenlegi kormány távozzon a hivatalából. Miközben az üzleti világ is megegyezést sürget, nem inkább egy politikai patthelyzet felé menetelünk?
– A politikai patthelyzet már elő is állt. Ma a gazdaságpolitika is a mély politikai megosztottság csapdájában vergődik. Úgy vélem, 16 évvel a rendszerváltás után be kell látnunk, hogy a politika rendszerváltástól kezdődő íve valamikor a kilencvenes évek vége felé megtört, s onnan lefelé száll. A gazdasági szakembereknek a gazdaságpolitika alakításában nagyobb szerepük van ma, mint korábban. Általában pedig az értelmiségnek a társadalompolitika alakításában új feladata van. Hívhatjuk ezt nemzeti kerekasztalnak, vagy konzultációnak, hívhatjuk Versenyképességi Tanácsnak is, amelyet szintén szeretnék összehívni. Igenis van szerepe annak, hogy a gazdaság szereplőivel intenzív párbeszédet folytassunk.
– Ebben a megszólalók bizonyára továbbra is felpanaszolják majd, hogy a konvergencia-program szerint a következő két évben az állami újraelosztás mértéke – az adóemelések miatt – nem csökken. Mennyiben tartja ezt összeegyeztethetőnek az állam szerepének csökkenését hirdető liberális gazdaságfilozófiával?
– A program célja a stabilitás elérése. Ugyanakkor az SZDSZ szerint, és személyes álláspontom szerint is, adóreformra van szükség. Az adórendszert úgy kell összerakni, hogy az a teljes beszedett adótömeget ne csökkentse. Vegyük ki a rendszerből az igazságtalan adófajtákat, így például az iparűzési adót. Csökkentsük az élőmunka terhelését, s ezzel szemben vezessünk be vagyoni típusú adókat. Ezzel szélesíthető az adózás bázisa, jól mérhető és jól beszedhető adók alakulnak ki. Továbbra is egykulcsos adó bevezetését szorgalmazzuk 2009-től, 20 százalék körüli centrummal. Az SZDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy még ebben a ciklusban kerüljön sor átfogó adóreformra.
