Csak óvatosan, Péter, provokálnak. (Nevetés) – olvasom a Nyolcak (G8) külügyminiszteri sajtóértekezletének jegyzőkönyvét a State Department honlapján. A nyolc résztvevő múlt csütörtökön tanácskozott Moszkvában. Ez volt az utolsó megbeszélésük a G8 július 15-én kezdődő, kétnapos csúcsértekezlete előtt. A nyolc hatalom (Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia, Kanada, Oroszország, Franciaország, Németország és Olaszország) állam- és kormányfői most először tartják a csúcsot orosz földön. Ám azt már nem Moszkvában, hanem Szentpéterváron.
Gömöri Endre, újságíró
DEMOKRÁCIA-DEFICIT. Az óvatosságra intő mondat Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ajkát hagyta el, amikor a kanadai tévé tudósítója megkérdezte Peter MacKay-t, hazája diplomáciájának vezetőjét: szó esett-e a vitában az orosz politika erősödő antidemokratikus elcsúszásáról, amely arra indított néhány fontos amerikai politikust (így John McCain szenátort, akit Bush esélyes republikánus utódjának tartanak), hogy az elnököt szólítsák fel a csúcstalálkozó bojkottálására. Lavrov kedélyes mondata nem egyszerűen arra utalt, hogy tegező viszonyban van kanadai kollégájával. Az bujkált a látszat-tréfa mögött, hogy valóban provokációnak tart minden ilyen jellegű kérdést. Ezért inti „Pétert” óvatosságra. Megszólalt az ügyben Rice amerikai külügyminiszter is: Bush jön, tehát szó sincs bojkottról. Van viszont szó „az orosz átalakulás iránya, a civilszervezetek sorsa, a sajtószabadság jövője iránt érzett aggodalomról”. Mindezt – úgymond – „megvitattuk Szergejjel”.
Ezután még kiderült, hogy minden elképzelhető téma szőnyegre került – Észak-Koreától a Hamaszig és Grúziától Moldován át a fehérorosz diktatúra állapotáig. Szűk 36 óra alatt. Megjelent végül „Szergej”, azaz Lavrov orosz külügyminiszter és vidáman közölte: elkészült a G8 csúcs három deklarációjának szövegtervezete. Az első és legfontosabb majd az energiaellátás biztonságáról szól.
Azért szántam ennyi helyet a nyolc külügyér G8-at előkészítő ülésének, hogy érzékeltessem a légkör jellegét. Azt, hogy csak a közvéleménynek szóló „balettről” van szó, ahol a klasszikus mozgás kecsessége akár drámai küzdelmet is rejthet. A szentpétervári csúcs előtt éppen ilyen harc dúl. És az, hogy a nyolc diplomata Moszkvában meg tudta fogalmazni a csak tíz nap múlva kezdődő G8 deklarációit, bizonyítja: a Nyolcak is csak a „balett” szólóit mutatják be.
Az igazi, nagy csaták nem a csúcson, hanem a terepen dőlnek el, a pillanatnyi erőviszonyok szerint. Ma a helyzet különlegessége az, hogy Bush iraki háborúja esélyt adott Iránnak a regionális hatalmi pozíció megszerzésére. Ezért általában úgy vélik, hogy ez a válság, és benne Teherán atoméhsége lesz a csúcs fő témája.
Ha így történne, ez akkor is csak „mellékvágány”. A fővonal más: Oroszország felemelkedése energiaszolgáltató szuperhatalommá. Az iraki-iráni kettős válság komplex hatására erőteljesen (és a jelek szerint tartósan) mind magasabbra szökik a nyersolaj és a földgáz világpiaci ára. Putyin és a mai orosz politikai elit felismerte: ez – párosulva azzal, hogy az adott viszonyok között megbízható szállítónak minősül – módot nyújt arra, hogy Moszkva tényleges szuperhatalomként lépjen fel a világpolitikában. Washingtont ez irritálta, és az ukrán válságot kísérő gázszállítási „gondok” láttán Cheney alelnök (nyilván Bush tudtával) megvádolta Moszkvát, hogy gáz- és olajkincsét „szomszédai megfélemlítésére és politikai zsarolásra használja”.
Hat hét (a Cheney-beszéd) óta az új orosz hatalmi pozíciók kezelése központi kérdéssé vált. A Nyolcak egymás közötti kapcsolataiban azonos és ellentétes érdekek bonyolult módon fonódnak össze. Az energiaellátás biztosításában kulcsszerephez jutott Moszkva magatartását a Nyolcak EU-hatalmai és Japán óvatosabban ítélik meg Bush csapatánál.
GYORSÍTOTT TÖRLESZTÉS. Ami a főszereplő oroszokat illeti, a G8 csúcs előtt Putyin látványosan demonstrálja Moszkva gazdasági-pénzügyi befolyását. Tíz napja közölte: határidő előtt, nyomban törlesztik a hitelezők Párizsi Klubja felé fennálló orosz tartozás teljes összegét. Ezt a rubel teljes konvertibilitásának bejelentése követte. Június végén a politikai erődemonstráció is megérkezett. Putyin azon a napon mondott beszédet, amely egyben a nyolc külügyér „balettjének” zárónapja volt. Az időzítést nem lehetett félreérteni, de az üzenet szelektív: Washingtonnak szólt. A brit Guardian tömör fogalmazásában: „A G8 küszöbén Putyin egyenlő bánásmódot és tiszteletet követel Amerikától (…) elítéli azokat, akik a múlt torzító prizmáján át nézik az orosz erő növekedését.”
Ez a lényeg. Amíg meg nem oldódik az iraki-iráni krízis, addig megmarad a kivételes orosz pozíció az energiapolitikában. És addig az évenkénti G8 csúcs fő gondja az marad: hogyan kezelje az oly sajátosan orosz „irányított demokráciát”?
