A hír hangzatos: megszűnik a lakáshitelekkel kapcsolatos kamattámogatási rendszer, és helyébe új program lép. Mindezt lehet ugyan bagatellizálni, „ahogy eddig vagy 25 alkalommal, ismét módosulnak a forintalapú lakáshitelek támogatásának feltételei”. Illetve elmondható, hogy a forintalapú lakáshitelek az utóbbi években még a támogatás ellenére sem voltak versenyképesek a devizahitelekkel.
Új világ
Valójában azért nagyon fontos változás várható. Bajnai Gordon miniszterelnök július elsejétől nyúl bele a rendszerbe, és az érveivel alapvetően nehéz vitatkozni. Olyan lakástámogatási rendszert szeretne, ami költségvetési kiadásokat spórol meg az államnak.
Összezsugorodott a támogatás.
Állítólag a következő három évben 170 milliárd forint megtakarítást jelent a régi rendszer kidobása, míg az új évente 2,5-3 milliárd forintba kerül csak. Aki ezt a két számot összehasonlítja, egyrészt, mint költségvetési egyensúlyban érdekelt állampolgár boldog lehet. Másrészt, ha kellően józan, nagyjából azt is fel tudja mérni, hogy mi a két program hatása.
Vagyis semmiképpen nem áll meg a program újraindításának olyan értékelése, hogy az ingatlanpiacra, építőiparra gyakorolt jótékony hatás miatt szükséges, ezt ugyanis jól jelzi az alacsony összeg. Ha azt mondjuk, hogy zéró hatással számolhatunk, nem voltunk különösképpen túlzóak.
Paraméterek
Bár már nagyon határozottan jelezte a kabinet, hogy a régi rendszernek július 1-jével véget vet, azt még nem lehet tudni, hogy mi és mikor indul újra. Jelenleg az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy csak október 1-től áll fel az új rendszer.
Az új, célzott kamattámogatást a 35 év alattiak igényelhetik majd. De csak akkor, ha a hitelt igénylőnek vagy házastársának, élettársának, gyermekének nincsen még lakása. Az is feltételezhető, hogy kötelező elem lesz, hogy a kérelmező maga költözzön be az új lakásba. A hitel alapja továbbra is lehet új lakás építése, vásárlása vagy éppen korszerűsítése. A kamattámogatást várhatóan csak 30 millió forintos értékhatárig lehet igénybe venni, és a hitel összege építés vagy vásárlás esetén nem haladhatja meg a 15 millió, korszerűsítésnél pedig az 5 millió forintot.
A kamattámogatás mértéke újlakás-célnál az állampapírpiaci hozam 30 százaléka, korszerűsítésnél annak 20 százaléka lehet. Vagyis jelenleg a magas állampapírpiaci hozamoknál ez érdemi segítség, egy normál mértékű 5-6 százalékos hozamnál már nem jelentős. Ezek a részletek azonban még hangsúlyozottan nem eldöntöttek, ahogy az is vitatott, hogy aki még július 1-je előtt benyújtja hiteligénylését, annak még megmarad-e a jelenlegi feltételrendszer (az egyik értelmezés szerint a benyújtás időpontjának, a másik szerint a kérelem befogadásának kell júliusig megtörténnie).
Mindenesetre a bankok egyelőre nem számoltak be arról, hogy tömegesen megjelentek volna olyan hiteligénylők, akik még a régi struktúrában szeretnének forinthitelt felvenni.
Drága volt
Fussuk gyorsan át az eddigi rendszer értékelését! Viszonylag könnyű dolgunk van, mert a 2000 és 2007 közötti hét évről az Állami Számvevőszék is véleményt mondott.
Nézzük a hátrányokat! Mindenekelőtt elment rá 1500 milliárd forint adófizetői pénz. Ez bizony sok pénz, ráadásul rengeteg morális elem is felvethető. Főleg akkor, ha a magyar gyakorlat betegségeit is ismerjük: jómódú emberek, olykor a sokadik lakóingatlan felhúzásánál is igénybe tudták venni.
Természetesen nem vitatható, hogy igazságtalan az, ha vagyonos emberek a sokadik, bérbeadásra szánt lakásprojektjükre kapnak állami pénzt, más pedig a kamattámogatott hitelekkel sem jut előrébb.
Sőt a legszegényebbek, akik még kamattámogatással sem tudnak belevágni a sajátlakás- projektbe, adófizetésükkel még dotálni is kényszerülnek mindezt. Biztosan sok visszaélés is volt a rendszerrel, amely kaotikus volt, és ahogy jöttek felszínre a gyermekbetegségek, úgy rengetegszer hozzá is kellett nyúlni, változtak a paraméterek.
—-Mit mutat a mérleg?—-
Volt ugyanakkor néhány hatalmas pozitívuma, például az, hogy rengeteg, korábban lakásról álmodni sem merő család ingatlanhoz jutott, de a program mérete folytán az építőiparra, az ingatlanpiacra gyakorolt jótékony hatás is szembetűnő volt. Mi volt több, az előny vagy a hátrány? Arra senki nem tett kísérletet, hogy egészen összetett szempontrendszer szerint, áfahatásokkal, növekedési hatásokkal, a hitelpiac élénkítéséből kiaknázott hatásokkal (banki nyereségadó például) összegezze az egykori rendszert.
Az ellenzők számára a lakástámogatások bevezetése mindig például szolgálhatott arra, hogy a 2002 után, Medgyessy Péter alatt végletesen elszálló állami kiadások (a kétszer száznapos program) előtt, már Orbán Viktor idejében is voltak az egyensúlyt érdemben és tartósan rontó lépések.
Fontos azonban tudni, hogy a kamattámogatás nem pusztán egy működőképes lakáshitelpiacra dobott adófizetői tallérokat, hanem valójában ez indította el ezt a banki szegmenst. Az persze némileg szomorú is, hogy ekkora állami lökés kellett ahhoz, hogy a magyar pénzügyi szektor rájöjjön, hogy jó üzlet a „mortgage”, a fedezettel kínált lakáshitelezés.
Segítség a bankoknak
Ma már mindenki számára belátható, hogy a lakáshitelezés nemcsak az állami kamattámogatás segítségével jó üzlet a bankoknak és lehetőség az ügyfeleknek. Hiszen megfogható, értékelhető fedezet van, és ez valóban egy olyan szegmens, ahol racionális, megfelelő jövedelemmel rendelkező „rendes” ügyfelek válhatnak tömegesen a bank kliensévé, akiknek aztán – főleg, ha elégedettek – rengeteg banki termék eladható, akár 20-30 éves bank-ügyfél kapcsolat során is.
Miért jobb egy lakáshiteles, mint egy személyi kölcsönös ügyfél? Nem szép dolog az ügyfelek sematikus megkülönböztetése, de bizony joggal feltételezhető, hogy aki plazmatévét vesz magas kamatozású személyi kölcsönből, az kevésbé racionális ügyfél, pénzügyi helyzetét nem méri fel olyan professzionálisan, így az sem kizárható, hogy később nemfizető ügyféllé válik.
Game over
A rendszer tehát segített fiatal családokon, segített ingatlancézárokon, de talán a legtöbbet magukon a bankokon. Az induló szerep nagyon fontos volt, de hamarosan a támogatott forinthitel így is versenyképtelen lett, annyival magasabb volt a forintkamat, mint a devizáé, hogy már a támogatás ellenére is mindenki inkább a piaci hiteleket kereste. És elindult egy folyamat, az eladósodás devizában, amely bizony az elmúlt fél-egy évben majdnem bedöntötte a gazdaságunkat!
Ez is lehetne egy újabb nehezen számszerűsíthető szempont. Mennyiben segített a támogatott forinthitel kivédeni, elodázni azt a bizonyos sokat emlegetett államcsődöt? Ugyan nyilván nem ez volt a jogalkotók célja, de az, hogy a magyar lakosság egy ideig forintban adósodott el, mint teszi például azóta is a cseh lakosság cseh koronában, biztonságot, árfolyam-stabilitást adott.
Amióta alapvetően devizában teszi ezt, izlandi és lett forgatókönyvek is felsejlenek. Összességében tehát a támogatott forinthitelek a magyar stabilitás egy speciális és igen drága védelmének is tekinthetők. Idejük lejárt, az új szisztéma pedig jelen piaci körülmények között, és a feltételek pontos ismerete nélkül, nulla hatásúnak tűnik, noha egy-egy családnak minimális többletsegítséget jelenthet.
