Ha nem ezért fizetnének, nekem se lenne kedvem a folyamatos áfa-tilitoli, meg a gázártámogatás változásának inflációs hatásait bogarászgatni – fakadt ki lapunknak egy makrogazdasági elemző. Kétségtelen, a kormány költségvetés-tatarozási intézkedéseinek változékonysága próbára teheti a szakmája iránt elkötelezett közgazdászok munkakedvét is.
BÉKEHÓNAPOK UTÁN. A kiigazítások nyár végi bejelentésekor még viszonylag sima ügynek tűnt az inflációs hatás: „valami” még az idén átjön az áfaemelésből, a java majd jövőre, 2008-ban pedig a magas 2007-es bázis miatt csökkenésre lehet számítani. Az egyszerűnek tűnő forgatókönyv azonban már a szeptemberi inflációs adatok közzétételénél borult. Az augusztusi, utolsó „békehónapnak” számító 3,1 százalék után az ősz első hónapjában 5,9 százalékra, majd októberben 6,3 százalékra emelkedett a fogyasztói árak növekedési üteme.
Pedig amúgy nem indult volna rosszul az év második fele, hiszen a forint az első félévben tapasztalt gyengülés után erősödni kezdett – ez az infláció csökkenése irányába hat -, s az első félév csillagos eget ostromló olajárai is megszelídülni látszottak. Az áfa középső kulcsa, a hatósági árak, a tb-járulékok és a jövedéki adó emelése – vagyis a Gyurcsány-csomag legfontosabb elemei – azonban a vártnál gyorsabban és keményebben jelentkeztek az inflációban. Az OTP Bank elemzőinek becslése szerint az adóváltozások a szeptemberi inflációt a várt 1,1-1,2 helyett 1,5 százalékponttal dobták meg, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az érintett vállalatok azonnal és teljes mértékben képesek voltak áthárítani a fogyasztókra az emeléseket, sőt egyes vélemények szerint az áfaemelés ürügyén még némi extrát is ráírtak az árcédulákra.
VIHAROS VIZEKEN. A jegybank monetáris tanácsának (MT) elég viharos vizeken kellett hajóznia az elmúlt időszakban, s egyelőre úgy tűnik, ez a jövőben se nagyon fog változni. Valószínűleg az MNB sem számított arra, hogy a Gyurcsány-csomag hatásai az idei inflációban ilyen erővel jelennek meg. A csomag bejelentése és inflációbeli megjelenése közötti rövid idő arra utal, hogy a lakosság gyorsan „elfogadta” az áremelkedéseket. Ebből pedig az következik, hogy az ezek szerint nem is annyira elfeledett inflációs várakozások ismét felélénkülhetnek, és „ragadóssá” válhatnak. Márpedig kevés károsabb tényező van a gazdaságban annál, mint amikor a szereplők megszokják, elfogadják, sőt „elvárják” az árak emelkedését.
A jegybank többször is hangsúlyozta, hogy az éves átlagban 3 százalékban meghatározott inflációs célt a jövő évre – a megszorítások „egyszeri” hatása miatt – már nem veszi figyelembe, viszont az utóbbi időben aggódó hangok hallatszanak a 2008-as céllal kapcsolatban is. Az MT-ben így minden valószínűség szerint felerősödik – a 2008-as célt szem előtt tartva – a szigorúbb monetáris politikát követelő „héják” hangja. Egyelőre azonban úgy tűnik, külső tényezők, így az olajárak esése és a forint erősödése tompíthatják az infláció felpörgését. Ennek is köszönhető talán, hogy az MT e hét elején változatlanul 8 százalékon hagyta az irányadó kamatot, ami meg is lepte némiképp a jobbára 25 bázispontos emelésre számító piacokat. Járai Zsigmond jegybankelnök mindenesetre leszögezte: a kamat szinten tartása nem feltétlenül jelenti azt, hogy véget ért volna a szigorítási ciklus. Elemzők szerint a tartás arra utal, hogy a jegybank kivár. Egyben fenntartja magának a lehetőséget arra, hogy még az idén meglépi a most „talonban maradt” 25 bázispontos emelést, sőt az infláció jövő évre várt, 8,5 százalék körüli tetőzése további szigornak is teret engedhet.
Nem maradnak azonban muníció nélkül az MT-ben a kevésbé szigorú monetáris politika mellett kardoskodók, a „galambok” sem. A jegybank viselkedésének kiszámíthatósága szempontjából kockázati tényező lehet a forint árfolyamának esetleges további erősödése. Ebből a szempontból nehéz helyzetben van az MNB, hiszen a magyarországi inflációra erősen hat az árfolyam változása, ugyanakkor a külföldi befektetők régiós szemlélete miatt külső tényezők – például a lengyel vagy a cseh belpolitika aktuális viharai – adott esetben jókora árfolyam-ingadozásokat generálhatnak. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a jegybank hajlamos reagálni ezekre is. Az elmúlt időszak forinterősödését is többen főként külföldi tényezőkre vezetik vissza. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az MT-n belül hangsúlyosan megjelenjen majd az az álláspont, amely – még ha a devizamozgás nem is a magyar gazdaság valós megítélését tükrözi, hanem külső tényezők következménye – az erős forintra hivatkozva tartja szükségtelennek a monetáris szigorítást.
Külső erők
OLAJHATÁS. Rövid távon úgy tűnik, nem fenyegeti veszély a magyar inflációs kilátásokat az olajár részéről. A nyersolaj barrelenkénti ára éves mélypont közelében áll, a jegyzés októbertől 57 és 61 dollár között ingadozik. Az OPEC csökkentette ugyan kitermelését, azonban az amerikai gazdaság lassulóban van, így mérséklődik kereslete a fekete arany iránt. Néhány elemző úgy gondolja, a piac egyre kevésbé reagál érzékenyen a politikai-geopolitikai tényezőkre, mint például az iráni nukleáris program miatti nyugati aggodalmakra. Sokan vélik úgy, a befektetők egyszerűen túl sokat buktak már a „mi lesz, ha…” típusú forgatókönyveken, ezért egyre inkább a kereslet és a kínálat változása szabhat irányt az áraknak.
AMERIKAI HATÁS. Az Egyesült Államokban a pénzromlás üteme 0,1 százalékra mérséklődött októberben, ami nemcsak a kamatemelési hullám megállását teszi igen valószínűvé, de sok elemző egyenesen kamatcsökkentést is elképzelhetőnek tart jövőre. A Ben Bernanke Fed-elnök által előszeretettel emlegetett 3 hónapos, éves szintre átszámolt maginfláció immár 5 hónapja mérséklődik. A Fed hivatalos kommunikációja ugyan óvatosságra int – mondván: az a fontos, hogy fenntartható legyen ez a folyamat -, a határidős piacok máris 50 százalékos eséllyel áraztak be egy jövőre várt kamatvágást. A Fed irányadó kamata jelenleg 5,25 százalékon áll.
EURÓPAI HATÁS. Hétéves mélypontra, 1,6 százalékra apadt az eurózónában az infláció októberben. Mindez eléggé meglepte az elemzőket, ugyanis az erős gazdasági növekedés, valamint a jövő év elejétől esedékes németországi 3 százalékpontos áfaemeléssel kapcsolatos inflációs várakozások miatt sokan inkább 2 százalékra, vagy a fölötti adatra számítottak. A várakozások szerint az Európai Központi Bank (ECB) a következő, decemberben esedékes ülésén negyed százalékponttal, 3,5 százalékra emeli irányadó kamatát. Az eurózóna inflációja a júniusban elért 2,5 százalékos csúcsról leginkább az olajárak esése miatt csökkent.
