Magyarországon a tiltakozók kivonultak az utcára, a lengyeleknél kormányválság van, az oroszoknál meg zuhanó olajár. Miért is fektessünk be Kelet-Európában? Egy, a feltörekvő piacokon is erős nagy alapkezelő munkatársa válaszolt e kérdéssel az egyik gazdasági hírcsatornán arra a felvetésre, miképp érdemes reagálni a régióban a csökkenő árfolyamokra. S noha általában az ehhez hasonló sommás értékelésekből messzemenő következtetést nem lehet levonni, a szakértő szavai jól jelzik azt a bizonytalanságot, amivel a régió befektetői szembesülnek.
Márpedig az régóta közismert, hogy a bizonytalanságnál kevés dolgot utálnak jobban a befektetők. Akkor már inkább legyen végkifejlet, akár essenek is le az árfolyamok, de legyünk túl az egészen, lássunk tisztán – mindig ez a piac igénye. Sajnos jelenleg nemhogy nem tisztul a kép Magyarországon, inkább fokozódik a bizonytalanság. Ami már biztos: nagyjából 1,5 ezer pontot, mintegy 7 százalékot csökkent a BUX index értéke egy hét alatt azt követően, hogy napvilágra került a miniszterelnök májusi beszéde. Azt viszont nem lehet tudni, hogy az esés mekkora hányadáért felelős maga a belpolitikai válság, s mennyit okoztak a kedvezőtlen külpiaci hatások. Az látható volt, hogy hétfőn, már Gyurcsány Ferenc kijelentéseinek ismeretében – és a kedvező külpiaci hangulattól megtámogatva – a befektetők azonnal vételekre használták ki a kezdetben csökkenő árfolyamokat. A tévészékház szétzúzása után azonban jöhetett bármilyen hír, az eladók napjai következtek (lásd a grafikont). Elillant a remény, hogy csak egy szokványos kis politikai balhé tanúi vagyunk, ahogyan teltek a napok, a befektetők körében is egyre inkább az vált központi kérdéssé, mi lesz Gyurcsány Ferenc sorsa.
A múlt héten elhangzott elemzői nyilatkozatokat vizsgálva azonnal feltűnik, hogy a szokottnál is több az egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény. Ráadásul a hitelminősítők is eltérően reagáltak, s olyanra is volt példa, hogy a pesszimista hitelminősítőt (Fitch) jól megkritizálta az optimista befektetési bank (Lehman Brothers). E hét elején is csak a jó nagy homály látszott, ahol az egyetlen biztos dolog a bizonytalanság. Itthon is és külföldön is.
A magyar tőzsde trendjeit meghatározó tényezőket vizsgálva júliusban némi javulás volt tapasztalható (Figyelő, 2006/31. szám); a feltörekvő piacokról való pénzkivonás érzékelhetően lefékeződött, az Egyesült Államokban pedig egyre több adat utalt arra, hogy a kamatemelési ciklus végéhez közeledik, s a gazdaság épp annyira lassul be, hogy az átlagos szintre érjen. Azóta is úgy tűnik, erre a puha landolási verzióra van a legnagyobb esély. Amikor egy-egy adat éppen nem ez irányba mutatott, akkor ugyan kicsit esett a tőzsde, de a tengerentúli piacokon összességében ma is igen optimista a hangulat – az S&P 500 index éppen e hét hétfőn jutott fel ötéves csúcsra.
A legfőbb iránymutató kitűnő szereplése ellenére azonban a feltörekvő piacokon mégis elszakadt valami. A szakértők szerint ennek két fő oka van. Egyrészt egyre több országban bukkantak elő kisebb-nagyobb válságjelenségek. Közép- és Kelet-Európában is minden ország küzd vagy politikai, vagy gazdasági bajokkal, Magyarországnak most éppen sikerült utóbbi mellé az előbbibe is keményen beleszaladnia. De máshol is áll a bál, Brazíliában és Mexikóban választási botrány, Thaiföldön katonai puccs borzolta a befektetők idegeit.
A másik ok a nyersanyagárak csökkenése. A feltörekvők elmúlt években tapasztalt fellendülése nem kis részben annak volt köszönhető, hogy közülük sokan nagyot kaszáltak az olaj- és más alapanyagárak szárnyalásán, a trend fordulása pedig ezzel ellentétes hatású. Természetesen sem Oroszország, sem Indonézia számára nem okoz problémát, hogy 80 dollár közeléből pár hét alatt 60 dollárig ment vissza az olaj barrelje, de kétségtelenül kevesebbet nyernek így.
ELGYENGÜLÉS. A feltörekvők látványos elgyengülését jól mutatják az MSCI indexek változásai (lásd a táblázatot). A tavaszi mélyrepülést épphogy csak kiheverték volna, amikor újra eladói nyomás alá kerültek. Sok év után először most olyan helyzet állt elő, hogy a harmadik negyedév végén a fejlett piacok teljesítménye jobb, mint a feltörekvőké. Szembetűnő, hogy az idén a befektetők kedvencévé vált négyes – Brazília, Oroszország, India és Kína – tőzsdéi a hatalmas szárnyalás után jó nagyot estek, de még ma is közel 20 százalékos pluszban vannak az év elejéhez képest. A feltörekvők teljesítményének gyengülése pedig abba az irányba hat, hogy a friss befektetői pénzeknek egyre kisebb hányada érkezik e piacokra. Ma még ez a trend nem egyértelmű, inkább kivárás érzékelhető. Ha viszont tovább nő a fejlettek hozamelőnye a feltörekvők rovására, akár újabb tőkekivonás sem kizárt. A szakértők azt is emlegetik, hogy az 1998-as tapasztalatok alapján a befektetők már igencsak megnézik, melyik feltörekvőt választják, a szelekció erősödik. Például az olajár csökkenésével párhuzamosan kimutatható, hogy a pénzek a kitermelő Indonézia helyett az importőr Dél-Korea felé veszik az irányt. Magyar szempontból a gond annyi, hogy rajtunk ez sem segít. Mivel mi is válsággóc lettünk, ha szelektálnak, az semmiképpen nem kedvez a hazai piacnak, de az olajár csökkenése is negatívan hat. Egyrészt a Mol eredményességét inkább rontja, másrészt az orosz kitettségű gyógyszercégek sem lesznek vonzóbbak.
Nem a legjobb külpiaci helyzetben érkezett tehát a belpolitikai feszültség. A múlt héten valószínűleg a Hazudtunk-gate-től függetlenül is csökkentek volna az árak, a zavargások híre és a miniszterelnök helyzetének megingása csak rontott a helyzeten. A bizonytalanságot jól mutatja, hogy nemigen hallani markáns, vételre vagy eladásra buzdító elemzői véleményt, inkább a „hosszú távon venni érdemes, rövid távon kivárni” jellegű örökbecsű semmitmondások dominálnak. Mindez persze nem meglepő annak fényében, hogy a jelenlegi helyzet fő előidézői is váratlan fejlemények voltak. Sem a hazai belpolitikai válság, sem az olajár hirtelen és jelentős esése nem volt előre jelezhető, igaz, az amerikai tőzsdék csúcsra járása is sokakat meglepett. Bőven elképzelhető, hogy a rövid távú trendeket a hasonlóan váratlan események alakítják majd, ezek hiányában viszont a legfontosabb piacbefolyásoló tényezővé – legalábbis a BUX esetében – három kérdés lépett elő. Marad-e Gyurcsány Ferenc? Folytatódik-e a költségvetés helyretétele? Megszűnnek-e a tüntetések és zavargások?
Ezek azok a kérdések, amelyeket a legtapasztaltabb politológusok sem tudnak megválaszolni, a tőzsde szempontjából pedig talán csak egy kijelentés tehető teljes bizonyossággal: ha Gyurcsány kénytelen távozni, a tőzsde és a forint bizonyosan beborul. Hogy mennyire, az attól függ, egyből lesz-e utódja, ki lesz az, illetve mit tervez a költségvetéssel. Mivel a pártok, az utcán lévő tüntetők, de például a miniszterelnök reakcióit is nagyban befolyásolja majd a hétvégi választási eredmény, tényleg nagy önbizalom kell ahhoz, hogy valaki ma rövid távú tőzsdei trendeket próbáljon előre jelezni. S noha középtávon a szintén bizonytalan feltörekvő klíma a meghatározó tényező, ma még mindig annak van nagyobb esélye, hogy a piacok megússzák komolyabb omlás nélkül.
