Még mindig nagyon drágák a személyi kölcsönök, de azért a bankok folyamatosan eresztik lefelé a kamataikat. Egyrészt a jegybank kamatcsökkentési hullámát követik, másrészt a válság extrém hitelpiaci jelenségei után már egy kicsit megnyugodtak.
Természetesen lehet olyan helyzet, amikor valakinek segít a személyi hitel, mert égető szüksége van azonnal egy adott összegre, és látja, hogy a havi megtakarításaiból miképpen fogja az elkövetkező években törleszteni az adósságot, de a magas kamatok miatt ezt nagyon meg kell fontolni. Ha pedig valaki rossz likviditási helyzetét igyekszik menedzselni, sajnos inkább csak mélyebbre kerül az adósságspirálban. Ha egyáltalán kap személyi kölcsönt, mert az mostanában nem is olyan könnyű.
„A bankok nagyon szívesen adnak hitelt annak, akinek arra nincsen semmi szüksége. Akinek pedig valóban hitelre van szüksége, az nem hitelképes” – így szól a hitelpiacot leíró közismert,és valóban találó jellemzés. Ez az elmúlt egy évben, a pénzügyi válság elmélyülése óta különösen igaz. Ahogyan ugyanis sokat romlott a nem törlesztő adósok aránya, sokkal kockázatosabbá vált minden hitelpiac, a bankok kockázatkezelői különösen rigorózusan megnézik, hogy kit hiteleznek. Mindez talán a legélesebben a személyi hiteleknél látható.
Hogy gondolkodik a bank?
Ha megismerjük a bankok gondolkodását a személyi kölcsönök nyújtásánál, akkor azt is könnyebben feltérképezhetjük, hogy milyen eséllyel kaphatunk személyi kölcsönt, egyáltalán mikor érdemes ilyen hitelt felvennünk. Megdöbbentő, de igaz: a válság előtti személyikölcsön-piachoz képest harmadára olvadt Magyarországon a személyi hitelezés.
A bankok közül ugyan senki nem húzta be hivatalosan a kéziféket, vagyis adminisztratívan nem mondta ki, hogy nem ad személyi hitelt, de úgy alakította üzletpolitikáját, hogy csak az kapjon kölcsönt, aki nagyon jó adós, és akinek nagyon nagy szüksége van a pénzre. Hogyan lehet valaki egyszerre nagy pénzínségben, de eközben mégis nagyon jó minősítésű adós? Kicsit paradoxon a két feltétel, de lássuk, hogy találja meg a bank az ilyen klienseket? Azt, hogy kinek van nagyon nagy szüksége a pénzre, nem kell különösebben ellenőrizni, aki korábban 35 százalék feletti THM-mel (teljes hiteldíj mutatóval) is igényelt kölcsönt, annak nyílván nagy szüksége van a pénzre.
De ki lehet közülük a jó adós? A személyi kölcsönöknél nincsen kezes, nincsen ingatlan vagy más fedezet, a bank csak az ügyfél jövedelmi helyzetét nézheti. Alapvetően a legális munkabérét, ezenkívül esetleg a családi pótlékot, az adóhatóság által igazolt vállalkozói jövedelmet (osztalékot), hivatalos ingatlan-bérbeadásból származó jövedelmet tud figyelembe venni, de mindenképpen a munkajövedelem a hitel alapja. Ebből a jövedelemből kiindulva a bank „elkölthető jövedelmet” kalkulál. Megnézi, hogy mekkora lehet az ügyfél havi megélhetési költsége, milyen egyéb bevallott hiteltörlesztései vannak. Ezeket levonja a munkajövedelemből, majd legfeljebb olyan hitelt hajlandó adni, amelynek a havi törlesztőrészlete nem haladja meg a havi elkölthető jövedelemnek a 30-40 százalékát. A pontos százalékos mérték bankonként és termékenként is különböző.
További kutakodás
Ha a jövedelemkritériumnak megfelelt egy ügyfél, még nem biztos, hogy jó adós lesz. A bank mást is igyekszik ellenőrizni. Meglepő módszertanok vannak. Ki hinné, de például kifejezetten előny lehet, ha már el van adósodva az ügyfél, vagyis van további hitele.
Pozitív adóslista ugyan még nincsen Magyarországon, de ha a bank meg tud arról győződni, hogy az ügyfél rendesen törlesztette korábban más adósságait, akkor szívesebben hitelez neki. Vagyis amennyiben valaki hosszú hónapok banki igazolásaival bemutatja a számlatörténetét, vagyis azt, hogy mindig rendesen fizetett, még egy olyan ügyféllel szemben is előnyt szerezhet, akinek még nem volt hitele.
Egyes bankok szektorok szerint is súlyoztak a válság idején. Vagyis jobb adós volt ugyanazzal a jövedelemmel egy gyógyszeriparban dolgozó ember, mint az autóiparban, vagy az építőiparban, mert a banki kockázatkezelők szerint utóbbiak nagyobb eséllyel veszítik el a munkájukat a jövőben. Az is jellemző, hogy a bankok szívesebben fogadnak be nagyobb hitelkérelmeket. Azok közül, akik már megfeleltek a kritériumoknak, vonzóbb az a kliens, aki nagyobb pénzt kér, kevesebb adminisztrációval nagyobb összegű a hitelkihelyezés, és még az adósok törlesztési hajlandósága is általában jobbnak bizonyul.
Extrafedezetek
A bankok csak akkor hirdethetik kezes és fedezet nélküli személyes kölcsönnek a termékeiket, ha valóban nem követelnek meg ilyen feltételeket. A bankok azért igyekeztek a múltban – és elvétve igyekeznek most is – további biztosítékokat kérni.
Az egyik megoldás, amikor jogilag ugyan valóban nincsen fedezet, hogy megkérik a hitelkérelmezőt, engedményeztesse a bankra a fizetését. Ebben az esetben, ha a törlesztés késik, akkor a bank letilthatja a fizetés folyósítását. Valójában az ügyfél ezt az engedményeztetést bármikor visszavonhatja, de mivel nem mindenki ismeri ennek a szabályait, a felügyelet fellépett e gyakorlat ellen is.
A másik banki gyakorlat szerint nagyobb hiteleknél a bank megköveteli, hogy az ügyfél közjegyző előtt hivatalosan is vállaljon kötelezettséget. Ez annyiban segíti a bankot, hogy amennyiben teljesen megszakad a bank és az ügyfél együttműködése, és jogi útra tereli a bank a követelését, akkor könnyebbé válik a végrehajtás.
