Ki tudja, akkor is ilyen sikert fut-e be a Harry Potter-sorozat, ha az első kötet az író teljes nevével jelenik meg. A Boomsbury kiadó marketingesei azonban attól tartottak, a kisfiúk nem fognak elolvasni egy könyvet, amelyet nő írt. Így J. K. Rowlingként nevezték meg az írónőt az első kiadáson. Azóta az alkotó neméről lehullott a lepel, ő maga pedig milliomos lett.
Számít-e a szerző neme? A „női irodalom” szócska nem cseng jól hazánkban. Tóth Krisztina például megsértődik, ha „költőnőnek” titulálják. „A szerző neme nem esztétikai kategória. A nőirodalom emlegetés azt sugallja: a nők, ha szerzők, ehhez folyton viszonyulniuk kell, mintha ez probléma lenne. Esterházy Pétert vagy Nádas Pétert sem faggatják arról, hogy élik meg, hogy ők férfiak, és hogyan tudják az írást összeegyeztetni a hétköznapokkal” – fakad ki. Habár Tóth Krisztina verseiben és írásaiban foglalkozik a szexualitás, szülés, gyereknevelés „nőinek” tartott témáival, szerinte ezek éppúgy érintik a férfiakat is.
Ellentétes véleményen van Forgács Zsuzsa, aki számára nem degradáló, ha „írónőnek” nevezik. „Elsőnek nőként definiálom magam, és csak sokadiknak emberként. Igenis létezik eltérő női tapasztalat, és ez a látásmód az irodalomban még közel sem jelent meg ugyanolyan mértékben, mint a férfi” – vallja.
„A mai magyar irodalomkritikában még nagy az ellenkezés a női szempont befogadása ellen. A feminizmus szinte szitokszó, amitől mindenkinek illik elhatárolódnia” – jegyzi meg Bán Zsófia irodalomtörténész. A magyar irodalomban még mindig elterjedt a „nem számít a szerző neme, csak a mű minősége” hozzáállás. Igen ám, de ki dönti el, hogy mi a jó? A műveket az irodalmi nyilvánosság a hagyományok, a bevett ízlésminták és a kánon, az elismert és jónak tartott szerzők Pantheonja alapján értékeli. Ha a férfiak által diktált hagyománytól eltérő hangon szólalnak meg a női szerzők, akkor az irodalomkritika és -tudomány nehezebben fogja őket elismerni. Magyarországon a felvilágosodás óta a hazával és nemzettel foglalkozó művek diktálják a kánont, márpedig ezek elég „férfias” témák. A másik ok, hogy a nők inkább olyan szubjektív műfajokban alkotnak, mint napló, levelek, memoár, emlékiratok, s ezeket a magyar irodalomban kevésbé veszik komolyan. A kánonba bevett női szerzők pedig sokszor „férfi módra” írtak, példa erre a mindig is elismert Nemes Nagy Ágnes univerzális tartalmakról szóló intellektuális lírája. De a világirodalom is azért fogadta be a hagyományos, zárt regénystruktúrát felbontó, áradó elbeszélésű Virgina Woolfot, mert ez éppen egybeesett a modernista irodalom elvárásaival.
 |
|
|
Tóth Krisztina szerint a szerzõ neme nem esztétikai kategória. „A nõirodalom emlegetés azt sugallja: a nõk, ha szerzõk, ehhez folyton viszonyulniuk kell, mintha ez probléma lenne.”
Fotó: Bulla Bea |
|
|
De az sem lehet véletlen, hogy időnként a férfiak is női köntösbe bújva írnak. Őszinte érdeklődéssel hallgatta például Esterházy Péter a szexuális részleteket is tudni vélő pletykákat arról, hogy Csokonai Lilinek, a Tizenhét hattyúk szerzőjének melyik szerkesztővel van viszonya. Pár hét után aztán kiderült, hogy a barokk nyelven írt női élettörténet alkotója valójában maga Esterházy. Korábban a női szerzők, mint George Sand, azért írtak férfi álnéven, hogy „komolyan vegyék” őket. A modern irodalomban inkább a szerepjátékot szolgálja, ha férfi szerző bújik női álnév mögé. S persze, a fogadtatást is befolyásolja, hogy a már 1987-ben is elismert Esterházy, avagy egy sosem hallott dilettáns neve díszeleg a borítón. „Meglepett, hogy volt, aki zokon vette ezt a rejtőzködést vagy játékot” – kommentálja az író. Három évvel később Parti Nagy Lajos nem akarta ugyanezt a játékot eljátszani, ám a Jelenkor folyóirat szerkesztője ragaszkodott hozzá, hogy Sárbogárdi Jolán álnéven jelenjen meg A test angyala című stílusbravúrokkal teli giccsregény-paródia. Itt már öt nap alatt kipattant a titok. „Több férfi alakmás szerepel a műveimben, mint női, a lányregény fölé egyszerűen egy dilettáns nő neve kívánkozott” – magyarázza a szerző. Egy nem létező magyar női irodalmi hagyomány létrehozása volt viszont a célja Weöres Sándornak Psyché, a XVIII. századi költőnő élettörténetének és életművének megalkotásával. „A nő oldottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés, tenyészet, enyészet: a férfi zártan, határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli” – vallotta az eltérő látásmódokról Weöres A teljesség felé című művében. Ő amúgy is sokat tett a magyar kánon kitágításáért: Három veréb hat szemmel címmel közreadott egy válogatást a magyar költészet elfeledett alkotásaiból, amelyek szerzői közt számos nő is található.
MÁRTONFFY ZSUZSA
|
János vitéztől Nemecsekig
Idézze fel iskolai kötelező olvasmányait, aki kételkedik a magyar irodalmi kánon férfiközpontúságában! A kisiskolásoknak ma is olyan könyveket kell olvasniuk, amelyekben főleg vagy kizárólag fiúk, férfiak szerepelnek, valamely „férfias” tevékenység közben – megvédik a hazát, az egri várat vagy a grundot, Matula bácsival kószálnak a berekben. A hazafias témát gyerekléptékben modellező Pál utcai fiúkban például egyetlen lányhős sem szerepel – tehát egy ötödikes lánytól azt várják el a tantervírók, hogy a fiú szereplőkkel azonosuljon. Ez érdekesen csapódik le az olvasáskutatási vizsgálatokban: míg a 13 éves fiúk a rájuk nagy hatást tevő irodalmi hősök között csak férfiakat említenek, a lányok fele-fele arányban férfi és női regényhősöket. A lányok a hősnőket főleg a szabadidejükben olvasott, kortárs angolszász lányregényekből ismerik, azonban a fiúk – Harry Potteren kívül – jóformán csak a kötelező olvasmányok szereplőit: Toldi Miklóst, Nemecseket, János vitézt nevezik meg.
„A klasszikus hősök visszaidézése valószínűleg a semmit nem olvasásnak a tünete” – jegyzi meg Nagy Attila, az Országos Széchenyi Könyvtár olvasáskutatója. A nők felnőve is többet, mást és másként olvasnak, mint a férfiak. „A férfiak olvasmányszerkezetében erősebb a nem-szépirodalmi művek, az ismeretterjesztő és szakkönyvek aránya. A nők több szépirodalmat olvasnak, és ezen belül több női szerzőtől. Az iróniára, humorra inkább a férfiak vevők” – összegez Nagy Attila. A sokat olvasók nagyobb része nő: a nők 19, a férfiak 13 százaléka fogyaszt el havonta legalább egy könyvet. Egyébként az egész lakosság egyre kevesebb időt fordít olvasásra. |
|
|
|
|
Költészet
• Kód előttem, kód utánam
Azokat, akiket Tóth Krisztina költészetében a bekormozott üvegek, a színes lencsék visszfényei, a nőiesen ívelt lépcsőházi korlátok egzaltált ívei és a karácsonyfadíszeken visszatükröződő látványok fogták meg, bizonyára meglepődnek majd, amikor bélférges gyerekről, hajléktalanokról és altesti megfigyelésekről értekezik. Bár minden novellát „vonalas” alcímmel ellátni erőltetett gesztusnak tűnik, ez a kötet legnagyobb hibája. Legnagyobb erénye viszont, hogy felváltja a saját maga által teremtett érzelmes tónust, a finom színes-szagos látványelemek lencséjébe sűrített költészetet. Tóth nyelvi hálójából kipotyogtak a varródoboz csillogó gyöngyei, helyettük belépett a hetvenes-nyolcvanas évek pontos korrajza, élethűen rekonstruált díszletezése, de ami a legfontosabb: kiteljesedett az erős életrajzi elemekkel kísért zavarba ejtő feltárulkozás. Ezek a traumatikus élményekből építkező, dísztelen szövegek általában nélkülözik a szépelgést, a hatásuk az őszinteségükben van. Jórészt minden az, ami: a halál, az halál, nem őszi elmúlás, miként a bűz is bűz, nem pedig egy színes üvegcséből érzékien kibuggyanó rózsavíz.
Szépirodalom
• Trans balansz
Kiss Noémi a trans című, bemutatkozó prózakötetének élményanyagát egy berlini ösztöndíj során szerezte, amikor legalább annyit tartózkodott a berlini éjszakák bizarr bárjaiban, mint a Literarisches Colloquium által biztosított néhány négyzetméteres szobájában. Persze, mindenkinek kipattan a szeme olvasás közben, amikor az ifjú szerző arról ír, hogy a drogos szexparadicsomban egy ismeretlen arab férfi a mellékhelyiségben óvszer nélkül beléhatol, majd hamarosan meghal itt egy Csilla nevű, magyarul nem beszélő lány, de amikor a lét elviselhetetlen súlyosságáról értekezik, a könyv veszít a feszültségéből. Kétségtelen, hogy a német közigazgatási neveknek jó a nyelvi akusztikája, de a szociobrutális éjszakai élet bejárása mellett a nyelvi megtapasztalásra már kevesebb idő maradt. Azért szurkolunk Kiss Noéminek, hisz’ az indulása biztató, a trans sikeres térfoglalás egy olyan irodalmi terepen, ahol még mindig Esti Kornél a legkedveltebb figura.
POÓS ZOLTÁN
Társadalom
• Rétegvizsgálat
Hiánypótló munka a Tárki által az idén is kiadott Társadalmi riport. Most, amikor a politika mindent bizonytalanná tett, és az ország megint politikai irányultság szerint dönti el, melyik oldalnak hisz, jól jöhet egy egzakt számokkal dolgozó, a magyar társadalom 2005-ös helyzetét 2006-os szemüveggel néző tanulmánykötet. A könyv egy egész fejezetet szán a jövedelem-eloszlásnak, a demográfiai változásoknak és a humán tőke átalakulásának. Külön érték a magyar társadalom egyes, kritikus metszeteit nemzetközi összehasonlításban vizsgáló négy tanulmány és az előítéleteket taglaló fejezet. Mindezt bizonyítandó, a legfrissebb társadalmi jelzőszámokat gyűjtötték csokorba a kötet végén, rövid összefoglalóval, ami – megkockáztatható – még a laikus ember számára is érthető diagnózist állít fel a magyar társadalom állapotáról.
Menedzserirodalom
• Família Kft.
Mindennek vége. Miközben a konkurencia mindent visz, és árbevételünk zuhanórepülésbe kezdett, hónapok óta képtelenség szót érteni válófélben lévő unokatestvérünkkel, aki már csak mellesleg cégünk értékesítési vezetője. Ráadásul középtávon sincs remény, amióta kiderült, hogy fiunk a családi biznisz ízlelgetése helyett inkább a klasszika-filológia szak felé kacsintgat. Hitelhez nem jutván, egy helyben topogunk: adminisztrálunk, körbetartozunk, esténként veszekszünk az asszonnyal.
Az Európai Bizottság becslése szerint tíz éven belül minden harmadik családi vállalkozó hasonló monológok kíséretében kénytelen lehúzni a rolót, megszüntetve összesen több millió munkahelyet. Az amerikai tanácsadó-oktató szerzőpáros magyarul megjelent kézikönyve így jól jöhet immár a hazai érintetteknek is: tervezni tanít, családi ellentéteket feltárni, oldani, válságból kiutat találni. Mindezt kész receptek helyett rávezetős stílusban: sok-sok példával, számtalan mini-eset felvonultatásával, és – ami talán a leghasznosabb – kérdésözönnel. Utóbbiakat értékelő ívek és feladatok formájában a könyv végi függelékben bogarászhatják közösen a családtagok.
Nem a vezető egyszemélyes házi feladatáról van tehát szó, sokkal inkább közös gondolkodásról, számvetésről, méghozzá tabuk nélkül: a marketingtevékenység fortélyai éppúgy szóba kerülnek itt, mint a fizetések, vagy éppen a szenvedélybetegségek. Akiket a mérsékelten izgalmas cím, és a szárazan induló, néhol már-már mosolyra fakasztó, szájbarágós ábrák elriasztanának a folytatástól, azoknak szerencsés itt, a „végén” kezdeni a könyvet, s csak később, az érzékeny pontok feltárása után fellapozni a releváns részeket.
Noha nagyon hiányzik egy, a hazai specifikumokat (feketemunka, adminisztrációs terhek, tőkehiány) taglaló fejezet – sőt, még egy magyar előszóra sem futotta -, a könyvet idehaza is haszonnal forgathatja minden vállalkozó család. Tán még a bölcsész fiú is…
KOVÁCS ÁGNES LILLA
Pszichológia
• Munkaverseny
Hogyan fejlődik ki, és miért válik olyan gyakori problémává a munkamánia? – teszi fel a kérdést Barbara Killinger kanadai pszichológus. Bizonyára ismerős a helyzet: hogy merjek hazamenni hatkor, amikor a főnököm nyolcig marad. A probléma gyökere tehát a házastárs és család nélkül élő főnök lenne? Nos, ha így leegyszerűsítenénk, akkor a Született feleségek, az Ally McBeal vagy a Bridget Jones színvonalára süllyesztenénk le ezt a nagyon is fontos kérdést. A probléma gyökere nyilván a túlzott bizonyítási kényszerben és a siker hajszolásában keresendő. A „workoholic” kifejezés 1971-től ismert, akkor írta le először egy Wayne Oates nevű valláspszichológus. A szónak sokáig volt némi vicces, pozitív jellege, de Killinger könyvéből kiderül, hogy az elmúlt 35 évben a munkamánia családokat, baráti kapcsolatokat tett tönkre. A szerző megosztja velünk a munkamániásokkal készült terápiás tapasztalatait, elemez, ajánlatokat tesz a gyógyulás módjaira. Nincs ideje elolvasni a könyvet? Lehet, hogy Ön is munkamániás?
Politika
• Kádár pere
Hetekig szerepelt a sikerlistán Moldova György Kádár Jánosról szóló kétkötetes életrajza, s a bemutatókon százával álltak sorba a dedikációra várók. A megelőlegezett siker az író népszerűségén túl az 1956-os forradalom félévszázados évfordulójára időzített megjelenésnek, valamint Kádár sokak számára gyűlölt, mások által kedvelt személyének szól(t). Annak a politikusnak, aki 33 évig állt az ország élén – Ferenc József után a legtovább -, és akit egyaránt neveznek a „haza megmentőjének” avagy „véreskezű tömeggyilkosnak”. Mint ahogy némelyek a nevével fémjelzett korszakot egy jellemgyenge, opportunista, hatalomvágyó karrierista zsarnok által vezetett, velejéig romlott diktatúrának tekintik.
Nos, Moldova – és ez ismerői számára nem meglepő -, hőse iránti rokonszenvét nem leplezve, állást foglal ebben a szenvedélyes vitában. Érdekes, olvasmányos, kortársak emlékeit bőségesen ismertető életrajza sokoldalúan mutatja be Kádár emberi és politikusi arculatát, valamint nem mindennapos pályáját. Voltaképpen azt a regényesnek is nevezhető históriát: hogyan lesz egy cselédlány és egy baka törvénytelen „zabigyerekéből” az ország teljhatalmú első embere. E rendhagyó életútban – és ez lehet Moldova könyvének tanulsága – a sorsokat formáló történelem, a hazai és geopolitikai helyzet, sajátos körülmények és véletlenek nehezen számba vehető hosszú sora játszott meghatározó szerepet. Na, meg ennek a magas polcra jutott embernek nem szokványos tulajdonságai, jellegzetes vonásai, magatartása. Azt eddig is tudtuk róla, hogy zárkózott, de udvarias, ámde bizalmatlan volt, a kritikát nehezen tűrte, rühellte a nyilvános szerepléseket, puritánságáról pedig legendákat szőttek. (Ma, a milliárdos politikusok korában, humorosnak hangzik, hogy a nagyhatalmú első titkárnak 75. születésnapján munkatársai egy Skála áruházban vásárolt paplant ajándékoztak.)
Mindez persze nem magyarázza cselekedeteinek rugóját; az már inkább, hogy tevékenységének vezérelve a munkásosztályhoz fűződő szolidaritás és a Szovjetunió iránti töretlen hűség volt. A forradalom véres leverése után nyilván azért esett a szovjet vezetők választása a Horthy és Rákosi alatt hatévnyi börtönt elszenvedett Kádárra, mert bíztak benne. Igaz, rajta kívül, ha csak Rákosit nem akarták visszahozni, amitől még ők is ódzkodtak, más megoldás nem kínálkozott. Hogy ezután Kádár miképpen élt hatalmával, hogyan tanult meg gúzsba kötve táncolni, országunkat a láger legvidámabb barakkjává alakítani, és miért nevezték a kompromisszumok robotosának? Erre éppúgy nincs kielégítő válaszunk, miként arra sem, a szocialista országok főnökei közül miért egyedül őt tartották „szalonképesnek” a nyugati államfők, mint VI. Pál, Bruno Kreisky, Willy Brandt, Helmut Kohl,
Francois Mitterrand, Margaret
Thatcher. S nem utolsósorban: mi az oka a máig élő, Kádár – és kora – iránti nosztalgiának?
Egy bizonyos: Kádár János pere napjainkig sem zárult le. Moldova „népnek” szánt könyve kétségtelenül számos adalékkal segíti a védelmet. Hogy meggyőzően-e? Döntse el az olvasó.
KOVÁCS DÉNES
Tudomány
• Fehéren-feketén
Mondhatni, fehér holló a tudásalapú társadalomról szóló írások közt az az eset, amikor a szerző alapos, kvantitatív mutatók alapján álló módszertant alakít ki, és a mérhető teljesítmény értékelése alapján vázolja fel a helyzetképet és megoldási javaslatait is. Török Ádám akadémikus éppen ezt a hálátlan feladatot vállalja, amikor könyvében a K+F stratégiákról értekezik. A kutatás-fejlesztés és az innováció nemzeti rendszereit ismertető bevezető fejezeteket követően szinte a lehetetlenre vállalkozik a 3. fejezet: a kutatás nemzetközi versenyképességének fölmérésére és értékelésére. A kötet egyik érdeme a kifejtés emelkedő íve, mert ezt követően a K+F ráfordítások szerkezeti összetevőit tárgyaló fejezet jön. Rámutat arra, hogy az e területen nagyhatalomnak számító országokban, köztük az államvezérelt skandináv és koreai modellben is, a kutatási ráfordítások 50-60 százalékát az üzleti szféra valósítja meg. Ezért az üzleti és a kormányzati K+F ráfordítás egymáshoz viszonyított aránya (az üzletiek túlsúlya) legalább annyira sikermérce, mint a technológiaigényes cikkek kiviteli aránya, vagy a közlemények idézettsége.
Hazai vizekre evezve, a könyv egyebek közt aláhúzza: a magyar egyetemek kutatói funkciójának elsorvadása és a tudományosan minősítettek elöregedése (2005-ben 88 százalékuk 49 évesnél idősebb volt) arra utal, hogy a jó formális mutatók csak közvetetten jellemzik a hazai innovációs potenciált. A kormányzati ráfordítások jelentős és célzott emelése mellett az üzleti szféra tevékenyebb jelenléte tehetné sikeresebbé és gyakorlatiasabbá a kutatást, a vállalkozások számára pedig hasznot hajtóvá a tudomány finanszírozását. Ideális esetben ugyanis a kétfajta részvétel nem kiváltja, hanem kiegészíti egymást, mint Japánban vagy az Egyesült Államokban.
CSABA LÁSZLÓ
Történelem
• A kihűlt oltárok papja
Megjelent az Esti Kurír! – kiabálták vagy hetven éve a rikkancsok a pesti utcákon. Ma már alig emlékszik valaki erre a két világháború között két évtizedig megjelent népszerű hírlapra, miként alapítójára, szellemi atyjára, a tekintélyes politikusra, Rassay Károlyra sem.
Az ismert történész szerző bemutatja, hogyan jutott el az 1919 őszén még elkötelezett ellenforradalmár a szélsőjobboldaltól a mindenkori kormányok ellenzékéig. Hogyan találta meg a jobb- és baloldali szélsőségek között az üdvözítő középutat, a demokratikus és szabadelvű polgári erőket. Rassay liberális urbánus pártja 1921-től a német megszállásig jelen volt a magyar politikában, ő maga 1920-tól 1944-ig képviselőként hallatta szavát az országgyűlésben. Véleményére még ellenfelei is kénytelenek voltak figyelni. „Rendkívüli népszerűségre tett szert a harmincas években, mert minden lehető módon elutasította a szélsőjobboldali törekvéseket, a diszkriminációt, a zsidóság kirekesztését a magyar társadalomból.”
Elismert politikusként ragyogó szónoki tehetségét is latba vetve küzdött a német orientáció és a háborúba lépés ellen. Az angolszász orientáció és a nyugati típusú polgári demokrácia töretlen híveként a kiugrási politika meggyőződéses támogatója volt.
Nos, nem rajta múlt az ellenállás elmaradása és a kiugrás csődje sem. A németek lapját betiltották, őt pedig Mauthausenbe deportálták. Hazatérése után politikai szerepet nem vállalt; 1951-ben kitelepítették, 1958-ban hunyt el, 72 esztendős korában. Joggal írhatja róla a szerző: e tősgyökeres polgári liberális politikus józan helyzetértékelésével kimagaslott környezetéből, nem hagyta magát megtéveszteni ábrándoktól és vágyálmoktól, még küzdelme kilátástalanságának tudatában is kitartott elvei mellett. Illik tehát rá a mondás: Rassay Károly a kihűlt oltárok papja volt.
KOVÁCS DÉNES
Eszme
• Neokon
Új eszmei irányzat neve is lehetne a neokonzervativizmus. Ám nem az, kivált ezzel a „neokon” rövidítéssel nem. Az utóbbi évek amerikai külpolitikája mögött álló, s hangadó értelmiségi köröket jelöli.
Az őket közelről ismerő Anne Norton e politizáló értelmiségi testvérület családfáját rajzolja meg könyvében. Annak idején Joseph Cropsey tanítványa volt. Cropsey pedig Leo Straussnak volt tanítványa előbb, munkatársa utóbb.
Anne Norton bennfentesként és kívülállóként elmélkedik róla, miként is vált ilyen különös csoport-alakzattá, végső fokon pedig világpolitikai tényezővé Strauss professzor tanítványainak és tanítványai tanítványainak köre. A mester a nácik elől menekült Németországból Amerikába. Végül Chicagóban alapíthatott nagyhatású iskolát.
Hozzá hasonlóan a belső és életveszélyes emigráció helyett a külsőt és amerikait választotta Hannah Arendt is. Kettejük viszonya mindvégig feszült volt. Anne Norton professzor asszony pedig mindent kibeszél. Így értesülhetünk róla: a Strauss-Arendt ellentét lehetséges forrása az volt talán, hogy az antik bölcselők, Maimonidész meg Spinoza kutatója szerette volna tenni a szépet. Vonzerejét, másképp, tanítványai méltányolták. S a méltánylás adta vonzások és választások halmaza vezetett oda, hogy nemcsak egyetemi körökben, hanem végül is a döntéshozók, több éve pedig az amerikai elnök közelében is meghatározóvá lett ez a magát Leo Strausstól származtató politikai gondolkodás. Képviselői immár kevéssé törődnek persze azzal, mit is szólna – például iraki háborút szító – közhatalmi ügyködésükhöz a mester. A becsvágy rég túllépett a gondolaton, s a gondolat szigorú, szövegközeli, filozófiai vezetésén.
A családfa Norton-féle rajza viszont érthetőbbé teszi egy magyar történész új munkájának több részletét. Borsi-Kálmán Béla, az ELTE docense, eredetileg a magyar-román viszonyt kutatta. Kutatásainak logikája, majd előbb bukaresti, utóbb párizsi diplomata munkája vezette el a tágabb összefüggések, és bennük a nagyhatalmi geostratégiák vizsgálatához. E jegyben érkezett el a „neokon” amerikai stratégákhoz, nevezetesen ahhoz, hogy szemügyre vegye: melyek is annak európai, azon belül magyar következményei, különös tekintettel Magyarország helyzetére. Könyvének első része a magyar-román kérdés-gubancot, második része meg az izraeli-palesztin (arab) ellentétet járja körül, utóbbihoz is alapozva a „neokon” ihletésű stratégiai gondolkodás európai, közép-európai gyökereire. S megnyugtató iróniával Churchillt idézi: „Az ember mindig bízhat abban, hogy az amerikaiak helyes döntést hoznak, de csak azután, hogy kipróbálták az összes többi változatot.”
ZIRKULI PÉTER
Hobbi
• Társasági élet
Hajdanán szinte minden fiú alapított titkos társaságot, olyan névvel, mint „Véres Tőr”, és nincs olyan lépcsőház, melynek falán ne lenne ott Zorro „Z” betűje. Felnőtt fejjel is őrzünk titkokat, csak akkor már külvárosi panziók vagy csapatépítő tréningek elfojtott neszezéseit hallgatjuk el. A rejtélyek természete tehát sokféle, az igazi, beavatási titkokat nem is érdemelnék meg azok, akiknek olyan rejtegetnivalójuk van, amelynek hallatán a feleség dobócsillagnak használná a körömollót. A Titkos társaságok hiánypótló munka, kiváló segédanyag azokban az időkben, amikor A Da Vinci-kód nyomán minden lányos arcú fiúban Mária Magdolna vérvonalát vélik fedezni. A könyv szisztematikusan dolgozza fel a titkos vallási, beavatási, politikai és bűnözői társaságok történetét. A gazdagon illusztrált fejezetek definíciószerűen rajzolják fel e csoportosulások szellemi térképét – az egyiptomi misztériumoktól a templomosok titkain keresztül a drogkereskedő kartellek piszkos ügyeiig. Persze a titok aranyfedezetét az adja, ha mennél kevesebben tudnak róla, tehát mi sem népszerűsítjük tovább a könyvet.
Gyűjtő
• Tárgyas eset
Gyűjteni jó. Bármit. Özönvíz előtti képregényeket, art deco hatású parfümös üvegeket, fémjátékokat, italcímkéket. A gyűjtés rendszert visz az életünkbe, újraértelmezi számunkra a gyerekkor kincskereső gesztusait, és tényleg: a gyűjtő valójában egy nagy gyerek, aki képes órákon át arról vitázni, hogy hány Hahota magazin jelent meg összesen, vagy hogy a téglalap formájú, 1916-os keltezésű Asprey karóra a szebb, vagy a hatszögletű, 1920-ban gyártott 9 karátos aranyból készült Rolex. Mivel a gyűjtés nem nélkülözi a szubjektív, érzelemittas állásfoglalásokat, nem árt, ha valaki rendet vág kedves kis kacattárunkban, és mint egy értékbecslő, szemrebbenés nélkül közli azok piaci árát. Nos, Martin Miller és csapata egy-egy ismertető mondattal kíséri a tárgyfelmutatást, és máris közli a kikiáltási árat, dollárban és fontban. Martin Miller katalógusa kiváló gyűjtés, amelyből kiderül, hogy a megszállottak még kerti bútorokat és utazó táskákat is gyűjtenek. Ugyanakkor a tárgyfotók mellől hiányoznak az izgalmas történetek, a választékos jellemzések.
Költészet
• A hatása: Ultra
Térey János első osztályú, minőséget szavatoló költészetében ezúttal eltűntek a militáns karakterjegyek, a bosszúfantáziák, annál jellemzőbb lett egyfajta derűs mediterrán kiegyensúlyozottság. Beszédes, hogy Térey e könyve borítóján mosolyog először. Poétikai labirintusában egy-egy éles kanyar után hol az Újlipótvárosba érünk, hol Estorilba, majd Debrecenbe, Földvárra, Rómába, Óbudára, vagy éppen Barcelonába. Ez a szokatlan költői topográfia lehetőséget ad az erősebb képiség megrajzolására, ugyanakkor feltűnő, hogy Térey milyen gyakran él a természetközeli metaforák alkalmazásával. Talán – korábbi könyveivel összevetve – az Ultrában a legkevesebb a pop-kulturális referenciáltság, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy például a Parklife című verse a britpop Blur zenekar azonos lemezcímére utal, a „Fesd feketére” sor pedig ugyebár a Rolling Stonesra reflektál. Számos versébe sző antik lírai mintázatot, úgy, hogy közben a szövegek finoman feleselnek József Attila munkáslírájára. A könyv főleg a sokszínűségével, életigenlésével és kihívó virtuozitásával hívja fel magára a figyelmet.
Hangoskönyv
• Tibet hangjai
Tolvaly Ferenc ismét zarándokol. A spanyolországi El Camino, avagy Szent Jakab zarándokút után Tibetet szemelte ki magának. Öt hetet töltött a misztikus helyen, s végcélja a keleti vallások legszentebb hegye, Kailasza volt. Belső utazásnak hívott élménybeszámolója különös keveréke az önéletrajzi regénynek és egy utazási magazinnak. A regényben, filmen, képes útinaplóban is megjelent történet hangoskönyv változatát vettük kézbe. A Gaskó Balázs előadásában megelevenedő hangos útinapló műfajából adódóan, inkább a belső utazás vonalát erősíti. Két – maga és a világ elől – menekülő ember találkozik a világ e furcsa helyén, s folytatja együtt vándorlását. Közben, leginkább a kettőjüket kísérő fiatal szerzetes révén, rövid tibeti kurzuson is részt veszünk. Tibet szent helyei kerülnek közelebb, a buddhizmus rejtelmei oszlanak az Amadinda Együttes és Márta István zeneszerző kiváló zenei hozzáadásával.
184 oldal • Magvetõ Ára: 1990 forint
