Horváth Zoltán

– Diszkriminatív a hazai regisztrációs adó az Európai Bíróság főtanácsosa szerint, aki indítványozza, hogy az illegálisan kivetett terhet fizessék vissza a túladóztatott személyeknek. Ez jelentheti azt, hogy közeleg a használt autók Kánaánja?

– Nem számítok erre, miként arra sem, hogy ez a határozat megszületik. Árulja el nekem, mit lehet Magyarországon visszamenőleg érvényesíttetni? Semmit. Az egész ügy a szürkeimportból élő kereskedők sérelme nyomán robbant ki, akik észlelni kezdték, hogy forgalmuk jelentősen csökkent, miután a külföldről behozott használt autóra ugyanannyi regisztrációs adót vetnek ki, mint itthon egy újra. Ezzel nekem nincs bajom. A vásárlók ezután talán majd a hazai piacot részesítik előnyben. Különben sem vagyok híve annak, hogy külföldön költsük el az autóvásárlásra szánt pénzt, pláne, hogy legfeljebb plusz-mínusz öt százalék eltérés tapasztalható a külföldről hozott és az itthon vásárolt autók árában.

– Ha tovább drágul a benzin, és szeptembertől életbe lépnek a megszorító intézkedések, akkor milyen trükkökre kényszerülnek az autókereskedők, hogy adásvételt generáljanak?

– Nem lesz szükség trükközésre. Az emberek szélsőséges körülmények között sem hajlandók lemondani az autójukról. Vagy ismer olyat, aki letette volna a gépkocsiját az új körúti Combino villamos kedvéért? Mert én nem, és nem is lesznek sokan, mivel a mai tömegközlekedési viszonyok megrekedtek a ‘70-es évek szintjén. A kocsival járók eleinte méltatlankodnak, majd szép lassan hozzászoknak a megnövekedett költségekhez, a „taxis blokádok” ideje ugyanis lejárt. Továbbmegyek: a leendő autótulajdonosok még a lóerőhöz kötött súlyadó-növekedést is megfizetik. Esetleg a vásárlás időpontját alakítják úgy, hogy nem cserélik le év közben a kocsit, hanem megvárják vele az év végét, vagyis a költségmegtakarítás érdekében játszanak egy kicsit a dátumokkal.

– Sok kétütemű csotrogány hátsó szélvédőjén virít a felirat: öreg vagyok, de legalább kifizettek. A forint mélyrepülése hogyan érinti a hitelre vásároló ügyfelek fizetési hajlandóságát?

– Semmit nem változtat rajta. Az autókereskedők ilyenkor sem kényszerülnek több autó visszavételére, mint erős forint idején. A visszavett autók nagy része nem a forintgyengülés miatt kerül ismét a telepekre, hanem a hitelcsalóktól szállingózik vissza. Azoktól a „vevőktől”, akik befizetés nélkül, nulla százalékos indulórészlettel elviszik a szalonból a kocsit, használják hat hónapig, majd törlesztés hiányában elveszik tőlük. Bár sokan úgy tartják, ezen autókra olcsóságuk okán jó lecsapni, ezek azért sem számítanak a legjobb vételnek, mert törve, szétlopva kerülnek vissza az értékesítési helyükre.

– Hogy harcol a szakma a hitelcsalók ellen?

– Csak úgy lehetne megszabadulni tőlük, ha új autót sehol nem lehetne ingyen, csupán személyi felmutatásával elvinni.

– Jelen gazdasági helyzetben előfordul egyáltalán, hogy valaki készpénzben az asztalra vágja az autó vételárát?

– Meglepően sokan, de nem a filmekben látott módon, aktatáskában a kezükhöz bilincselve hozzák a pénzt, hanem nylon szatyorban. A múltkor valaki egy zizegős szatyorból öntött ki 16 millió forintot, a kereskedő legnagyobb döbbenetére. Aki megteheti, készpénzben és egy összegben fizet, még csak véletlenül sem átutalással, főleg azért, hogy a pénzmozgásnak ne legyen nyoma.

– Arra is van magyarázata, miért kedveznek ma a fogyasztói elégedettséget vizsgáló kimutatások a japán autóknak?

– Hol olvasott ilyen kimutatást? Abban biztos nem magyarokat kérdeztek. Itt ugyanis még mindig németautó-mánia van, ebben nem történt változás. Azt el tudom képzelni, hogy Európa más részein fordult a kocka, de nálunk ezzel még várni kell.

– Az új autók értékesítői extrákkal és alacsonynak mondott árakkal iparkodnak a vevők kegyeibe férkőzni. Milyen játéktere van egy használtautó-kereskedőnek?

– A beszámított gépkocsi árával kapcsolatban lehet engedményeket tenni, másra azonban nem nagyon nyílik lehetőség.