Rossz nyelvek szerint egyáltalán nem véletlen, hogy a tucatnyi szereplőt számláló lakáshitelpiacon éppen a csöppnyi ELLA Bank jött ki elsőként egy olyan hitelkonstrukcióval, amelyhez nem szükséges az ügyfélnek saját erőt felmutatnia. A pénzintézet többnyire maga is hasonló cipőben jár: kevés saját tőkéből kell magvalósítania a nagy álmokat. Így volt ez már a kezdeteknél is; pénzügyi szolgáltató karrierjét sem tőkeerős bankként, hanem takarékszövetkezetként kezdte 1998-ban, komolyabb tőke híján a jelzáloghitelezésbe is közvetítőként kapcsolódott be 2001-ben, és a saját jogon történő hitelezés csupán két esztendeje, a bankká alakulást követően vette kezdetét.
Fővárosi fiók. Ma már az új jelzálog fedezetű hitelek minden tizedik forintját az ELLA banktól veszik fel.
PÉNZÜGYESEK. A hitelintézet története, úgy tűnik, hamarosan újabb fordulóponthoz érkezik: hitelállománya oly mértékben növekszik, hogy új tőkeerős tulajdonosra van szüksége. Az ELLA története (a név az Első Lakáshitel rövidítéséből adódik) ugyanis nem csupán a tekintetben unikális a hazai piacon, hogy eleddig ez az egyetlen olyan hitelintézet, amelyik egy takarékszövetkezet átalakulásával jött létre, de – a tőzsdén jegyezett bankokat leszámítva – arra sem akad egyelőre más példa, hogy a tulajdonosi hátteret nem szakmai, hanem pénzügyi befektető adja. Az ELLA tulajdonosa ugyanis – 90,25 százalékban közvetlenül, 9,75 százalék erejéig pedig indirekt módon – a Mortgage Holdings SA. E kockázati tőke alap mögött azonban az EBRD és a State Street Bank &Trust Co., valamint Kanada egyik vezető alapkezelője, a Caisse de Depot et Placement és egy vegyipari cég, a DuPont USA nyugdíjalap-kezelője áll. Pénzügyi szakértelemnek tehát nincsenek híján a részvényesek, ám az alap jellegéből adódóan az ilyen típusú tulajdonosok jellemzően nem abban érdekeltek, hogy cégüket hosszú távon működtessék (és az ehhez szükséges tőkével szükség szerint táplálják), hanem az a céljuk, hogy befektetésüket pár év alatt csúcsformába hozzák, majd tisztes haszonnal továbbadják egy újabb tulajdonosnak.
Az ELLA számára azonban e pénzügyi tulajdonosok 2003-as színrelépése mégis hatalmas lehetőséget kínált. A bankká alakulást megelőzően a cég takarékszövetkezeti formában, a pénzügyi szolgáltatások olcsó elektronikus eszközeire, internetre és call centerre támaszkodva, alacsony díjakkal dolgozó szolgáltatóként működött – folyószámlát vezetett és betétet gyűjtött –, ám a 2003-ig megszerzett 28 ezer ügyféllel így is elérte a növekedés anyagi korlátait. A bankká alakulás idején, 2004 derekán, az új tulajdonosok a 2,35 milliárd forintra emelt alaptőkével nem csupán e hagyományosnak tekinthető üzletág további bővülését alapozták meg, hanem egy új profil, az ígéretesnek tűnő jelzáloghitelezés anyagi bázisát is megteremtették. A valóság azonban messze túlszárnyalta a tulajdonos elvárásait és a menedzsment terveit is. A jelzáloghitelek piaca a várakozásoknál sokkal gyorsabban bővült, a potenciális ügyfelek pedig vevők voltak a rendkívül innovatívnak bizonyuló ELLA-termékekre – az egyszerű jelzálog fedezetű hitelek mellett például a unit-linked (azaz befektetési elemmel vonzóvá tett), biztosítással kombinált módozatra. Az ELLA hitelkihelyezései egy esztendő alatt, 2005 végére megnégyszereződtek Az idei üzleti terveket szintén jócskán felülírta az élet: minden hónapban ezer darab megállapodással és 4 milliárd forinttal gyarapodik a kicsiny bank hitelállománya, amelynek összértéke immár 66 milliárd forint volt június végén (lásd a grafikont).
A vártnál tempósabb növekedéshez azonban a tulajdonosoknak többször is a zsebükbe kellett nyúlniuk. Tavaly három ízben nyújtottak a banknak kölcsönt, mintegy 2,5 millió euró értékben, amelyet aztán a későbbiekben tőkésítettek. Az idén pedig – újabb 2,5 millió euró erejéig – további két alkalommal juttatták a bankot alárendelt kölcsöntőkéhez. Az eredmény a piaci részesedésben is tetten érhető: a semmiből indult ELLA két év alatt egyre inkább észrevehető pontjává vált a jelzáloghitelezésnek. Míg tavaly év végén e kölcsönök 1 százalékát nyújtotta a szolgáltató, addig az idén júniusban már a hazai piac 2 százalékát ellenőrizte. Ütemes növekedését talán még karakteresebben jellemzi, hogy fél éve a jelzálogpiaci bővülés 3,5 százaléka származott az ELLA kihelyezéseiből, ma pedig már az új jelzálog fedezetű hitelek minden tizedik forintját ettől a banktól veszik fel a magyar ügyfelek.
KÉTES KINTLÉVŐSÉGEK. A drasztikus növekedésnek persze az árnyoldala is kirajzolódott. A hitelportfólió minősége hosszabb ideig érzékelhetően rosszabb volt, mint az ezzel összevethető jelzálogbankoké. Tavaly év végén például 0,5 százalék körül alakult a minősített portfólió aránya a piacon, míg az ELLA esetében a 2,3–2,5 százalékot is elérte a problémás hitelek részesedése. A menedzsment még talán időben döntött, és bár a hiteléhség biztos csökkenésével számolt, mégis érezhetően szigorított a kölcsönfeltételeken. Így például megszüntette azt a hitelezési technikát, mely szerint kizárólag ingatlan fedezetet kér biztosítékul. A „keményítés” nyomán – miközben a piacon a hitelfeltételek lazultak, a problémás kölcsönök részaránya megháromszorozódott, azaz 1,5 százalékosra nőtt – az ELLA Banknál a hitelportfólió minősített része 1,56 százalékra csökkent az idei első félév végére. A társaságnak ebből – egyebek mellett – az a kézzel fogható haszna származott, hogy céltartalékának egy részét felszabadíthatta. Az igazi meglepetést azonban az okozta, hogy a bank hitelállományának bővülése a szigorítás ellenére sem veszített lendületéből.
A mostani kilátások alapján a hitelintézet adózott eredménye az év végére elérheti az egymilliárd forintot, holott a 2005-ös esztendő csupán 93 millió forintot hozott a konyhára, 2004-ben pedig az 5 milliót sem érte el a profit (ez utóbbi nyereség egyébként is kizárólag a számlavezetés eredményének tekinthető, az akkor mindössze fél éves múltra visszatekintő hitelezés még veszteséges volt). „Nekünk nincs anyabankunk, így olyan háttérrel sem rendelkezünk, amely – eltérően több hazai bank indulásától – esetleg presztízs okokból segítene a veszteség elkendőzésében. A mi számaink mindig valósághűen tükrözik a bank teljesítményét” – kommentálja az eddigi eredményeket Füzes Sándor vezérigazgató. Mindazonáltal a profit még nem érte el azt a nagyságot, amely a növekedéshez szükséges tőkét „önjáró” módon biztosítaná, azaz a tulajdonostól újabb tőkeinjekciót igényelne a „szabadjára engedett” növekedés. Jelenleg például a kihelyezések forrását az ELLA zömében más bankoktól szerzi meg, ami természetszerűleg növeli a költségeket, és mérsékeli az eredményt. „Számításaink szerint 2008-ra termelhet a társaság annyi profitot, amely mellett már nem kell figyelni a nyereségtermelő képesség és a növekedés közötti összhangra” – ismerteti Füzes Sándor a társaság optimista növekedési szcenáriójának valódi lényegét.
GARANCIA NÉLKÜL. A bank helyzete azonban korántsem egyszerű. Nem csupán a kormány megszorító csomagja apasztja a várható eredményeket, de a makrogazdasági bizonytalanságok nyomán meggyengült forint is keseríti a pénzintézet életét. Az
ELLA kihelyezéseinek mintegy 70 százaléka ugyanis devizában denominált, így a nemzeti valuta értékvesztése nyomán is – a gyengülés mértékének megfelelő mennyiségű – tőkére van szükség a tőkemegfelelési mutató karbantartásához. A jelenlegi ráta alig haladja meg a 8 százalékos előírt minimumot, és számottevően elmarad az ideális, nyugodt működést biztosító 11–12 százalékos mutatótól. Arra sincsen garancia, hogy az üzlet továbbra is ilyen jól megy majd. Az árfolyam esése és a kormány intézkedéscsomagja például – bár egyelőre ennek nincsenek jelei – csökkentheti a hitelek iránti keresletet, és ronthat a már meglévő ügyfelek törlesztési képességén is.
E bizonytalanságok okán kevéssé valószínű, hogy az ELLA tulajdonosai számára a mostani pillanatok a legalkalmasabbak a bank magas profittal kecsegtető eladására. Kérőkben azonban nincs hiány. Noha a HVB Bank, amelynek vezérigazgatója márciusban még úgy nyilatkozott, hogy szívesen felvásárolná a pénzintézetet, a Figyelő információi szerint letett vásárlási szándékáról, már feltűnt két újabb érdeklődő a pénzügyi szakmából. Egyikük egy hazai szereplő, másikuknak még nincs érdekeltsége a magyar piacon – de a konkrét neveket hétpecsétes üzleti titokként kezelik.
Füzes Sándor szerint azonban vannak más reális alternatívák is a cég jövőjét illetően: akár a társaság tőzsdei bevezetésére is sor kerülhet, de az sem kizárt, hogy az ELLA jelenlegi tulajdonosai átalakítják befektetésük megtérülési pályáját, és csak egy komolyabb fejlesztést követően később – ám magasabb profitkilátásokkal – adnak túl a bankon.
