Levelezőbomba

Elérte a felsőoktatást is a takarékoskodási hullám: a kormány úgy határozott, hogy 2007-ben csökkenti az állami finanszírozásban részesülő egyetemi és főiskolai hallgatók számát. A meghatározott keret, 56 ezer fő 10 százaléka tanulhat az állam pénzén részidős képzésben (azaz esti és levelező tagozaton) – 7600-ról csökken így 5600 főre a keret. Többen versenyeznek tehát a nem fizetős helyekért – s aki erről lecsúszik, a tanulás mellett végzett munkából nem csak a megélhetéséről, hanem az egyre borsosabb tandíjról is kénytelen gondoskodni.

Esti iskola anno. Hiányos levezetés. Fotó: MTI

KIMARADÓK. Könnyű kiszámolni, milyen eséllyel képes egy pályakezdő fiatal annyit keresni, hogy mondjuk több száz kilométerre a szülőfalujától, albérletből maga finanszírozza a tanulmányait. Ráadásul az utóbbi években a levelezős képzést erősen közelítették a nappali kurzusokhoz – a hallgatóknak hétköznap, munkaidőben kötelező órákra kell bejárniuk, ilyen feltételekhez pedig kevés munkahely képes és tud alkalmazkodni. Forray R. Katalin oktatáskutató, szociológus, a Pécsi Tudományegyetem romológia tanszékének tanára (a romológia a humán tudományok cigánysággal kapcsolatos kutatási eredményeit integrálja az egyetemi oktatásba) gyakran találkozik olyan hallgatóval, aki azért marad ki az egyetemről, mert képtelen a költségtérítést kifizetni.

„A különbség nem olyan eget rengető, hogy alapvetően befolyásolná a hallgatói létszám alakulását” – vélekedik ugyanakkor az állami finanszírozásban részesülő részképzősök keretszámának csökkentéséről Gábor Kálmán szociológus, a Felsőoktatási Kutatóintézet munkatársa. Sokkal nagyobb problémának tartja, hogy a fiatalság eleve egyenlőtlen mértékben fér hozzá a tanulás lehetőségéhez. Az állami finanszírozású képzéshez többségében azok a hallgatók jutnak hozzá, akiknek a családja éveken keresztül képes volt biztosítani számukra, hogy a legjobb oktatási intézményekben átlagon felüli színvonalú képzésben vegyenek részt, fizették számukra a különórákat, nyelvoktatást, esetleg külföldi tanulmányi utat. Tehát akik eleve jobb helyzetben vannak. Az így szerzett előnnyel szemben a szegényebb családok gyermekei behozhatatlan hátránnyal indulnak.

Ráadásul az juthat kollégiumi férőhelyhez, szociális támogatáshoz, aki az állami finanszírozású képzés előnyeit élvezi. Önköltséges alapon tanulni sokak számára – még ha az egész család összefog is, hogy segítsen – szinte megvalósíthatatlan álom lett. Az alsóbb osztályok többnyire csak pénzen tudják megvásárolni gyermekeiknek az oktatást, ami gyakran aránytalanul nagy terhet ró rájuk. „Nemzetközi összehasonlító kutatások azt mutatják: a magyar oktatási rendszer erősíti fel leginkább az amúgy is markáns társadalmi különbségeket” – ismerteti a jelenlegi hazai iskolarendszer legfájóbb sajátosságát Gábor Kálmán.

A finanszírozási rendszer átalakulása kapcsán ugyan elhangzottak olyan nyilatkozatok, miszerint a felsőoktatási részhozzájárulás (fer) bevezetésével egy időben az oktatási kormányzat megváltoztatja az állami és szociális juttatások rendszerét, s a befolyó összeget az esélyek kiegyenlítésére fordítják, ám egyelőre csak szándéknyilatkozatokat lehetett hallani. A valóság ennél összetettebb. Az esélyegyenlőtlenség ugyanis a középiskolai oktatásban termelődik újjá időről időre. Bizonyos alsóbb társadalmi rétegekből szinte lehetetlenség tanulás útján kitörni. „A hazai társadalom közömbös ezzel a problémával szemben” – nyomatékosítja Gábor Kálmán. Mint mondja, ha a pedagógusok óraszámát emelik, akkor megmozdul az ország, de senki nem foglalkozik azzal, hogy gyakorlatilag nem működnek felzárkóztató, esélyteremtő programok az oktatásban. „Holott ez valóban drámai következményekkel jár.”

KERETKÉRDÉS. Az egyetemi és főiskolai berkekben inkább az olyan híresztelések bolygatják a kedélyeket, hogy a felsőoktatási intézmények keretszámának meghatározásakor a felvehető költségtérítéses hallgatók számát is megszabná a kormány, mégpedig jókora csökkentést követelve. Bakos Károly, az oktatási tárca felsőoktatással foglalkozó munkatársa szerint ez eddig is így volt. A felsőoktatási törvény ugyanis előírja, hogy meg kell határozni minden intézmény kapacitását, s ezzel együtt adja ki a működési engedélyt a Felsőoktatási Regisztrációs Központ. Ha a tanintézet bővíti a kapacitását, akkor kérhet engedélyt további hallgatók felvételére. Más kérdés, hogy milyen feltételekkel kaphat.

Egyelőre többféle hír kering a felsőoktatási állami támogatási keretszámokkal kapcsolatban – nem csak az intézményekben, hanem a médiában is. A Magyar Hírlap cikke szerint a Draskovics Tibor vezette Államreform Bizottság egyik, nem nyilvános tervezetében kifejezetten a részidős képzés állami támogatásának megszüntetése szerepel – ezt az információt a kormányszóvivői iroda lapunk kérdésére cáfolta. „Félreértésről lehet szó” – hangzott a válasz.

Mi akkor tehát a végső cél? Mennyit spórol a költségvetés azon, hogy jövőre mintegy 2 ezer fővel kevesebben tanulhatnak állami finanszírozással a felsőoktatásban esti és levelező szakon? Senki nem tudja, mert ilyen számítás nem készült – tudta meg lapunk a szaktárca sajtóosztályától.