Gondoltam megnézem, milyen egy Alexander óra, amitől visszakapom azt a mozgásszabadságot, amit az ember pici gyerekkorában veszít el. Ezzel állítólag még a mostaninál is jobban fogom érezni magam.
„A fejed a gerinced meghosszabbítása. A fejed búbja egy kötélben folytatódik és az egész tested marionettfiguraként lóg ezen a zsinóron. Ezt próbáld elképzelni, de ne csinálj semmit!“ – mondja a tanár és simít egyet a hátamon. Könnyű ügy, de gyanús, gondolom, nagyon gyanús. Mert milyen óra az, ahol nem kell erőfeszítéseket tennem?
Egy támla nélküli széken, tükör előtt ülök. Azt mondja, hogy ha majd képes leszek ellazítani a feleslegesen megfeszülő izmaimat és megtanulok felállni, leülni, és járni – egészen másképpen, mint eddig -, akkor megelőzöm, vagy ha már van, megszüntetem a fájdalmaimat, oldom a stresszt. Naná, gondolom magamban, és azok a csodaszerek jutnak eszembe, amelyek éppúgy hatnak a lábgombára, mint a gyomorfekélyre. De próbálok nyitott maradni, elvégre az Alexander-módszert millióan gyakorolják a világban. Az orvosi Nobel-díjas Nikolaas Tinbergen sem lehet kókler, aki állítja, ezt meg kell tanulni. Nosza, biztatom magamat.
Gusztos Éva, a tanár mondja, hogy észre sem vesszük megrögzött feszültségeinket, mert együtt élünk velük. Elég, ha valaki szorongva, rendszeresen összekulcsolja a karját, hátrafeszíti a nyelvét, idegességében berántja a lábujját, vagy egyszerűen csak megfeszíti a nyakát. Ezek a mozgások végigfutnak a gerincen és átrendezik az egész test egészséges állapotát. Könnyű volt még az ősembernek. Amíg négy lábon járt, mint az állatok, a feje a gerince meghosszabbítása volt. De aztán felegyenesedett, és 6 kilónyi fej kezdte nyomni a gerincét. Képzeljem csak el! És én elképzelem. Ha most még 6 kiló lisztet tennék a fejemre, azzal sem lenne kényelmes sétálni, a fejemről is csak azért nem gondolkodom, mert megszoktam, hogy ott van, de sosem jutott eszembe, hogy nyom. Itt az idő, hallom, hogy megtanuljam felszabadítani a gerincemet ettől a nyomástól. Anno Bernard Show, Yehudi Menuhin, Arthur Rubinstein is megtanulta az Alexander-órákon, évtizedekkel később Jeremy Irons, Kurt Russel, Keanu Reeves, Robin Williams, Sting is elsajátította a módszert. Lelkesen vallják, hogy amióta nincs ami feszül, húz és nyom, azóta nem csak a testük, de a lelkük is felszabadult.
Jár az agyam, mint a motolla, de hát hogy a fenébe lehet másképp felállni, mint ahogy felállok? Állítólag 40 óra múlva menni fog, de most úgy érzem, azt kívánják tőlem, menjek vissza a járókába és figyeljem azt a nagy mosolygósat, aki fölém hatalmasodik és pépes vacakokat akar a képembe gyömöszölni. No, ezen azért már túl vagyok.
A tanárnak sem lehet könnyű velem. Lefektet egy ágynak nevezett kőkemény alkalmatosságra, és azt mondja: engedjem el magam és csak érintsem a hátam minden pontját az ágyhoz. Helyben vagyunk, gondolom, végre lesz egy kis sikerélményem, ennél egyszerűbb feladatot ritkán kap az ember. Feküdni, hehe. És akkor kiderül – tessék kipróbálni a padlón, ne csak én égjek magam előtt -, nem hogy a derekam nem ér le feszítés nélkül, de rések vannak a lapockámnál. Könnyű azt mondani, hogy az embert két vállra fektetik, de még a vállaim sem fekszenek teljes szélességükben az asztalra, a hátam két oldala is felkunkorodik, és ami a legrosszabb, hogy ezeket eddig észre se vettem. A tanár bizonyos pontokon megérint, tesz-vesz, s percek alatt minden összeér, asztal és a test, olyan az érzés, amit máig soha nem éltem meg. Kivasaltak.
Nem sarlatánságról, újabb természetgyógyászatnak kikiáltott humbugról van szó, hanem egy több mint 100 éves módszerről, amelynek ma 1000 tanára van a világban. Jól használd a testedet – oktatják elsősorban színészeknek és zenészeknek, mert Frederick Matthias Alexander (1869-1955 ), a módszer feltalálója maga is színész volt. Arra próbált rájönni, hogy mitől megy el rendszeresen a hangja. Hihetetlen türelemmel éveken át vizsgálta magát a tükörben, és regisztrálta testének legapróbb milliméteres elmozdulásait is, míg végül észrevette a felesleges feszüléseket és kidolgozta a módszert.
Elég, ha nem csinálunk rossz dolgokat, a jók maguktól jönnek – állítja. Derék- és hátfájás kézen fogva jár a depresszióval, rosszkedvvel, és nem csak azért, mert hasogat. Miként a migrén sem más, mint izomgörcs, az alexanderesek szerint gyógyszer nélkül oldató. Ők meg – mert most már csak azért is többüket megnéztem – hátrafeszített vállakkal, mint egy balettáncos, nyílegyenes gerinccel, mint egy tornász, úgy ülnek és állnak. Épp‘, mintha egy kötélről lógnának. És még csak nem is fáradtak, sőt jól érzik magukat.
Most úgy őszintén, nem igazságtalan?
