Még csak hat év telt el az internetbuborék látványos kipukkadása óta, de úgy tűnik, hogy az ezredfordulóhoz köthető történések egy része már kikopott a befektetők emlékezetéből. Pedig utólag visszanézve igencsak viccesnek tűnik, ahogy komoly elemzők nyilatkoztak napestig az Új és a Régi Gazdaság különbségéről. Arról, hogy az előbbibe tartozó cégeket – még ha soha nem is volt nyereségük, esetleg értékelhető bevételük sem – más alapelvek szerint kell elemezni, mint a hagyományos vállalatokat, s ez alapján teljesen reális a technológiai cégek árfolyamának – az addigi értékelési módszerekkel teljességgel megmagyarázhatatlan – szárnyalása is. Szintén e sorba illeszkedett az a jelenség, miszerint a technológiai, a média és a távközlési cégeket külön csoportként – kezdőbetűik alapján TMT-szektorként – kezdték emlegetni, szinte csak azért, mert ezeknek nőtt leginkább az árfolyamuk.
ÚJABB FELHAJTÁS. Ma újra van egy bűvös mozaikszó, amely lázban tartja a befektetőket, egyes elemzők szerint pedig ugyanolyan lufifújás indulhat be, mint 2000 előtt a technológiában. A BRIC kifejezés négy országot takar angol kezdőbetűik összeolvasásával: Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát. A keresztapa Jim O’Neill, a Goldman Sachs befolyásos vezető közgazdásza, aki még 2003-ban dobta be a köztudatba a BRIC-befektetés koncepcióját, de csak két évvel később haraptak rá igazából a befektetők. A hirtelen nagy felhajtás alapvető oka némiképp hasonlít az internetbuborékéra. A múlt évszázad végén azt vették a fejükbe a befektetők (és az elemzők nem kis része is), hogy a TMT-cégeknél a következő öt-tíz évben szakadatlan, ráadásul egészen elképesztő mértékű növekedés várható, a vállalati profitok soha nem látott mértékben ugranak majd meg. Minderről elég gyorsan kiderült, hogy tévhit, amit jól illusztrált a Nasdaq Composite indexének 5 ezerről 1,8 ezer pontra való zuhanása. Ma ugyanakkor az az előrejelzés a vételek legfőbb mozgatórugója, hogy 2050-re a BRIC-országok mindegyike a világ vezető hat gazdasági hatalma közé verekszi be magát, mellettük csak az Egyesült Államok és Japán rúg majd labdába a dobogós helyekért.
Az persze jelentős különbség a 2000-es és a mostani befektetői ujjongás között, hogy akkor igen gyorsan irreális magasságba emelkedtek nevenincs cégek értékeltségi szintjei is (a szépemlékű TMT szektorban a profitok a 2000-et megelőző öt évben megduplázódtak, az árak pedig a hatszorosukra emelkedtek), most viszont a BRIC-országok tőzsdéi csak kis mértékben tűnnek túlértékeltnek, a fejlett piacokkal összevetésben pedig egyáltalán nem azok. Az, hogy az elmúlt években kiemelkedően szerepeltek a brazil, az orosz, a kínai és az indiai tőzsdék, jórészt a korábbi lemaradásuk behozásának tekinthető, egyre több szakértő nyilatkozgat viszont világszerte arról, hogy az idén már elkezdődött a túlburjánzás korszaka.
Mozaikmánia
TMI. A technológiai, a média és a távközlési cégeket külön cso-portként – kezdőbe-tűik alapján TMT-szektorként – kezdték emlegetni az ezredforduló előtti években. A hatalmas pénzeket megmoz-gató buborék 2000-ben pukkant ki.
BRIC. A négy nagy feltörekvő ország – Brazília, Oroszország, India és Kína – angol neveinek kezdőbetűi-ből képzett mozaik-szó 2003-ban született. Az ezen országcsoportba fektető alapok egy ideje szintén óriási összegeket vonzanak.
Pedig tavasszal még úgy látszott, jön a fordulat. Májusban a feltörekvő piacokon komoly visszaesés kezdődött, s a zuhanásból derekasan kivették a részüket a BRIC-országok is. Közel fél éven át minden héten pozitív volt a BRIC-alapok pénzáramlása, májusban azonban fordulat állt be, s pénzkivonós hetek következtek. Mire azonban eljött az ősz, a nap újra kisütött, a befektetők ismét ráakadnak ezekre az országokra, s igencsak úgy fest, hogy az utóbbi évek leghevesebb korrekciója után megint beindult a gyors növekedés. November elején azt lehetett látni, hogy a BRIC-országok idei hozama több mint duplája a fejlett piacokénak (az utóbbiak 14 százalékával szemben 31 százalék), de a feltörekvő átlagot (24 százalék) is jócskán felülmúlja. A legtöbb alapkezelő által viszonyítási alapként használt Morgan Stanley Capital International (MSCI) mutatók közül a BRIC index mára néhány százalékra megközelítette a tavasszal beállított történelmi csúcsát (lásd a grafikont), miközben a globális feltörekvő mutató jóval messzebb jár ettől. Sőt, ha nincs az olajáresés, amely a mélybe húzta az e körbe tartozó orosz papírokat, már hetekkel ezelőtt megtörtént volna a csúcsdöntés.
MEDDIG TARTHAT. Azt persze senki sem tudja, meddig tarthat a BRIC-országok diadalmenete. Valószínű, hogy az alapok jól ismert láncreakciója az idén év végén is működni fog: a kitűnő 2006-os hozamok további befektetőket csalogatnak majd elő, a pénzbőség pedig tovább hajtja fel az árakat. Persze az is nyilvánvaló, hogy a hatalmas emelkedés nem tart majd 2050-ig. A lufit kiáltó kritikusok egy része azt vélelmezi, hogy a kipukkadás akkor jön el, amikor az egyik érintett országban komoly problémák merülnek fel. Ez felnyitja a befektetők szemét a tekintetben, hogy maga a BRIC csak egy marketingfogás: teljesen különböző előnyökkel bíró, illetve eltérő problémákkal küzdő országok gyűjtőneve (lásd külön). Az összekötő kapocs csak annyi, hogy a legnagyobb feltörekvő országok alkotják a csoportot. Azt sem lehet mondani, hogy mindegyiknél hatalmas a növekedés (Brazíliában csupán 2 százalékos), miként azt sem, hogy egyiknél sincs gond az egyensúlyi mutatókkal (India a költségvetési hiány tekintetében az Európában „piacvezető” magyar szintet ostromolja). Ezért aztán annak ellenére, hogy a befektetők igényeinek megfelelve igen sok alapkezelő „legyártotta” a maga BRIC-konstrukcióját, egyre többen azt mondják, hogy almát, körtét, szilvát és szőlőt külön-külön érdemes vásárolni, nem egy csomagban vegyítve. Ez ráadásul sokkal könnyebb is, mert a BRIC-alapokhoz többnyire körülményes a hozzáférés, míg az országalapok, illetve feltörekvő piaci alapok garmadája elérhető normális befektetési, illetve ETF (tőzsdén kereskedett) alap formájában is. Egyébiránt több közülük Magyarországon is kapható, s a hazai befektetők időnként már ázsiai, vagy BRIC-országokat tartalmazó tőkegarantált alapokból is jegyezhetnek.
Tény, hogy TMT-szektorról évek óta alig hallani, külön-külön távközlési, média, illetve tech papírokról annál inkább. A TMT-részvényeket, vagy a TMT-szektort kulcsszóként keresőprogramokba beírva szinte kizárólag 1999 és 2002 közötti talál tokat kapunk. Könnyen lehet, hogy 2010-ben már a BRIC mozaikszóra is csak az archívumok emlékeznek majd – ez viszont nem jelenti azt, hogy az érintett országok egyenként ne lennének ígéretesek a kockázatvállaló befektetők számára.
