Kitört az ezüstláz

Ma már Amerikában is kevesen emlékeznek a texasi Hunt-fivérekre. Ők akarták magukhoz ragadni az ezüstpiac ellenőrzését az 1980-as években. Nelson és William Hunt – pár gazdag arab vállalkozóval befektetési szövetséget alkotva – összevásároltak 200 millió uncia (1 uncia = 31,10 gramm) ezüstöt, ami az akkori fizikai piac felét tette ki. Kezdetben sikerült is az unciánkénti árfolyamot 5-ről 50 (!) dollárra feltornázni, de az amerikai jegybank és a New York-i fémtőzsde (COMEX) hathatós közreműködésével a hatóságok véget vetettek a manipulációnak. Az árfolyam a kezdeti lemorzsolódás után gyorsan összeomlott: a krach kiteljesedésének időpontjában egyetlen nap alatt – 1980. március 27-én – 50 százalékot zuhant: 21,6 dollárról 10,8-ra. A Hunt-fivérek tönkrementek, majd 1988-ban elítélték őket.

Kaszáló

Az ezüst és az arany mai áremelkedésének hátterében aligha áll efféle spekuláció, ám a befektetői várakozások manapság is hatalmas szerepet játszhatnak a trendekben. Az arany unciánkénti ára a 2005. augusztus végén jegyzett 432 dolláros szintről előbb komótosan nőtt, azután novembertől elindult a rali, s azóta meg sem állt, elérve az 560 dolláros szintet. Az arany látszólag minden befektetőt elhomályosító csillogása mellett azonban érdemes egy pillantást vetni az ezüst árfolyamára is. Kétségkívül igaz, hogy aki 6-7 hónapja aranyba fektetett, az dollárban számolva akár 30 százalékkal drágábban is értékesítheti ma a ritka fémet, ám aki ugyanekkor ezüstbe invesztált, az még nagyobbat kaszálhatott: augusztus vége óta mintegy 60 százalékos hozamot vághattak zsebre a szerencsések (lásd a grafikont). S ekkor még nem is esett szó a határidős kereskedésre jellemző tőkeáttétről, amellyel ilyen árváltozások mellett pár hét alatt vagyonokat lehet nyerni (illetve eladási pozícióban persze ugyanekkorát bukni). Igaz, az ezüst piaca – egyelőre – nem mindenki számára nyitott.

A nemesfémek árfolyamát, különös helyzetüknél fogva, nemcsak az alapanyagokra ható tényezők mozgatják, hanem a devizák árfolyama is. A dollár gyengélkedése mégsem az igazi ok, mert az csak ideig-óráig magyarázhatta a dollárban jegyzett nemesfémek drágulását. Az egyik magyarázat abban keresendő, hogy a felpörgő kínai és indiai gazdaság szereplői egyre fokozódó keresletet támasztanak a nemesfémek piacán, hogy tradicionálisan erős ékszeréhségüket kielégíthessék. A másik – az elmúlt hetek-hónapok látványos drágulását jobban megmagyarázó – ok, hogy a befektetési alapokba áramló nagy mennyiségű pénz kitűnő hozamot ígérő terepet talált a nemesfémpiacon, és próbál hasznot húzni abból. Ez pedig igencsak megerősíti a keresleti oldalt, ami még akkor is így van, ha csak a meglehetősen lazán szabályozott úgynevezett hedge-fundok fektethetik közvetlenül nyersanyagba a pénzüket, más alapok nem.

Legalábbis egyelőre: az ezüst piaca ugyanis az elmúlt napokban, hetekben éppen egy olyan engedélyeztetési eljárás miatt bolydult meg, amely nem csak a hedge fundoknak, hanem bármely befektetési alapnak zöld utat adna e nemesfém piacára való belépéshez. A Barclays Global Investors nevű alapkezelő ugyanis elvi engedélyt kapott az amerikai tőzsdefelügyelettől (SEC), hogy létrehozzon egy olyan befektetési alapot, amely csak ezüstbe fekteti pénzét, és befektetési jegyei tőzsdén szereplő úgynevezett ETF (exhange traded fund – tőzsdén kereskedett befektetési alap) formájában jelennek meg. Ezeknél például egy darab arany ETF részvény 0,1 uncia aranyat testesít meg, és árfolyama akkurátusan követi a világpiaci aranyár változását.

Az ezüst ETF várható tőzsdei bevezetésének hírére – amelynek pontos időpontja még nem ismert – az ezüst unciánkénti árfolyama 1983 óta nem látott magasságba repült, március végére elérve a 10,8 dolláros árat. Mivel az ETF-ek ugyanolyan forgalomképes pénzügyi eszközök, mint mondjuk a részvények, bárki részesévé válhat az ezüstpiaci ralinak, ami innentől egy öngerjesztő folyamatot indíthat el. Ennek alapvető oka az, hogy az alapba áramló pénzeket a fizikai ezüstpiacon kell elköltenie az alapkezelőnek, ami nyilvánvalóan tovább emeli a nemesfém árát, feljebb tornázva ezzel az ezüst ETF-ek árfolyamát is. Az arany példájából kiindulva pedig egyáltalán nem alaptalanok azok a várakozások, melyek szerint rendkívül sikeres lesz az új termék. A StreetTracks Gold Trust elnevezésű arany ETF első kereskedési napján, 2004. november 18-án, a befektetők 550 millió dollárt pumpáltak a befektetési jegyekbe.

Érdekütközések

Nem nézi mindenki jó szemmel az ezüst ETF-ek megjelenését. Ami ugyanis jó a befektetőknek, az nem mindig jó a piac más résztvevőinek. Az ezüstfelhasználók ellenzik a befektetési alap működési engedélyének kiadását, éppen attól tartva, aminek a befektetők örülnének. Az elég alacsony forgalmú piacon egy ilyen mértékű pótlólagos kereslet esetén tetemes árfelhajtó hatással kell számolni, ami megnehezíti az ezüstöt alapanyagként felhasználók dolgát.

Az ezüst ugyanis a legnagyobb mennyiségben felhasznált nemesfém: alapanyaga az elektronikai iparnak, műszeriparnak, de alkalmazzák fototechnikai és laboratóriumi célokra is. Márpedig az árfolyam-emelkedést valószínűsítők tábora egyre népesebb. Ahogy az már lenni szokott, a trend irányának fennmaradásában hívő elemzések között már az ezüstöt illetően is megjelentek egészen extrém várakozások is: van olyan piaci vélemény, miszerint 2007-re megduplázódhat a nemesfém unciánkénti ára, 2010 körül pedig akár a 100 dollárt tesztelheti a kurzus.