A múlt hét csütörtöki megállapodás értelmében az E.On Földgáz Trade Zrt.-ben és az E.On Földgáz Storage Zrt.-ben egyaránt 50 százalék mínusz 1 szavazatnyi, a két gázszolgáltatót és három áramszolgáltatót birtokló E.On Hungária Zrt.-ben pedig 25 százalék plusz 1 szavazatnyi részt kap a Gazprom, míg a német E.On cserébe megkapja a nyugat-szibériai Juzsno-Russzkoje gázmező 25 százalék mínusz 1 szavazatnyi pakettjét.
Külföldi sajtóértesülések szerint a Gazprom célja a nyugat-európai terjeszkedés, melyhez ez az 1,2 milliárd euróra taksált magyarországi részesedés megszerzése csak az első lépcsőnek tekinthető. Az orosz Biznesz című lap szerint az ügylet még nincs lezárva: nem tisztázott ugyanis, hogy a Gazprom kap-e még készpénzt vagy egyéb részesedést a gázmező negyede fejében.
Németh Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője a nagyobbik ellenzéki párt véleményének hangot adva kockázatosnak tartotta a gázüzletág orosz kézbe kerülését: a Fidesz szerint Oroszország sem elvben, sem pedig a gyakorlatban nem tartózkodik az energia politikai fegyverként való használatától – mint ez januárban Ukrajna esetében kiderült.
S&P: túszok leszünk
A Standard & Poor’s egy mostanában kiadott elemzésében úgy vélekedett, hogy a Gazprom túsza lehet Magyarország és a többi közép-európai új EU-tagállam, mivel nincs olyan közös uniós energiapolitika, amely külön kezelné az orosz gázóriástól kiemelten függő országcsoport helyzetét. Az S&P szerint ezen országok helyzetét még aggályosabbá teszi a Gazprom németországi, ausztriai és görögországi kereskedelmi tevékenysége is, hiszen Németországban a BASF és az E.ON AG is aktívan dolgozik egy balti gázvezeték tervén az orosz gázipari óriással. Ez a vezeték közvetlenül Németországba és más nyugat-európai országokba juttatja majd el az orosz gázt, kikerülve Lengyelországot és a többi közép- és kelet-európai fogyasztót.
A kormány nem aggódik
Kormányrészről viszont aggodalomnak semmi nyoma: több olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy Magyarország stratégiai partnerségre törekszik Oroszországgal. Kóka János gazdasági miniszter szerint az orosz fél az újonnan kiépítendő nemzetközi szállítási kapacitásait magyar részvétellel tervezi, és a közép-európai gáztárolót is Magyarországon képzeli el. A magyar kormány továbbá támogatja egy cseppfolyósgáz-állomás építését a horvátországi Krk szigetén, valamint szeretné elérni, hogy a francia Gaz de France és a német E.On több gázt szállítson, és hogy nálunk legyen a Kék áramlat (Blue Stream) elosztópontja, illetve itt haladjon át a Nabucco. Ezzel Kóka elmondása szerint megszűnne az ország gázellátási kockázata, a költségvetés pedig tranzitbevételhez jutna. Emellett a gazdasági tárca arra is számít, hogy Magyarország nagyobb ügyféllé válik és jobb alkupozícióból kedvezőbb árat is elérhet.
Mégsincs nagyobb kockázat?
Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázipari szakértője szerint sem nő a Gazprom mostani tulajdonszerzése nyomán Magyarország gázellátási kockázata. Oldaná a helyzetet, ha az alternatív gázellátást biztosító, Közép-Ázsiát Európával összekötő Nabucco, a Törökország felől gázt szállító Blue Stream vezeték, valamint a cseppfolyós gáz tárolására használatos LNG-terminálok megépülnének. A tulajdonosváltás azonban ezt nem befolyásolja – mondta el a szakértő a FigyelőNet kérdésére válaszolva.
Magyarország alkupozíciójában sem lát változást az ügylet létrejöttével az Erste elemzője. Az adásvétellel kapcsolatban elhangzottak olyan információk is tényként, hogy Oroszország Nyugat-Európába 5-10 százalékkal olcsóbban szállít gázt, mint Magyarországra, holott a földrajzi távolság miatt biztosan magasabbak a költségei. Valóban Magyarország tűnik a legdrágábbnak, de az árkülönbség nem jelentős, mondta az elemző, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lehet pontosan tudni, melyik országnak mennyiért adja a gázt Oroszország. Ezt az információt ugyanis egyrészt üzleti titokként kezelik mindenhol, másrészt a gáz árát általában más energiahordozók – például kőolajszármazékok – árához kötik.
Az E.ON és a Gazprom ügyletéből a Mol Rt. sem maradt ki: Pletser tudomása szerint ugyanis háromoldalú tárgyalás folyt. Az orosz befolyás növekedésével azt sem tartotta valószínűnek a szakember, hogy Oroszország befolyásával visszaélne. Pletser szerint Magyarországra máshogy tekintenek az oroszok, mint Ukrajnára, ezért hasonló helyzet kialakulását nem valószínűsítené. Mint mondta, Oroszországnak három fő értékesítési területe van: a hazai piac, a volt FÁK-tagállamok és az azon kívüli terület, amelybe beletartozik Kelet-Közép-Európa és Nyugat-Európa. Mivel Oroszországnak ez utóbbi kettőből származik leginkább nyeresége, úgy is mondhatnánk, inkább pénzt akar keresni, semmint visszaélni helyzetével – jegyezte meg az Erste elemzője.
Ezzel egybecseng Sz. Bíró Zoltán történész véleménye is, aki Az Este hétfői műsorában elmondta: a balti köztársaságok gázellátását sem használta soha politikai céljai elérésére Oroszország, mert ezek az államok pontosan fizették a piaci árat az orosz gázért.
Nincs szükség több vezetékre
Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetője szerint jövedelmezőbb lett volna közvetlenül a Gazprom számára értékesíteni a gázüzletágat, mint az, hogy a Mol az E.Onnal kötött üzletet, amely végül az orosz cégnek adott át üzletrészeket. A kutató úgy látja, hogy a meglévő hazai gáztároló és szállító kapacitások elegendők az ország energiaigényének kielégítésére, így nincs szükség egy újabb csővezeték, a Közép-Ázsiát Európával összekötő Nabucco megépítésére, különösen akkor, ha elkészül a Kék Áramlat (Blue Stream) vezeték, amely szintén Törökország felől szállítana gázt Magyarországra. Utóbbi beruházás egyébként gazdaságos is lehetne, ha Magyarországon megépülne a Mol és a Gazprom közös terveiben szereplő 10 milliárd köbméteres tárolókapacitás.
